Ez a címe annak a
sorozatnak, amely hónapokon át tartó előkészítés után újságcikkek, archív és
újabb fényképek, s legfőképpen visszaemlékezések, beszélgetések segítségével
idézi fel az egri Gárdonyi Géza színház múltjának szeleteit, 1955-től
napjainkig.
Amikor a hetente jelentkező – most éppen a 9. résznél tartó - sorozat elkezdődött, még nem volt teljesen, minden részletében bizonyos (és ma sem az), mivel és kikkel találkozhatnak, akik figyelemmel kísérik. A megkeresések során akadt néhány elutasítás is, néhány helyről pedig nem érkezett válasz, de a többség vagy némi gondolkodás után, vagy azonnal, örömmel elvállalta a felkérést. Így komoly, érdekes, meglepetéseket is tartalmazó névsor állt össze, amely még menet közben is alakul, bővül, színházszervezőktől alapító tagokig, primadonnától nézőkig, direktortól a Színművészeti Egyetemre járó ifjú tehetségekig, akik nem csak visszatekintettek, hanem a hivatásról, a színházról megfogalmazott gondolataikat is megfogalmazták, vagy éppen érdekességeket, kulisszatitkokat is elárultak.
Mire utal a huszonkilences szám a címben?
Olvasni mostanában a „már 25 éve ismét önálló társulattal rendelkező” Gárdonyi Géza Színházról. Ez azonban nem pontos. Nézzünk csak meg némi kronológiát!
1884 – felépül Egerben az Aréna, fából készült színházépület.
1904 – megnyílik az egri Városi Színház, de nincs saját társulata.
1945 – a város képviselő-testülete állandó színtársulat létesítésére kér engedélyt, ez csak tíz évvel később valósul meg.
1955 – önálló társulat.
1965–66 – az utolsó önálló évad, ezután az egri színházat összevonták a miskolcival.
1985-ben megszüntették az összevonást. Január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal, Szikora János vezetésével. De a színházakban két naptári évet érintő évadokban gondolkodnak, tehát ennek az évnek az első fele egy (bár csonka) évad volt. Ha innen számolunk, akkor a 2012/13-as a 29. az összevonás megszűnte után. Ez a szám lett a főcím!
1985/86 – az első teljes évad Szikora János igazgatósága alatt.
1986/87- Gali László a direktor – de még mindig csak befogadó színház.
1987/88 – Már önálló társulat, de még vannak befogadott produkciók is.
1988/89 – az első teljes önálló évad. (A számolást innen kezdve mondhatnánk, hogy a 2012-13-as évad a 25.)
Mit szeretne a sorozat kifejezni, támogatni? Talán azt, hogy a színháznak Eger városában élnie kell! Ezt alapnak tekintve, abba ezúttal nem belemenve, hogy milyen színháznak. Egy tény. Eger volt az a város, ahol – az országban egyedüliként – egyszer már megszüntették az önálló társulatot, összevonva a Miskolci Nemzeti Színházzal.
Nagyszerű időszak volt, amikor újra megalakulhatott és sok-sok emlékezetes estét szerezhetett Eger és környéke nézőinek.
Hajdanán, a vándorszínészet korában egy-egy játszási helyre megérkezvén a színi direktorok magukat és társulatukat a közönség kegyes pártfogásába ajánlották. A sorozattal is ezt teszi a gardonyiszinhazblog.gportal.hu – a „huszonkilenc…” megjelenési helye, ahol valamennyi rész összegyűjtve is megtalálható.
J.F.
Amikor a hetente jelentkező – most éppen a 9. résznél tartó - sorozat elkezdődött, még nem volt teljesen, minden részletében bizonyos (és ma sem az), mivel és kikkel találkozhatnak, akik figyelemmel kísérik. A megkeresések során akadt néhány elutasítás is, néhány helyről pedig nem érkezett válasz, de a többség vagy némi gondolkodás után, vagy azonnal, örömmel elvállalta a felkérést. Így komoly, érdekes, meglepetéseket is tartalmazó névsor állt össze, amely még menet közben is alakul, bővül, színházszervezőktől alapító tagokig, primadonnától nézőkig, direktortól a Színművészeti Egyetemre járó ifjú tehetségekig, akik nem csak visszatekintettek, hanem a hivatásról, a színházról megfogalmazott gondolataikat is megfogalmazták, vagy éppen érdekességeket, kulisszatitkokat is elárultak.
Mire utal a huszonkilences szám a címben?
Olvasni mostanában a „már 25 éve ismét önálló társulattal rendelkező” Gárdonyi Géza Színházról. Ez azonban nem pontos. Nézzünk csak meg némi kronológiát!
1884 – felépül Egerben az Aréna, fából készült színházépület.
1904 – megnyílik az egri Városi Színház, de nincs saját társulata.
1945 – a város képviselő-testülete állandó színtársulat létesítésére kér engedélyt, ez csak tíz évvel később valósul meg.
1955 – önálló társulat.
1965–66 – az utolsó önálló évad, ezután az egri színházat összevonták a miskolcival.
1985-ben megszüntették az összevonást. Január 1-jétől befogadó színház lett az egri, társulat nélkül, önálló bemutató joggal, Szikora János vezetésével. De a színházakban két naptári évet érintő évadokban gondolkodnak, tehát ennek az évnek az első fele egy (bár csonka) évad volt. Ha innen számolunk, akkor a 2012/13-as a 29. az összevonás megszűnte után. Ez a szám lett a főcím!
1985/86 – az első teljes évad Szikora János igazgatósága alatt.
1986/87- Gali László a direktor – de még mindig csak befogadó színház.
1987/88 – Már önálló társulat, de még vannak befogadott produkciók is.
1988/89 – az első teljes önálló évad. (A számolást innen kezdve mondhatnánk, hogy a 2012-13-as évad a 25.)
Mit szeretne a sorozat kifejezni, támogatni? Talán azt, hogy a színháznak Eger városában élnie kell! Ezt alapnak tekintve, abba ezúttal nem belemenve, hogy milyen színháznak. Egy tény. Eger volt az a város, ahol – az országban egyedüliként – egyszer már megszüntették az önálló társulatot, összevonva a Miskolci Nemzeti Színházzal.
Nagyszerű időszak volt, amikor újra megalakulhatott és sok-sok emlékezetes estét szerezhetett Eger és környéke nézőinek.
Hajdanán, a vándorszínészet korában egy-egy játszási helyre megérkezvén a színi direktorok magukat és társulatukat a közönség kegyes pártfogásába ajánlották. A sorozattal is ezt teszi a gardonyiszinhazblog.gportal.hu – a „huszonkilenc…” megjelenési helye, ahol valamennyi rész összegyűjtve is megtalálható.
J.F.
0 Megjegyzések