Még nem voltam harminc, amikor megismertem Elvirát, aki két évvel volt idősebb nálam. Gyönyörű, fekete nő volt, izgalmas és öntörvényű. a Műveltsége lenyűgözött, boldog voltam, hogy engem választott – merthogy ő választatott, abban nem kételkedtem soha.

Már a második héten hozzáköltöztem, és nagyon hamar feleségül is vettem. Imádtam, és büszke voltam rá. Ám a kezdeti lángolás után hamar lenyugodtunk. A mindennapi problémákat mi sem úsztuk meg: minden a gyerekekről és a piszkos anyagiakról szólt.

 Ahogy teltek az évek, Elvira egyre keserűbb lett. Én elég magasra jutottam a ranglétrán, ő viszont valahogy „megrekedt”. Próbáltam segíteni, de nem hagyta. Egy idő után semmi sem volt jó, amit csináltam. Állandósultak a viták, rémálom lett az életünk.

„Talán van még egy esélyem”

Tudtam, éreztem, hogy tovább kell lépnem, különben valami helyrehozhatatlan történik. Negyvenéves lettem, és abban bíztam, tartogat még az élet számomra jó dolgokat is.

– Neked mellettem a helyed, te is tudod – mondta, amikor megemlítettem a válást. – Hová mennél és mihez kezdenél? Azt hiszed, kellesz valakinek három gyerekkel?
Annyira magabiztos volt én pedig annyira tanácstalan, hogy nem volt nehéz dolga maradásra bírni. Egy kis időre rendeződött is kettőnk kapcsolata: sokat voltunk kettesben, gyakran utaztunk el a barátainkkal – teljesen normális életet éltünk.

Amikor azonban a legkisebbik gyerekünk is elköltözött tőlünk, szétesett a „boldog család”. Elvira külön szobába költözött, nem igényelte a társaságomat. Amikor este a munkából hazatértünk, szerettem volna megbeszélni a napi eseményeket – ő azonban közölte, hogy nem érdekli a munkám, és az sem, mit gondolok a világról.

Egymás mellett, de magányosan éltünk

– És neked? Neked milyen napod volt? – kérdeztem tőle, hátha megered a nyelve. De teljesen feleslegesen fárasztottam magam.
– Milyen lett volna? Én nem főnök vagyok, hanem egy sima, mezei beosztott! Gondolhatod, milyen nagy élvezet! – közölte hidegen. Egyre inkább úgy éreztem, nemcsak hogy elmúlt a szeretete, hanem már egyenesen gyűlöl.

Forrás: kiskegyed.hu