A 19. sz. közepén virágzott. A férfiviselet régiesebb a többi alföldinél, a hosszú szoknyás női viselet hasonló az alföldi mezővárosokéhoz, egyes parasztos vonásaiban viszont a palócokéhoz. A Jászság egyik legjelentősebb szűcsközpontunk, ez viseletében is megmutatkozik. 

A férfiak zsírozott, gyakran vállig érő hajat viseltek és széles karimájú fekete pörge kalapot vagy alacsony süveget, vagy fehér báránybőr sapkát. A vászon gatya egy-egy szára 12 szélből állt, fél lábszárig ért. Hozzá T-szabású, rövid derekú vászon ingethordtak. A gyolcs ünnepi bőgatya egy-egy szára 23 szél, bokáig ért, rojtos volt. Ehhez borjúszájú gyolcsing illett. Télen két gatyát vettek fel, térd alatt összekötötték a gatyaszárat. Világoskék posztómellényt viseltek gatyához is és négyzet alakú vagy hosszúkás fekete nyakravalót.

A gazdagok ünneplője posztóruha volt, sötétkék vagy fekete, sujtása kék. Ellenzős nadrághoz álló nyakú dolmányt és lakodalmakba rókaprémes mentét is felvettek, nagy ezüst- vagy más fémgombokkal. Ehhez kézelős, bő ujjú gyolcsinget hordtak. Fehér ködmönük is volt csípőig érő, fekete prémmel, kevés zöld hímzéssel. Általános, templomi viselet is a suba irhátlan, törött bőrből, 15 vagy 20-nál is több fehér bőrből varrták, fekete egész báránybőr gallérral. Több színű, később csak zöld selyemmel hímezték. Fehér és fekete szűrt is viseltek.

Jellegzetes lábbelijük a puha szárú, oldalt varrott, fordított-varrott talpú fekete vagy sárgás marhabőr csizma volt, kettős ívű szártetővel, bottal, kis sarkantyúval.

A lányok színes szalagokba fonták hajukat, a végére piros csokrot kötöttek. Az asszonyok középen elválasztották és kétoldalt ívelten előrenyomták hajukat, hogy kétoldalt kilátszott a fejfedő alól. Fonatukat tarkó fölött kontyba tűzték lúdtollal vagy kontyfával. A lányok alföldi típusú pártát viseltek. Az asszonyok hátul a kontyukra bársonyból szabott főkötőt kötöttek, melyet arany vagy ezüst csipke és hátul saját anyagából lapos szalagcsokor díszített.

Az alsótesti ruha hétköznapra vászonból, ünnepre gyolcsból készült. Az ingváll mellévarrott ujja bő, hosszú, fodros volt, és könyöktájt kötötték meg bodrosan. A féllábszárig érő egyenes pendely 3 szélből készült, korccal összehúzós. Köznap egy színes, ünnepen 45 fehér, keményített alsószoknyát viseltek. A jellegzetes ünnepi felsőszoknya virágmintás selyemből vagy taftból, 8 szélből készült; apró nyitott ráncokkal, bokáig érő.

A többnyire bő, ráncolt kötény, a kecele a szoknyánál kb. egy arasszal rövidebb, csipkével szegett; ingvállhoz fekete, kék vagy fehér, ünnepen elöl megkötött piros szalaggal.

A pruszlik világoskék, zöld stb. színű bársony vagy taft, rövid, fodros, arany vagy ezüst sujtással. Nagy, színes, selyem vállkendővel viselték.

Jellegzetes lábbeli a férfiakéhoz hasonló, de gyakran piros kordovánból varrt, csörgős sarkú csizma, a harisnya-cipő mellett.