A Debreceni Népi Együttes 1950 tavaszán alakult azzal a céllal, hogy összegyűjtse és műsorában feldolgozza az alföldi magyar néphagyományokat, dalokat, táncokat. Ma már hazánk minden tánctípusa és dialektusa szerepel az együttes műsorán. A Debreceni Népi Együttes az Örökös Kiváló Együttes címmel, Kölcsey Ferenc- és Pro Urbe díjjal büszkélkedhet, valamint, a 2008. évben Megyei Príma Díjban részesült.
Az együttes alapítója és 1993-ig vezetője dr. Béres András néprajzkutató, koreográfus volt. Az itt végzett szakmai tevékenységével évtizedekre meghatározta a csoport előadásainak, műhelymunkájának színvonalát.
Ma rá emlékezünk.....
Béres András (Rozsály, 1928. május 16. – Debrecen, 1993. november 14.) néprajzkutató, levéltáros.
Tanulmányait a debreceni tudományegyetemen végezte. 1950-től a debreceni Déri Múzeum néprajzos muzeológusa, majd 1957-től mint önálló kutató dolgozik ugyanitt. A múzeum igazgatójává ebben az évben nevezi ki az akkori Művelődésügyi Minisztérium. A Déri Múzeum Évkönyvének szerkesztője 1957–68 között. 1959-ben egyetemi doktori címet szerez.1969 május 31-éig tölti be a múzeumigazgatói címet. Ugyanebben az évben kéri áthelyezését a Levéltárhoz, ahol június 1-jétől, mint levéltáros végez kutató munkát. 1970-től 1988-ig a levéltár tudományos főmunkatársa. Közben, 1983-ban megszerzi a néprajztudományok kandidátusa címet. Munkásságáért kétszer kapott Pro Urbe Debrecen, 1992-ben pedig Életfa-díjat. Publikációi, néprajzi tanulmányai folyamatosan jelennek meg az Ethnographiában, a Déri Múzeum Évkönyvében, és a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyvében. Önálló kiadványként a Debreceni cifraszűr (1955), a Nádudvari fekete kerámia (1965), a Rozsályi népmesék (1967), az Arra van egy kőhíd rakva (1982), a Pásztorkonyha, pásztorételek (1984), a Hajnalpelika-rozsályi népmesék (1989), a Betyárok nyomában (1990) jelentek meg.
Főbb kutatási területei: népmese, néptánc, népművészet, pásztorélet.
Emellett 1950 - azaz megalakulása óta a Debreceni Népi Együttes vezetője, koreográfusa egészen 1993. november 14-én bekövetkezett haláláig. Koreográfiái közül nyomtatásban (táncleírásban) megjelent a Hortobágyi pásztortáncok valamint a Rábaközi verbunk és dus.
MA:
Az együttes tevékenysége sokrétű, de alapja a magyar nép hagyományos tánc- és zenei kultúrája, amelyet igyekeznek mindenkor olyan szinten művelni, hogy méltóak legyenek közönségük szeretetére.
Ma rá emlékezünk.....
Béres András (Rozsály, 1928. május 16. – Debrecen, 1993. november 14.) néprajzkutató, levéltáros.
Tanulmányait a debreceni tudományegyetemen végezte. 1950-től a debreceni Déri Múzeum néprajzos muzeológusa, majd 1957-től mint önálló kutató dolgozik ugyanitt. A múzeum igazgatójává ebben az évben nevezi ki az akkori Művelődésügyi Minisztérium. A Déri Múzeum Évkönyvének szerkesztője 1957–68 között. 1959-ben egyetemi doktori címet szerez.1969 május 31-éig tölti be a múzeumigazgatói címet. Ugyanebben az évben kéri áthelyezését a Levéltárhoz, ahol június 1-jétől, mint levéltáros végez kutató munkát. 1970-től 1988-ig a levéltár tudományos főmunkatársa. Közben, 1983-ban megszerzi a néprajztudományok kandidátusa címet. Munkásságáért kétszer kapott Pro Urbe Debrecen, 1992-ben pedig Életfa-díjat. Publikációi, néprajzi tanulmányai folyamatosan jelennek meg az Ethnographiában, a Déri Múzeum Évkönyvében, és a Hajdú-Bihar megyei Levéltár Évkönyvében. Önálló kiadványként a Debreceni cifraszűr (1955), a Nádudvari fekete kerámia (1965), a Rozsályi népmesék (1967), az Arra van egy kőhíd rakva (1982), a Pásztorkonyha, pásztorételek (1984), a Hajnalpelika-rozsályi népmesék (1989), a Betyárok nyomában (1990) jelentek meg.
Főbb kutatási területei: népmese, néptánc, népművészet, pásztorélet.
Emellett 1950 - azaz megalakulása óta a Debreceni Népi Együttes vezetője, koreográfusa egészen 1993. november 14-én bekövetkezett haláláig. Koreográfiái közül nyomtatásban (táncleírásban) megjelent a Hortobágyi pásztortáncok valamint a Rábaközi verbunk és dus.
MA:
Az együttes tevékenysége sokrétű, de alapja a magyar nép hagyományos tánc- és zenei kultúrája, amelyet igyekeznek mindenkor olyan szinten művelni, hogy méltóak legyenek közönségük szeretetére.
0 Megjegyzések