Debrecen – Az ultrák üzenik: újra megmozdulnak, ha valaki a stadion ellen lép fel. 

Beszélt a Naplónak az a Loki-drukker, aki hétfőn helyenként fenyegető hangnemben beolvasott a Hallgatói Hálózat két tagjának a romkerti teázóban, de nyilatkozatát szerda délután a médiafelhajtásra hivatkozva visszavonta. A tisztánlátás kedvéért a helyszíni videofelvételek alapján közöljük a sajtóesemény első perceiben történt – az internetes fórumokon azóta is taglalt – összetűzés alkalmával elhangzottakat.
Paprikás hangulatban

A fővárosi diákmegmozdulás révén feltűnt Hallgatói Hálózat (HaHa) a felsőoktatásról tartott volna fórumot a Nagytemplom mögött, de hiába hívták meg a Debreceni Egyetem Hallgatói Önkormányzatát, a Fidelitast, az Oktatói Hálózatot és a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezetét, egyikük sem ment el a hétfő kora délutáni eseményre. Megjelent viszont a Loki 8-10 szurkolója.

A HaHa képviseletében Nagy Péter Ábel éppen arról beszélt a szurkolóknak és a sajtó képviselőinek, hogy ha az ország a költségvetéséből többet juttat a sportnak, mint a kultúrának, azzal felborítja az egyensúlyt, amikor a botrányt elindító férfi közbeszólt.

– A futballra mikor adtak pénzt? Mikor épült Debrecenben utoljára futballstadion? Mert ez kurva jó duma, amit elmondtál, kis barátom, csak teljesen másról beszélsz. Gondolkozzál egy kicsit! 1932-ben (valójában 1934-ben adták át – a szerk.) épült a Nagyerdei Stadion, és az egyetlen megyei jogú város vagyunk Magyarországon, ahol az elmúlt 80 évben nem épült stadion. Akkor miről beszélsz, hogy „a kultúrára”?! Épült a Modem! A stadion következik! – mondta a 34 éve meccsre járó szurkoló, leintve egy szót kérő idősebb férfit („Csönd legyen”!). A szavai után támadt zúgolódásra így folytatta Nagy Péter Ábelnek címezve: – Hadd fejezzem be, amit elkezdtem! Ne gyere azzal a süket dumával, hogy a Hír Tv így megvágta, meg úgy megvágta. Amit elmondtál, azt elmondtad. Bármennyire is buzinak nézel ki, próbálj már férfi módon viselkedni, és állj ki a szavadért!


Az idősebb férfi ekkor ismét szeretett volna közbeszólni, miközben Nagy Péter Ábel a hangzavarban azt kérte, hadd válaszoljon ő.

Az a rohadt szerencsre – folytatta ekkor a baseballsapkás drukker –, hogy mi békés emberek vagyunk, mert amúgy, más kultúrákban már a székek repkednének, az üvegek, meg egyebek. Mi baráti módon eljöttünk beszélgetni, úgyhogy ha megkérlek, ne hazudjál bele a pofánkba négy centiről, hogy te nem mondtad azt, amit a tévében láttunk. Tizen-, huszon, harminc éve járunk futballmeccsre. A DVSC Magyarországon az egyetlen csapatként az elmúlt tíz évben, leszámítva az utolsót, nagyon komoly adófizető volt. A debreceniek tízezrei dolgoznak meg azért, fizetik be az adót, hogy megépüljön a futballstadion. Egy nagyobb meccsen tízezer ember kinn van, amikor pedig a DVSC a bajnok, húsz-harminc ezer ünnepel. Ha te a szádra veszed a debreceni futballstadiont az egy rohadt egészségtelen dolog. Csak ennyi akartam mondani – fejezte be, és „Jaj, elejtettem!” megjegyzéssel a földre lökte a mikrofont.

Nagyon jól tette, hogy elejtette, és tűnjön el innen! – kiabálta utána a szót követelő idősebb férfi.
– Mindenki tudja, hogy Amerikából pénzelnek benneteket, fel vagytok bérelve, 23 forintos órabérért megvettek benneteket. Olcsó macskajancsik vagytok – szólt még vissza az ajtóból a társaival már távozóban lévő férfi Nagy Péter Ábelnek, aki azt kérte, hallgassák meg az ő álláspontját is. Örüljetek, hogy nem vertük szét az egész kocsmát – hangzott még búcsúzóul.
Betyárbecsület?

A heveskedő szurkoló kedden azzal kereste meg szerkesztőségünket, hogy kifakadásának előzménye volt, s arra a kérdésünkre is határozottan felelt, hogy akkor fogja-e be a száját mindenki, aki nem feltétlenül ért egyet velük. Az általa elmondottakat leírtuk, s amikor visszaolvasta nem is volt baja. Mégis visszavonta nyilatkozatát arra hivatkozva, hogy a szurkolói csoport, ahová tartozik, közleményt adott ki szerda délután, s ő nem szeretne attól eltérni.

Az Ultras Debrecen 1994 kommünikéjében az áll, hogy nem a továbbtanulni szándékozók ellen léptek fel, hanem egy hiteltelen szervezettel szemben, „ami úgy képviseli a hallgatókat, hogy a közösségből nem áll mögöttük tényleges tömeg”. – A debreceni ultrákat hidegen hagyták volna a HaHás rendezvények, de mivel megtámadták azt a projektet, amely minden sportszerető debreceni lakos húsz éve dédelgetett álma, életre hívtak egyfajta önvédelmi reakciót. A továbbiakban nem kívánunk foglalkozni a HaHa mozgalommal, de ha továbbra is a debreceni sportbarátok érdekei ellen lépnek fel, akkor mi is megmozdulunk – foglalható össze közlésük lényege.

A Napló természetesen szerette volna megszólaltatni a Hallgatói Hálózat aktivistáit is, főként arról, milyen utórezgései voltak számukra a hétfői incidensnek, de sajnos lapzártánkig nem sikerült őket elérni.
„Mosogatóként haljatok éhen”
Kedden este a Hallgatói Hálózat budapesti fórumán is megjelent pár keménykedő ultra. – 1945-ben és ’56-ban az egyetemisták meghaltak ezért az országért, ti meg azért tüntettek, hogy ingyen kiképezzenek és utána elhúzhassatok valahova. Mindannyiótoknak azt kívánom, hogy Londonban egy McDonald’s-ban mosogatóként haljatok éhen és a diplomátokkal töröljétek a verejtéketeket. Na, szevasztok! – fogalmazott a szurkolókat vezető fiatal férfi.