Kedves judeo-keresztény és sámándoboló olvasóink! Két rossz hírünk is van. Először is jön a világvége. Másrészt mi tévedtünk, és a majáknak volt igaza, az ő isteneik vágnak rendet ebben a földi kuplerájban. Segítünk a bakancslista összeállításában. 

Elbúcsúzunk. Még 29 nap, és december 21-én itt a világvége. Ön is a taligára kerül.

Nem is ez a probléma igazán, hanem az, hogy mi tévedtünk, a majáknak lett igazuk, az ő vallásuk, az ő naptáruk szerint sodor el a szökőár, vagy csap agyon a kénköves eső, vagy végleg elveszünk egy képzavarban, vagy pont ezen a napon rohad ránk a Világbank. Teljes lesz a káosz, Godzilla filmekből oktatják majd etika órán, hogyan kell sikoltozva rohangálni az utcán.



Mi a helyes viselkedés egy ilyen helyzetben?

Ne gyúrjunk be keltésztát, időpazarlás. Ne sámándoboljunk, zavarja az imamalmozókat. Ne fizessük be a sárga csekket. Függesszük fel a szelektív szemét gyűjtését. Ne foglaljunk médiafelületet Bajnai lejáratására, már úgysincs esélye. Tartós tej? Orsi konzerv? Bruhaha.

Készítsünk inkább bakancslistát, és így oly gazdagok lehetünk a hátralevő napokban, hogy nálunk jobban a dús perzsa király sem él (copyright: Horatius).

 Segít, minden napra ajánlunk valamit: könyvet, receptet, utazást.

Mielőtt ezt megtennénk, kicsit elidőzünk a világvége lényegénél, ami nem más, mint hogy a világnak egyáltalán nem lesz vége. Ezt azonban tartsa titokban, ha az idei armageddon legnagyobb erényét meg szeretné őrizni: „szia kicsim, jön a világvége, azt mondom, hozzuk ki a legtöbbet a hátralevő időből”. Szóval, el ne árulja, hogy van élet a világégés után, mert a hús örömét bebukja. Vagy elbukja, ahogy egyik dühös kommentelőnk figyelmeztetett a minap a helyes prefixumra, ami persze most már lényegtelen szőrözés, mert jön a világvége.

Ami nem jön.

Zavaros?

Persze, hogy az, hiszen jön a világvége.

Ami nem is jön! Mivel a maja naptár szerint nem a végére ér a történelmi idővonal, hanem csak újrakezd egy több mint 5000 éves ciklust. Nem is idővonal, hanem időhurok ez, hatalmas epizódokban kezdi újra és újra az életét az univerzum.

Minden végben ott az újrakezdés lehetősége

Könnyű asszociálnunk: a ciklikusság filozófiája a természet és a mezőgazdaság éves ismétlődésére épül. Nincs a világnak olyan sarka, ahol ne lennének meghaló és feltámadó istenek, akiknek újraszületésével a termőföld és a nyájak is új életet fialnak.

Nem csak az egyes esztendők, hanem hosszabb periódusok is ismétlődhetnek, 20, 30 vagy 50 évenként – az utóbbira épül például az ószövetségi jóbél ünnepe, mi jubileumként ismerjük. Ez az alkalom az újrakezdés pillanata, az adósságokat eltörlik, a királyokat újrakoronázzák, a villamosokat lecserélik, satöbbi.



Ezek az egy emberöltőben legalább egyszer megélhető misztikus körök átszivárognak a csillagtudományba is. Az ég testei adott pályán mozognak, így a Földről nézve ismétlődnek a csillagminták. A bolygók és csillagok együttállását, avagy konstellációját (ezt a szót használjuk minél gyakrabban a következő 29 napban) naptárakban jegyezték fel a derék csillagtudósok, papok és jósok, segítségükkel rendbe szedték az évi teendőket. Sőt, nem csak az évi teendőket, hanem az üzleti ügyeket, például a kölcsönök és adósságok rendezését 7, 10 vagy 50 évenként, de még a teljes történelmet is évszázadokon és -ezredeken keresztül. Ahogy az évente megújuló föld is tiszteletet érdemelt, mivel életet adott, úgy a jó uralkodók és dinasztiák trónolását is az égitestek járásához kötötték.

Éppen ezért akadnak olyan ciklusok is, amelyek átívelnek sok tucat emberöltőn és rendezett időkeretek közé szorítják a teljes történelmet. Ilyen volt az egyiptomi Szóthis-periódus, nagyjából 1460 év, amelyben egy-egy időszak a Szíriusz-Nap együttállással indult és ért véget.



Bőven találhatunk hasonló világérákat, s mindegyik kezdete és vége egy roppant jelentőségű pillanatban találkozik, amikor feje tetejére áll minden, csak azért, hogy újrakezdhessük tiszta lappal. Van is rá egy remek latin szavunk: revolúció. Igen, a forradalom, amiben a kisember lázad és megfosztja a nagyembert a hatalmától, ilyen magasztos, vallásos, kozmikus erőkkel telik meg.

Hasonló tehát a maja logika is. Itt egy 5125 éves maja ciklus ér csak véget, és kezdődhet a következő nagy éra. Persze a Däniken-díjas áltudósok már évek óta rugóznak azon a baromságon, hogy a majáknak igazuk van, már hogy ne lenne igazuk, hiszen távoliak és régiek, holtbiztos hogy az ufók petézték őket ide, tessék komolyan venni azt, ami elér minket 29 nap múlva.

Bakancslista 1. – már csak 28-at kell aludni