Péntek Zsuzsa, a Duplacsavar női hangja szabad-idejében horgol, imádja
az állatokat, a néptáncot, szereti a habos forrócsokit, bábszínész és
vegetáriánus. Azok, akik csak a mindig mosolygós hangját ismerik, az
alábbiakban betekinthetnek kicsit (magán)életébe is. A Friss Fm reggeli
adása után elcsíptük egy kis beszélgetésre.
– Hogyan lett színész, bábszínész?
– Tulajdonképpen néprajz szakra jártam, de egy idő után rájöttem, hogy számomra nem ez az igazi. Első év végén egy jóbarátom felkért, hogy szerepeljek a kisjátékfilmjében. Kezdetben kicsit ódzkodtam, de aztán nagyon jól éreztem a szerepben magam – talán ennek is a hatása, hogy jelentkeztem és elvégeztem a színit. Kezdetben a kolozsvári bábszínháznál dolgoztam, majd a kézdivásárhelyi színházhoz kerültem, és jelenleg a rádiózással párhuzamosan a szentgyörgyi bábszínházhoz is bedolgozom.
– Milyennek látja Sepsiszentgyörgyöt, a háromszéki embereket?
– Az új helyekhez nagyon hamar alkalmazkodom, és aránylag könnyen barátkozom, feltalálom magam, így nem volt baj a teljesen idegen környezettel. Szeretem Sepsiszentgyörgyöt, rengeteg fiatal van, élvezem a pezsgést, hogy ilyen sokszínű a kulturális élete, naponta történik valami, és jó az is, hogy egymást érik a színházi előadások, koncertek, kiállítások, van, amiből válogatni. Ami a legpozitívabb, hogy pezsgő táncházi élet van: nagyon szeretem a néptáncot, mondhatni lételemem, hogy el tudjak oda járni.
– Érződik az elégedettség, hogy megtalálta helyét a világban.
– Igen, valóban így van. Persze vannak még terveim a jövőt illetően. A közeljövőben szeretnék egy kisebb egyéni koncertet összehozni, ugyanis imádok énekelni. Leginkább otthon egyedül, de ha hallgatóság akad, az sem zavar, annak ellenére, hogy minden színházi fellépésem előtt még mindig borzasztóan lámpalázas vagyok. Nemrég iratkoztam be ének-órákra is, hogy csiszoljam a hangomat, aztán a közeljövőben remélem, összejön a fellépés.
– Milyen a viszonya a rádiózással?
– Most már élvezem, annak ellenére, hogy az elején elég gyötrelmes volt, amíg beletanultam. Jó feladat volt számomra, mert szabadon sosem tudtam beszélni, csak ha meg volt írva előre a szöveg. Feloldódott egy csomó gátlás bennem, és már nem vagyok lámpalázas az adások előtt. Úgy érzem, kellett az életembe ez a lépés is.
– Mi a kedvenc időtöltése?
– Mivel jelenleg Sepsiszentkirályban lakom, oda egyszer, ha haza megy az ember – főleg így télen – már nem nagyon kívánkozik be a városba. A falusi életnek minden évszakban megvan a gyönyörűsége, ilyenkor például nagyon szeretek a házban ülni és horgolni, kötni, de ha havat kell lapátolni, az sem olyan nagy baj. Szeretem az állatokat, mindig van egy-két kutya az udvarunkon, és talán majd macskánk is lesz. Szeretem a spirituális dolgokat, olvasgatok, és próbálom még jobban meglelni a helyem a világban.
– Hogyan lett vegetáriánus?
– Valamikor nagy húsevő voltam, a párom viszont húsz éve nem eszik húst, de sosem próbált befolyásolni engem. Mivel nagyon szeretem az állatokat, és jobban belegondoltam a húsevésbe, így fokozatosan teljesen átálltam. Nem okozott nehézséget, nem kényszerítettem magam, nem kívántam a húst, és mindezek mellett fizikailag sokkal jobban kezdtem érezni magam. Szeretek főzni, és mindig kísérletezek, próbálgatok: nagyon ízletes hús nélküli ételeket lehet készíteni.
Vetési Júlia
Székely Hírmondó
– Hogyan lett színész, bábszínész?
– Tulajdonképpen néprajz szakra jártam, de egy idő után rájöttem, hogy számomra nem ez az igazi. Első év végén egy jóbarátom felkért, hogy szerepeljek a kisjátékfilmjében. Kezdetben kicsit ódzkodtam, de aztán nagyon jól éreztem a szerepben magam – talán ennek is a hatása, hogy jelentkeztem és elvégeztem a színit. Kezdetben a kolozsvári bábszínháznál dolgoztam, majd a kézdivásárhelyi színházhoz kerültem, és jelenleg a rádiózással párhuzamosan a szentgyörgyi bábszínházhoz is bedolgozom.
– Milyennek látja Sepsiszentgyörgyöt, a háromszéki embereket?
– Az új helyekhez nagyon hamar alkalmazkodom, és aránylag könnyen barátkozom, feltalálom magam, így nem volt baj a teljesen idegen környezettel. Szeretem Sepsiszentgyörgyöt, rengeteg fiatal van, élvezem a pezsgést, hogy ilyen sokszínű a kulturális élete, naponta történik valami, és jó az is, hogy egymást érik a színházi előadások, koncertek, kiállítások, van, amiből válogatni. Ami a legpozitívabb, hogy pezsgő táncházi élet van: nagyon szeretem a néptáncot, mondhatni lételemem, hogy el tudjak oda járni.
– Érződik az elégedettség, hogy megtalálta helyét a világban.
– Igen, valóban így van. Persze vannak még terveim a jövőt illetően. A közeljövőben szeretnék egy kisebb egyéni koncertet összehozni, ugyanis imádok énekelni. Leginkább otthon egyedül, de ha hallgatóság akad, az sem zavar, annak ellenére, hogy minden színházi fellépésem előtt még mindig borzasztóan lámpalázas vagyok. Nemrég iratkoztam be ének-órákra is, hogy csiszoljam a hangomat, aztán a közeljövőben remélem, összejön a fellépés.
– Milyen a viszonya a rádiózással?
– Most már élvezem, annak ellenére, hogy az elején elég gyötrelmes volt, amíg beletanultam. Jó feladat volt számomra, mert szabadon sosem tudtam beszélni, csak ha meg volt írva előre a szöveg. Feloldódott egy csomó gátlás bennem, és már nem vagyok lámpalázas az adások előtt. Úgy érzem, kellett az életembe ez a lépés is.
– Mi a kedvenc időtöltése?
– Mivel jelenleg Sepsiszentkirályban lakom, oda egyszer, ha haza megy az ember – főleg így télen – már nem nagyon kívánkozik be a városba. A falusi életnek minden évszakban megvan a gyönyörűsége, ilyenkor például nagyon szeretek a házban ülni és horgolni, kötni, de ha havat kell lapátolni, az sem olyan nagy baj. Szeretem az állatokat, mindig van egy-két kutya az udvarunkon, és talán majd macskánk is lesz. Szeretem a spirituális dolgokat, olvasgatok, és próbálom még jobban meglelni a helyem a világban.
– Hogyan lett vegetáriánus?
– Valamikor nagy húsevő voltam, a párom viszont húsz éve nem eszik húst, de sosem próbált befolyásolni engem. Mivel nagyon szeretem az állatokat, és jobban belegondoltam a húsevésbe, így fokozatosan teljesen átálltam. Nem okozott nehézséget, nem kényszerítettem magam, nem kívántam a húst, és mindezek mellett fizikailag sokkal jobban kezdtem érezni magam. Szeretek főzni, és mindig kísérletezek, próbálgatok: nagyon ízletes hús nélküli ételeket lehet készíteni.
Vetési Júlia
Székely Hírmondó
0 Megjegyzések