Agárdon halálra éheztettek egy másfél éves gyereket. Az,
hogy fényevésből-e, vagy sem - lényegtelen. A magam részéről ehhez annyit tudok
hozzátenni, hogy még nem jutott eszembe, mi lenne a megfelelően kegyetlen
kínzás a szülőknek, mert a simán addig ütni, amíg mozog túlságosan is
megengedőnek tűnik.
Zárkózottan, kamerákkal felügyelt erődítményszerű házban élt
a másfél éves korában alultápláltság miatt elhunyt kisfiú családja...
De tulajdonképpen hogyan fordulhat elő egyáltalán egy ilyen
eset? Hogyan létezik az, hogy egy gyerek másfél éves korában négy és fél
kilósan hal éhen, egy olyan gyerek, amelyik fél éves korában még hat kiló volt,
és akinek akkor is minimum 10-11 kilósnak kéne lennie, ha filigrán.
Lukak vannak a rendszerben, és úgy néz ki, ezeken néhány
évente legalább egy ilyen eset átcsúszik. 2007-ben egy gyerek éppenhogy, de
túlélte, az ő apját azóta is kényszergyógykezelik.
1. A védőnő
Első gondolata ilyen esetben mindenkinek a védőnő. Logikus
is, csakhogy, amint azt a legtöbben nem is tudjuk, a védőnő gondozásáról
írásban le lehet mondani. Ha ez történik, a védőnő az ügyben a továbbiakban nem
játszik szerepet. Ilyenkor az ESzCsM vonatkozó 2004-es rendelete alapján a
védőnőnek jelezni kell a gyermekjóléti szolgálat és a háziorvos felé, hogy ez
történt.
Így fogalmaz a rendelet: "A védőnő feladata: (...) a
gyermekjóléti szolgálat és a háziorvos írásos értesítése, ha a törvényes
képviselő a területi védőnői ellátás (a családlátogatás) igénybevételét megtagadja,
illetve hatósági eljárás kezdeményezése a gyermek bántalmazása, súlyos
elhanyagolása, a gyermek önmaga által előidézett súlyos veszélyeztető
magatartása vagy egyéb súlyos veszélyeztető ok fennállása esetén (...)"
Agárdi anyukák elmondása szerint az elmúlt években különböző
okok miatt többször is volt védőnő-váltás, de azt is elmondták: mind a három
védőnő, akivel kapcsolatba kerültek, lelkiismeretesen látta el a munkáját.
Az egymásnak kissé ellentmondó nyilatkozatok alapján nem
világos, mi volt a helyzet ennél a családnál, ténylegesen visszautasították-e a
védőnői gondozást, vagy sem. A területileg illetékes védőnő egyszer bejutott a
családhoz, ezt követően azonban már nem, ennyi biztos. Egyes nyilatkozatok
szerint a Védőnői szolgálat többször is jelezte az esetet a gyermekjóléti
szolgálatnak, szintén sajtóhírek szerint a rendőrség le is foglalta az ezt
bizonyító iratokat. Az index riportja szerint viszont ez nem nyilvánvaló.
2. A gyerekorvos
A második védővonal elvileg a gyerekorvos, akinek legalább a
kötelező oltások és a státuszvizsgálatok idején látnia és vizsgálnia kell a
gyereket. De sajnos ez is kijátszható, többféleképpen is.
Az egyik eset, ha a szülők egyszerűen hamisítják az orvosi ellátásról
szóló dokumentumokat. Mivel az érintett agárdi család gyerekorvosa elvileg
pesti volt, ez ügyes hamisítás mellett akkor sem feltétlenül derül ki, ha a
védőnő látja a gyerek papírjait. Ha nincs védőnő, duplán esélytelen.
A másik, szélsőségesen oltásellenes családokban ismert
praktika például az, hogy keresnek egy orvost, aki némi anyagi
ellenszolgáltatás fejében bepecsételi a gyerek oltási könyvébe a szükségest.
A státuszvizsgálatok elvileg 1-3-6 hónapos korban, egy
évesen, majd ezt követően évente kötelezőek, ezt az egészséges rendelésen kell
megejteni, mindegyiknek része az általános orvosi vizsgálat, amelyet előírás
szerint gyerekorvosnak kell végeznie.
A jelenlegi esetben egyelőre nem ismert, volt-e a gyereknek
ténylegesen egy orvosa, vagy csak hamisították/lefizették. Ha volt, akkor
felmerül a kérdés, megkapta-e a gyerek a 15 hónapos kötelező MMR oltást. Mert
az még csak-csak elképzelhető, hogy a gyerek tökéletesen rendben volt az egy
éves státuszvizsgálaton, az utolsó oltás és a halála között viszont már csak 3
hónap telt el. Persze három hónap alatt egy felnőtt is kényelmesen éhenhal,
nemhogy egy gyerek. Van olyan feltételezés, amely szerint a család kizárólag
anyatejet adott a gyereknek, ha ez volt a helyzet, a gyerek fejlődése már
jóval, hónapokkal korábban elmaradt az ideálistól, hat hónapos kor után már nem
elegendő csak az anyatej.
3. A gyermekjóléti szolgálat
Ahogy az kiderült, ha a védőnőtől elzárkózik a család, az
eset a gyermekjóléti szolgálathoz (köznyelvben: gyámügyhöz) kerül. A gyermekjóléti
szolgálat ellenőrzését a védőnővel és gyerekorvossal ellentétben elvileg nem
lehet visszautasítani, őket kötelező beengedni.
Csakhogy sajtóhírek szerint az illetékes gyámügy azt
nyilatkozta, nem jutott el hozzájuk az éhenhalt gyerek ügye. Illetve, egyszer
eljutott, mert ők szólították fel a szülőket írásban arra, hogy
anyakönyveztessék otthon született gyereküket. De a későbbiekben a jelenlegi
információk szerint nem játszottak szerepet.
Mivel a különböző sajtónyilatkozatokban a Védőnői és a
Gyermekjótéli szolgálat egymásnak ellentmondó dolgokat állít, egyelőre nem
lehet tisztán látni az ügyben.
4. Az előítéletek, és azok hiánya
Szinte minden híradásban szerepet kapott az, hogy a család
rendezett körülmények között, jó anyagi helyzetben élt. Ilyenkor nem tudok
szabadulni a gondolattól, hogy működik valamiféle fordított-előítélet.
Védőnénink rengeteget tudna mesélni arról, hogyan reagálnak az emberek, ha
szóba kerül, hogy egy cigány család a harmadik gyerekét viszi haza az egyszobás
házába. Ilyenkor mindenki aggódik, mindenki azt várja, hogy legyen nagyon
ellenőrizve minden. Rendszeresen elhangzik a kérdés, hogy vajon miért adják
egyáltalán haza a gyereket ilyen körülmények közé.
Amikor viszont a jómódú fehér család a szép házikójában
éldegél, akkor úgy látszik oké az, hogy se védőnő, se gyerekorvos, se semmi.
Így ír erről a szakemberek részére készült, a bántalmazás,
elhanyagolás felismerését segítő anyag:
"A gyermekbántalmazás minden társadalmi rétegben
előfordul, de vannak fokozott figyelemre okot adó családi és egyéni
rizikófaktorok. A magasabb társadalmi helyzetű családok esetében nem
feltétlenül kevesebb a bántalmazás, a visszaélés, felfedésük és a gyermek
védelme azonban nehezebb. Ezek a családok ugyanis tájékozottabbak, jobb
érdekérvényesítők. A szakemberek kevésbé gyanakodnak rájuk, esetleg a szülők
társadalmi helyzete miatt jobban félnek eleget tenni jelentési
kötelezettségüknek."
5. A környezet
Az éhenhalt kisgyerek négy felnőttel élt együtt, a
szüleivel, és az egyik pár nagyszülővel. A hírek szerint a ház melletti
melléképületben lakott egy kertész, aki szintén a hírek szerint elmondta, hogy
a gyerek állandóan be volt zárva a szobába. Feltételezhetően vannak rokonaik.
Szomszédaik, akiktől a bulvárlapok hallottak a kertész által elmondottaktól.
Netán barátaik. Kollegáik. És ennyi ember között egyetlen egy sincsen, akinek
feltűnne, hogy valami nincs rendben. Hogy a gyerek csontsovány. Vagy hogy soha nem
hozzák ki a házból. Hogy nem szerveznek programokat. Hogy nem mutatnak róla
fényképeket. Hátborzongató, nem?
Mi a teendő, ha gyanakszunk?
Számtalan olyan esetet hallani, amikor valaki gyanakszik
arra, hogy egy családban nincsen minden rendben. Furcsa sérülésekkel van tele
állandóan a gyerek, vagy a lakásból dulakodás, verekedés, sírás, sikoltozás
hallatszik. Ezek nagyon nehéz helyzetek, mert most álljunk oda a
szomszédasszony elé, hogy tessék mondani, tényleg szokta verni esténként a kis
Józsikát?
Ha csak gyanakszunk arra, hogy valami nem stimmel, akkor a
területileg illetékes védőnőnek érdemes szólni, aki normál esetben a gyerek 6
éves koráig gondoz, és (általában) be is jut a lakásba. Ilyenkor a védőnő is
utánajár a helyzetnek, és ha osztja a gyanút, akkor továbbadja az ügyet a
gyermekjóléti szolgálatnak, vagy súlyosabb esetben a rendőrségnek. Ha a védőnő
nem gondozza az adott családot, akkor érdemes eggyel továbblépni:
Ha viszonylag biztosak vagyunk a dolgunkban, jöhet rögtön a
területileg illetékes gyermekjóléti szolgálat értesítése.
Ha pedig a helyzet teljesen egyértelmű, és a gyerek számára
életveszélyes, akkor kell rögtön a rendőrséghez fordulni.
Forrás: divany.hu
0 Megjegyzések