Formabontóan új képvilágú klipet forgatott a provinciálisnak egyáltalán nem nevezhető pécsi Punnany Massif zenekar. A Mary Popkidsszel közösen készített Mosoly című számukat pár hét alatt több mint egy millióan tekintették meg a Youtube-on.
A frontemberekkel, Felcser Mátéval és Wolfie-val a mediterrán városok
sajátos klímájáról, az osztálykirándulásukról és a készülő új lemezről
beszélgettünk.
Mintha külön zenei kategória lenne lassan Magyarországon pécsi zenekarnak lenni. A szó pozitív értelmében, természetesen. A klipjeitek képi világa is jellegzetesen mediterrán, és az sem titok, hogy előszeretettel mutattok be bennük jellegzetes pécsi arcokat.
Felcser Máté: Van valami a város levegőjében – vagy talán életében –, amitől igazán hitelessé válnak a zenéink, hiszen mi mindannyian onnan gyökerezünk. Bár a Wolfie éppen azt tervezi, hogy jövőre a fővárosba költözik, de azon vagyok, hogy ezt kiverjem a fejéből. Pécsett létezik egy olyan egyedi kulturális jelleg vagy helyi lokálpatriotizmus, ami sehol máshol, még neve is van, ez a tükeség. Egy olyan egyedi energia áramlik ebben a városban, ami a zenekarnak is szerves része, ezért akarjuk ezt a Punnany-klipekben is bemutatni.
A népes számú zenekari tagok nem csak zenészek, de mind gyerekkori barátok is. A körülöttetek, vagy mellettetek dolgozó grafikusok, fotósok és kameramanok ugyanígy. Ettől ilyen egységes az audio és a vizuális világotok?
Wolfie: Mint körülöttünk minden, ez is igazából magától alakult így, hogy mindenki segít mindenkinek. Ha ez kifelé is látszódik, annak csak örülünk.
F.M: Ennyi embert mozgatni nem olyan egyszerű dolog. Minden fontos döntésben elsősorban mi hárman –a menedzserünk, a Wolfie és én – veszünk részt. Ilyen irányítás alatt adódnak ki és osztódnak szét a feladatok. Van egy alapkoncepció és ennek fekszik alá minden. Ez biztos, hogy így lesz majd a jövő tavaszra tervezett lemezünknél is.
Miért akarsz felköltözni Pestre?
W: Azt az életmódot, amit most élek, jobban tudom kamatoztatni Pesten. Jó ideje úgy telnek a heteim, hogy matematikailag a felét Budapesten töltöm, és úgy érzem, hogy hatékonyabban tudnám megélni és megvalósítani a mindenféle dolgaimat. Egyszerűsítené az életemet. Szervezkedek és kacsintgatok a divatszakma felé is. Meglátjuk, szeretném kipróbálni magamat.
Fontosak nektek a külsőségek?
W: Nézzél ránk, meg sem próbáljuk titkolni! Eredendően zeneileg is egy olyan extrovertált műfajból, a hiphopból nőttünk ki, ahol nincs olyan, hogy sok. A fesztiválszínpadokon mi magunk is jókat szórakozunk azon, hogy a lemezjátszó-szekciónkat kivéve általában nekünk van a leglepukkantabb hangszerkészletünk. Ennek ellenére azért mi a legkopottabb hangszerből is muzsikát csiholunk, ha rákészülünk és beleadjuk saját magunkat.
F.M: Az a helyzet, hogy amíg a ruhamárkák folyamatosan megkeresnek minket – tehát könnyű helyzetben vagyunk –, addig a hangszeres és a kütyüs cégekkel nehezebben sikerül együttműködéseket kötnünk. Valószínűleg a hiphop zene általános megítélése miatt lehet ez. Sokan még mindig nem veszik komolyan, vagy nem tudják, hogy nálunk minden hangszer élőben szólal meg a hegedűtől a trombitáig. Szóval félreértés ne essék, nekünk a zene az elsődleges, csak sajnos még nem találtunk olyan céget, aki segített volna pl. a nagybőgősünknek elérhetőbbé tenni egy egyébként egy milliós, nívós új hangszer beszerzését.
W: Többször körbejártuk már az országot, ismerünk minden helyszínt, így mi is előre tudunk készülni, hogyan fogunk megszólalni a színpadon. Olyan ez, mint egy állandó osztálykirándulás-feeling, csak már mindenhol voltunk. Sok hazai zenekar Budapesten teltházakkal játszik, de vidéken meg üres a koncerttér. Mi a 30Y mintáját követve végigjártuk a lépcsőfokokat. Két éve még nem szégyen, de olyan bulikban voltunk, hogy ma el sem hisszük már.
A Punnany Massif rajta van egy nagyon erős márkaépítésen. Több akar lenni, mint egy zenekar?
W: Egyediek szeretnénk lenni, bár igen, tudom, minden zenekar ugyanezt mondja. Ahogy te is mondtad, hozunk magunkkal egy hangulatot, vagy nevezzünk életérzésnek, ami A Punnay. Meg akarjuk tartani ezt a pécsi baráti atmoszférát.
F.M: Igen, pont ezért nem kellene, hogy elköltözz Pestre. A zenekar valóban egy nagyon pozitív életérzést közvetít. Sokszor mondják ránk, hogy már-már felszólító módban tesszük ezt. Élvezd, legyél boldog, tedd ezt! Nagyon sok ember élethelyzeteire erős hatással vagyunk.
W: Mi talán meg tudtuk fogni azt az egyszerűen nagyszerű, teljesen követhető, lineárisan érthető, könnyen felfogható és feldolgozható szövegvilágot, amivel könnyű azonosulni. Rengeteg levelet és személyes élménybeszámolót kapunk, hogy kinek milyen szituációban tudtunk segítséget adni. Valamiért nagyon betaláltunk ezzel a fiatal generációban.
Tízen álltok a színpadon alapjáraton, de szívesen vállaltok közös projekteket más formációkkal is. Úgy érzitek, hogy nem vagytok még elegen egy jó bulihoz?
W: Szerintem mindenkinek ezt kellene csinálnia. A zenének is nagyon jót tesz, ha tőlünk egészen eltérő és meglepő formációkkal is tudunk együttműködni. Európában számtalan példa van erre, csak Magyarországon van ez a begyöpösödött, csak a saját szekeremet tolom megközelítés.
F. M: Nem értem miért kell itthon mindent sémák között csinálni. Nagyon kevés a magyar popzenében az eredetiség, csupa trendkövető produkció születik. Ráadásul legalább 4-5 évvel le vagyunk maradva. Épp elég probléma, hogy a magyar nyelv speciális sokszínűsége miatt nehéz versenyképes popzenét exportálni itthonról Európának. Mi be is vállaljuk bárki előtt, hogy épp ezért nem is gondolkodunk a hazain kívül nagyobb távlatokban.
A Punnany már a hiphopot kinőve inkább popzene, mint rap? Milyennek képzeljük el a tavaszra tervezett lemezeteket?
W: Nálunk a Máté a zenekari megfejtő, ő a karmester. Eddig ő is írta a zenéket, a mostani lemeznél a zenekar tagjai hozzák a témákat, amiket majd a Máté természetesen teljesen átír. Szerintem annyira elege van már mindenkinek abból, hogy mindenhol csak a gond van meg a baj, hogy most le akarunk számolni az állandó visszafelé nézéssel, a múlttal való szembesüléssel. Egy biztos, hogy az új lemezünk bármit is tartogat, előre fog mutatni.
Mintha külön zenei kategória lenne lassan Magyarországon pécsi zenekarnak lenni. A szó pozitív értelmében, természetesen. A klipjeitek képi világa is jellegzetesen mediterrán, és az sem titok, hogy előszeretettel mutattok be bennük jellegzetes pécsi arcokat.
Felcser Máté: Van valami a város levegőjében – vagy talán életében –, amitől igazán hitelessé válnak a zenéink, hiszen mi mindannyian onnan gyökerezünk. Bár a Wolfie éppen azt tervezi, hogy jövőre a fővárosba költözik, de azon vagyok, hogy ezt kiverjem a fejéből. Pécsett létezik egy olyan egyedi kulturális jelleg vagy helyi lokálpatriotizmus, ami sehol máshol, még neve is van, ez a tükeség. Egy olyan egyedi energia áramlik ebben a városban, ami a zenekarnak is szerves része, ezért akarjuk ezt a Punnany-klipekben is bemutatni.
A népes számú zenekari tagok nem csak zenészek, de mind gyerekkori barátok is. A körülöttetek, vagy mellettetek dolgozó grafikusok, fotósok és kameramanok ugyanígy. Ettől ilyen egységes az audio és a vizuális világotok?
Wolfie: Mint körülöttünk minden, ez is igazából magától alakult így, hogy mindenki segít mindenkinek. Ha ez kifelé is látszódik, annak csak örülünk.
F.M: Ennyi embert mozgatni nem olyan egyszerű dolog. Minden fontos döntésben elsősorban mi hárman –a menedzserünk, a Wolfie és én – veszünk részt. Ilyen irányítás alatt adódnak ki és osztódnak szét a feladatok. Van egy alapkoncepció és ennek fekszik alá minden. Ez biztos, hogy így lesz majd a jövő tavaszra tervezett lemezünknél is.
Miért akarsz felköltözni Pestre?
W: Azt az életmódot, amit most élek, jobban tudom kamatoztatni Pesten. Jó ideje úgy telnek a heteim, hogy matematikailag a felét Budapesten töltöm, és úgy érzem, hogy hatékonyabban tudnám megélni és megvalósítani a mindenféle dolgaimat. Egyszerűsítené az életemet. Szervezkedek és kacsintgatok a divatszakma felé is. Meglátjuk, szeretném kipróbálni magamat.
Fontosak nektek a külsőségek?
W: Nézzél ránk, meg sem próbáljuk titkolni! Eredendően zeneileg is egy olyan extrovertált műfajból, a hiphopból nőttünk ki, ahol nincs olyan, hogy sok. A fesztiválszínpadokon mi magunk is jókat szórakozunk azon, hogy a lemezjátszó-szekciónkat kivéve általában nekünk van a leglepukkantabb hangszerkészletünk. Ennek ellenére azért mi a legkopottabb hangszerből is muzsikát csiholunk, ha rákészülünk és beleadjuk saját magunkat.
F.M: Az a helyzet, hogy amíg a ruhamárkák folyamatosan megkeresnek minket – tehát könnyű helyzetben vagyunk –, addig a hangszeres és a kütyüs cégekkel nehezebben sikerül együttműködéseket kötnünk. Valószínűleg a hiphop zene általános megítélése miatt lehet ez. Sokan még mindig nem veszik komolyan, vagy nem tudják, hogy nálunk minden hangszer élőben szólal meg a hegedűtől a trombitáig. Szóval félreértés ne essék, nekünk a zene az elsődleges, csak sajnos még nem találtunk olyan céget, aki segített volna pl. a nagybőgősünknek elérhetőbbé tenni egy egyébként egy milliós, nívós új hangszer beszerzését.
W: Többször körbejártuk már az országot, ismerünk minden helyszínt, így mi is előre tudunk készülni, hogyan fogunk megszólalni a színpadon. Olyan ez, mint egy állandó osztálykirándulás-feeling, csak már mindenhol voltunk. Sok hazai zenekar Budapesten teltházakkal játszik, de vidéken meg üres a koncerttér. Mi a 30Y mintáját követve végigjártuk a lépcsőfokokat. Két éve még nem szégyen, de olyan bulikban voltunk, hogy ma el sem hisszük már.
A Punnany Massif rajta van egy nagyon erős márkaépítésen. Több akar lenni, mint egy zenekar?
W: Egyediek szeretnénk lenni, bár igen, tudom, minden zenekar ugyanezt mondja. Ahogy te is mondtad, hozunk magunkkal egy hangulatot, vagy nevezzünk életérzésnek, ami A Punnay. Meg akarjuk tartani ezt a pécsi baráti atmoszférát.
F.M: Igen, pont ezért nem kellene, hogy elköltözz Pestre. A zenekar valóban egy nagyon pozitív életérzést közvetít. Sokszor mondják ránk, hogy már-már felszólító módban tesszük ezt. Élvezd, legyél boldog, tedd ezt! Nagyon sok ember élethelyzeteire erős hatással vagyunk.
W: Mi talán meg tudtuk fogni azt az egyszerűen nagyszerű, teljesen követhető, lineárisan érthető, könnyen felfogható és feldolgozható szövegvilágot, amivel könnyű azonosulni. Rengeteg levelet és személyes élménybeszámolót kapunk, hogy kinek milyen szituációban tudtunk segítséget adni. Valamiért nagyon betaláltunk ezzel a fiatal generációban.
Tízen álltok a színpadon alapjáraton, de szívesen vállaltok közös projekteket más formációkkal is. Úgy érzitek, hogy nem vagytok még elegen egy jó bulihoz?
W: Szerintem mindenkinek ezt kellene csinálnia. A zenének is nagyon jót tesz, ha tőlünk egészen eltérő és meglepő formációkkal is tudunk együttműködni. Európában számtalan példa van erre, csak Magyarországon van ez a begyöpösödött, csak a saját szekeremet tolom megközelítés.
F. M: Nem értem miért kell itthon mindent sémák között csinálni. Nagyon kevés a magyar popzenében az eredetiség, csupa trendkövető produkció születik. Ráadásul legalább 4-5 évvel le vagyunk maradva. Épp elég probléma, hogy a magyar nyelv speciális sokszínűsége miatt nehéz versenyképes popzenét exportálni itthonról Európának. Mi be is vállaljuk bárki előtt, hogy épp ezért nem is gondolkodunk a hazain kívül nagyobb távlatokban.
A Punnany már a hiphopot kinőve inkább popzene, mint rap? Milyennek képzeljük el a tavaszra tervezett lemezeteket?
W: Nálunk a Máté a zenekari megfejtő, ő a karmester. Eddig ő is írta a zenéket, a mostani lemeznél a zenekar tagjai hozzák a témákat, amiket majd a Máté természetesen teljesen átír. Szerintem annyira elege van már mindenkinek abból, hogy mindenhol csak a gond van meg a baj, hogy most le akarunk számolni az állandó visszafelé nézéssel, a múlttal való szembesüléssel. Egy biztos, hogy az új lemezünk bármit is tartogat, előre fog mutatni.
(est.hu)
0 Megjegyzések