A ribizli azon gyümölcsök közé tartozik, melyek hallatán összefolyik a nyál a szánkban, hiszen elsőre az jut eszünkbe, hogy nagyon savanyú. Szín alapján legalább háromféle ribizlit különböztetünk meg. Legismertebb a piros és a fekete ribizli, de van fehér változata is, amelynél inkább az édes íz dominál.

Üzemi termesztésben a ribizlinél előnyben részesítik a kordonos termesztést egyágas orsó, illetve két vagy háromágas sövény formájában. Az előnyök kézenfekvők: a bokron hosszabb fürtök alakulnak ki, rendkívül nagy szemekkel. Emellett a korai virághullatásra hajlamos fajtáknál jóval visszafogottabb ez a jelenség, ami magasabb terméshozamot eredményez.

Az olyan népszerű kerti fajták, mint a Rovada, Red Lake és Babette kordonon ugyanolyan jól nevelhető, mint bokorként. A kordonos termesztésnél a gyümölcsöt több napsütés éri, és aromásabb lesz. A kertészeti áruházakban azonban általában többágú ribizlibokrokat árusítanak.

Semmi gond: ültetéskor minden fölösleges vesszőt vágjunk le a tőből, csak egy, két vagy három erős ágat hagyjunk meg, a kívánt növési formától függően. A hajtásokat kötözzük fel a drótkordonra, amely legalább három kifeszített dróthuzalból kell álljon.

Fontos: a ribizlibokortól eltérően, a kordonos nevelésnél nincs szükség sok tőhajtásra, éppen ellenkezőleg. Ezért a bokrot csak olyan mélyre kell ültetni, hogy a gyökértő közvetlenül a föld felszíne alá kerüljön.

A fekete ribiszkénél az újabb fajták alkalmasak kordonos termesztésre. A ribizlibokrot 8-12 főággal szokás nevelni, a kordonon 1-3 vesszőt függőlegesen, illetve 45-60 fokos szögben kötözzünk a dróthuzalokhoz.

Forrás: szepzold.hu