Amikor valakit igazán szeretünk, akkor a mi szeretetünk sosem attól függ, hogy ő mit csinál, hol van, hányszor gondol ránk, hanem csak észre kell vennünk a valódi, igaz lényét. Egyik szemünkkel látnunk kell őt teljes valójában, minden jóságával, minden különlegességével, a legragyogóbb isteni fényével és látnunk kell a hibáit, a tévedéseit és botlásait is. A másik szemünkkel meg, örülni kell a sok jóságért és áldásért és meg kell értenünk, hogy mit tanít azokkal a dolgokkal, amiket mi hibáknak látunk, és olyannak fogadni el, őt, amilyen és elvetni a szándékát is, hogy őt megváltoztassuk.