Az elmúlt hatvan év során egyre hosszabb lett a nyári olvadási időszak az Antarktiszi-félszigeten - derült ki egy új tanulmányból, amely szerint a megnövekedett nyári olvadás a régióban lévő selfjegek - a parti síkságról a tengerbe belenyúló jégtömegek - gyors feltöredezésével és a tengerszint emelkedésével hozható összefüggésbe.

Az Antarktiszi-félsziget - egy hegyekkel tarkított régió, amely északi irányban nyúlik Dél-Amerika felé - gyorsabban melegszik, mint az Antarktika összes többi része. A területi átlaghőmérséklet 3 Celsius-fokkal növekedett az 1950-es évek óta, ami háromszorosa a globális átlagnak. Mindez az erősödő nyugati szelek eredménye. A helyi nyugati szelek révén a tenger felől érkező melegebb levegő felszáll és átsöpör a félszigeten. Az Antarktika többi részének jelentős hányadával ellentétben a nyári hőmérsékletek így eléggé magasak ahhoz, hogy megolvadjon a hó.

Ennek a nyári jégolvadásnak jelentős következményei lehetnek. Az olvadt víz kitágítja az úszó selfjegeken lévő hasadékokat, ezzel hozzájárulva a jégtömeg apadásához vagy feltöredezéséhez. Ennek eredményeként a gleccserek gyorsabban folynak a nyílt víz felé. Az olvadás és újrafagyás következtében a hórétegek vékonyabbá és tömörebbé válnak, befolyásolva ezzel a tengerszint feletti hótakaró magasságát. Ennek ismerete azért szükséges a kutatók számára, hogy pontosan tudják értelmezni a műholdas adatokat.

Nick Barrand, aki a Brit Antarktiszi Kutatóprogramban (BAS) való részvételekor készítette a vizsgálatot, a félszigeten lévő harminc időjárásjelző állomásról származó adatot vont elemzés alá kollégáival. "Jelentős növekedést tapasztaltunk az olvadási időszak hosszában azon állomások többségénél, amelyek a legrégebb óta követik nyomon a hőmérsékleti változásokat" - idézte a szakembert a ScienceDaily című ismeretterjesztő hírportál. - Az állomások egyikénél az olvadási időszak átlagos hossza majdnem megkétszereződött 1948 és 2011 között."

Annak érdekében, hogy teljesebb képet kapjanak a félsziget egészéről, a kutatócsoport egy speciális műszer - szkatterométer - által gyűjtött műholdas adatokat is elemzett. A hótakaró felszínéről visszaverődő ultrarövid hullám révén a műszer képes volt észlelni az olvadt víz jelenlétét. Ez alapján a kutatók térképet készítettek az olvadási időszakok változásáról 1999 és 2009 között és kimutatták, hogy számos nagy volumenű selfjég-feltöredezés egybeesett a szokásosnál hosszabb olvadási időszakokkal. Mindez alátámasztja azt az elméletet, amely szerint az olvadt víz miatt megnagyobbodott hasadékok a fő indikátorai a selfjég elvékonyodásának és feltöredezésének.

A szakemberek továbbá összevetették mind a műholdas, mind az időjárás-megfigyelő állomások által szolgáltatott adatokat a legkorszerűbb regionális klímamodellek eredményeivel. "Vizsgálatunk szerint a modell rendkívül sikeresen reprodukálta a jégolvadási mintákat és periódusokat, illetve az évek közötti változásokat" - húzta alá Barrand, aki jelenleg a Birminghami Egyetem munkatársa. - Mindez növeli a klímamodellek használatába vetett bizalmat az Antarktiszi-félsziget hó és jégtakaróinak jövőbeli változásaira irányuló előrejelzésekre vonatkozóan."

A tanulmány a Journal of Geophysical Research: Earth Surface című folyóiratban lát napvilágot.
(http://www.sciencedaily.com/releases/2013/03/130327133707.htm)