Avagy borhatározó kezdőknek

A borászat minden korban egy különleges szakmának számított, és ezt az érdekességét, exkluzivitását mind máig tartja is. Ezért néha nehéz eligazodnunk a számos borfajta között. Nézzük melyik a számunkra megfelelő nedű.

Amikor a borosüvegek címkéit olvasgatjuk, számtalan ismeretlen borral, és borászati fogalommal találkozunk. A borászati szakszavak egy részét már a Szépzöldön taglaltuk, de a borokról, szőlőfajtákról kevesebb szót ejtettünk. Íme pár bor, melyek bárki asztalán előfordulhat!

A Juhfark csak néhány, erre alkalmas területen terem. Nevét hosszú, hengeres fürtjéről kapta. Bora szalmasárga színű, illata jellegzetes, így pár kóstolás után könnyűszerrel felismerhető. Ízében határozott savak és fanyarság érezhető. Az érlelést nagyon meghálálja, szépen öregedő bor.

A savas és fanyar Juhfark ellenpéldája a Medina harmonikus, félédes vörös tájbor. Színe gránátvörös, illata szintén jellegzetes. Finom savai sajátságosan egyensúlyban vannak a bor cukortartalmával.

A Kéknyelű pontuszi eredetű, balkáni fajta, és kizárólag Badacsonyban termesztik. Későn érő, kis termőképességű fajta. Fürtje közép nagy, nagyon laza. Zöldes fehér bogyói közép nagyok, vastaghéjúak. Keveset termő, de kiváló minőséget adó fajta. Bora különleges zamatú, alkoholban, savakban gazdag, tüzes, harmonikus. 2-3 év érlelés után éri el a legjobb zamatot.

Egy igazi francia klasszikus a Merlot, Bordeaux-ból származik. Egyesek szerint a francia Merle (feketerigó) szóról kapta a nevét a bogyóinak színe miatt. Tőkéje középerős, fürtje kicsi, vállas és laza. Sötétkék, vastag héjú bogyói kevésbé lédúsak. Mélyvörös színű, telt, bársonyos ízű, finom zamatú, sok festékanyagot tartalmazó, cserzőanyagokban gazdag bor, mely hosszú ideig, olykor 10-15 év múltán is kiváló minőségű bor marad. Előszeretettel használják házasításhoz, mert lekerekíti a cabernet fajták ízét. (Forrás: Prohászka)

Portugieser a Villányi hegység mediterrán jellegét formálta bársonyos, telt zamattá ez a hagyományosan erjesztett, színanyagaiban is gazdag kiváló borfajta. A kékoportó portugál eredetű, vagy osztrák származású, Magyarországon elterjedt szőlőfajta. Az Európai Unió szabályai szerint a kékoportó nevet a borospalackok címkéjén Magyarországnak ki kell vezetnie a piacról (mert helyre utal, akár a tokaji); a külföldön elterjedt portugieser név helyettesítheti. Hogy ez mennyire befolyásolja a klasszikus magyar borok hírnevét, azt mindenki maga döntse el. A portugieser a meleg termőhelyeket szereti.

A Sárga muskotály a legrégebben termesztett szőlőfajták egyike. Nálunk a Tokaj-Hegyaljai borvidéken termeszthető fajták egyike, de nem túl nagy felületen, más borvidékeken is termesztik. A muskotályos fajták között egyedülállóan finom, nem lágy.

Egy újabb francia szőlőfajta a Shiraz-Syrah, amely az Észak-Rhone völgyből származik. Nem igazán elterjedt szőlő, hiszen Franciaországon kívül csak Ausztrália bortermelésében játszott komolyabb szerepet. A Syrah kifejezetten testes bort adó szőlőfajta, jellegzetes illat és ízjegyei a feketebors, különböző fűszerek, és egy különleges animális "bőrös" (az angolban: farmyardy) karakter. Kitűnő ital nehéz húsételekhez: marha- és bárányhúshoz, vadhoz, szárnyashoz. Elterjedése: a Rhône-völgy Valais-től délig, Provence, Languedoc, Kalifornia, Ausztrália, Dél-Afrika.

Forrás: szepzold.hu