A pedáns német ipari teljesítőképesség napjainkig negyedszerre idéz elő történelmi jelentőségű, egyben önmaga számára tragikus gerjedelmeket.
1. Rárohantak a gyarmattartó hatalmak, mert számukra veszélyesen emelkedett gazdaságilag.
2. A legyőzött Németországot fel akarták használni weimari köztársasági állapotában az európai szocializmus alapozására, kiegészítendő, erősítendő a szovjet államot.
3. A szocializmust nemzeti alapon megvalósító Németországot szovjet és amerikai túlerővel végleg leverik.
4. Az amerikai militarista és globális gazdasági hatalom a szolgálatába szorított Németország gazdasági erejére alapozva létrehozza és működteti az Európai Uniót. Minden jel arra int a nyugati világ jelenlegi politikájából, hogy az eseményeket ennek a pontokba szedett folyamatnak a nyomán kell értelmezni.
Ha kivonnák a német gazdasági erőt az Európai Unió gazdasági életéből, azon nyomban összedőlne. Az Európai Unió még nem politikai szövetség, csak az uralkodó politikai irányzat által szervezett gazdasági internacionalizmus. Tekintve az európai országok közötti nagy különbséget a gazdasági teljesítőképesség terén, a közös pénznem bevezetése nagyon meredek vállalkozás volt. Ennek ellenére bevezették, nemcsak presztizs érdekből, hanem az egységes pénz kényszerhatásaira számítva a gazdasági egységesülés felgyorsulását várták. Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyták az unió országai közötti különbségeket a teljesítőképesség terén. Egy jól beütemezett, több generációra tervezett felzárkótató versenyeztetési politika helyett, azonnali azonos teljesítményt várnak az unió tagjaitól.
Az Európai Uniót ma a német teljesítőképesség hajtja. Ha lenne olyan kormányzat Németországban, amely csak országa érdekét tekintené, kilépne az unióból, mert – habár pillanatnyilag profitál belőle – a görög példa azt mutatja, hogy a német gazdaságra hárul a gyengén termelők eltartása. Az unió bővítésével a gyengén termelők száma (lakossági létszáma is) szorzata a jól termelőknek.
Németország azonban a Marshall-terv megalapozottsága óta az amerikai politikai hatalom és az amerikai bázisú gazdasági világhatalom szolgálatában éli nemzetköziségben elkötelezett életét. Így Németország elkötelezett erőssége az Európai Uniónak, sikertelenség esetén akár önmaga elvérzéséig.
A probléma az, hogy az európai egység nem a gazdasági összefogás értelmében történik, hanem a liberalizmus szélsőséges akibírjamarja elvei alapján – Európában egy nem európai irányzat erőszakolásával.
A csak termelési eredményekben érdekelt tőkés keresi az olcsó munkaerőt. A neoliberális irányzat alkalmazásában lebontották a munkások, alkalmazottak érdekeit védő szakmai és politikai szervezeteket, a munkavállalót csak az védi, ha tehetsége nélkülözhetetlen. A tőke a munkaadás monopóliumával csak a végzett munkát fizeti, a munkás munkában töltött idejét. Egykor az földbirtokos cselédeit ellátta születésétől haláláig. Ma a tőke szempontjából mindenki alkalmi munkás. A tőke nem gazdája a népnek, kisajátította a termelés tényezőit, a nép szociális ellátását azonban az államra hagyta. Nem érdekli a tőkét a gyereknevelés, iskoláztatás, szakképzés. Versenyezteti, és a legjavát alkalmazza, amíg az képes teljesíteni a követelményeket. Utána törődjön vele ismét az állam.
Itt érkezünk korunk legnagyobb problémájához: ami a tőke és az állam viszonya. A tőke nem elégszik meg a helyzete adta szabadságával és hatalmával, az államhatalmat is igyekszik szolgálatába állítani. A neoliberalista elvekkel megfertőzött politikai pártok hatalomra jutásával elsorvadt a nyugat-európai szociális felelősséget viselő, gondoskodó állam. Most az a politikai szólam, hogy túlköltekeztek az államok.
A bankok részéről beindított eladósítás, aminek csak az lehetett az értelme, hogy minden ország hozzáuk hordja szorgalma gyümölcsét, gazdasági világválságba torkollott. Kiindult Amerikából, Európában is már négy éve bontja a rendet. A banrendszer szent tehén, tömni kell kamattal, hogy a bankszektor „elássa a gazdaság finanszírozását”. Ha a bank megbukik, az illetékes állam „feltőkésíti”, hogy legyen amit kölcsön ad az államnak.
Az általános állami túlköltekezéseknek egyszerű oka van, a globális gazdálkodás kapzsisága. A neoliberális elvek érvényével a privatizációs programokkal a jövedelmeitől fokozatosan megfosztott államgazdaságok nem tudnak lépést tartani a társadalom elöregedésével és az egészségügyi ellátás drágulásával előálló többlet kiadások terheivel.
Nem csodálkoznánk, ha egyszer kiderülne a szándékosság, hogy az országok eladósítása állami gazdálkodásuk tönkretételét, végül államszerkezetük felszámolását célozza meg.
A négy éve kezdődött pénzügyi válság növekvő mértékben nehezedik a közös pénznemre, az euróra. Nem a gazdsági élettel, termeléssel, áruellátással, szállítással van baj, csak a hitelszolgáltatással, a banki üzletággal.
Minden ország pénztárkönyvében van egy súlyos tétel, az adósságszolgálat. A mai politikai terep nem ismer olyan megoldást, ami ezért az adósság halmazatért a bankok felelősségét felveti, és a jóvátételt tőlük követeli. Nem, ilyen nincs. Fizetni kell! Ez a parancs. Ha beledöglesz is. A pénzügyi válság tehát politikai támadás az állami függetlenség ellen.
A megoldás: központi szuperállam
A tőke profitot akar kitermelni az Európa-uradalomtól, és ma már tisztán látható, hogy azt ennek érdekében központi szuperállammá akarja átalakítani.
Hír: – Új alapra helyezné az Európai Unió működését Németország, a berlini kormányzat szerint a decemberi uniós csúcson fel kell állítani egy testületet, amelyet meg kell bízni azzal a feladattal, hogy készítsen elő egy új szerződést – írta a Der Spiegel című német hetilap, amely szerint számos tagállam ellenzi a tervet. A német kormány azt szorgalmazza Brüsszelben, hogy az Európai Tanács évzáró találkozóján hozzanak határozatot egy szerződés-előkészítő testület felállításáról, és döntsenek arról is, hogy mikor kezdődjék a munka. Az új uniós alapszerződés a német javaslat szerint rendelkezne egyebek között arról, hogy az Európai Bíróság ellenőrzi a tagállamok költségvetését, és megbüntetheti a deficitszabályokat megsértő országokat.
Miután nem tudta nemzetköziesíteni Európát a szovjet hatalom, most majd német alapossággal, a mindenféle nácizmustól kiábrándított németek megvalósítják. Már úgy emlegetik: – Angela Merkel német kancellár, Európa új „Vas Ladyje”.
Angela Merkel német kancellár beszédeinek visszatérő eleme, hogy a válságot az uniós integráció további elmélyítésével lehet megoldani, és a költségvetési politikát összehangoló fiskális paktumot egy új politikai unióval kell kiegészíteni, e folyamat során pedig az EU működéséről szóló szerződést is módosítani kell. Berlin a szerződés-előkészítő konvent létrehozására irányuló kezdeményezéssel kívánja formába önteni az elképzelést – írta a Der Spiegel. A legutóbbi hasonló próbálkozás az úgynevezett európai alkotmány kidolgozásával megbízott konvent felállítása volt 2002-ben. A testület alkotmányjavaslatát Franciaország és Hollandia népszavazással elutasította, a helyére lépő Lisszaboni Szerződést pedig Írországban csak a második nekifutásra sikerült népszavazással elfogadni.
„Az Európai Unió és az IMF reflexiója az Orbán-kormány politikai törekvéseire, és mindennek hazai kormányszimpatizáns objektívnek szánt értékelése” cím alatt foglalkozott Prof. Dr. Prugberger Tamás egyetemi tanár a Polgári Szemle 2012. júniusi számában, ahol többek között ezt olvas-hatjuk:
„Tekintettel arra, hogy az USA mögött álló globalista neoliberális gazdasági erőknek az jönne jól, ha Európa is az USA-hoz hasonlóan Európai Egyesült Államokká alakulna, ezért abban, hogy az EU bizottsága is ennek kialakítására törekszik, belejátszik az USA külpolitikája, amelynek hatására a bizottság összetétele ennek megfelelően alakult. Az Orbán kormány nemzeti öntudatra és az ország anyagi függetlenségére törekvő politikája keresztezi ezeket a szándékokat. Ezért is indult összehangolt pénzügyi–gazdasági és nacionál–rasszista–fasisztoid diktatúrával vádoló politikai támadás Orbán és kormánya ellen. A magyar kérdésnek az EU Parlament januári tárgyalásán felszólaló szocialista–zöld koalíció képviselői az abszolút ellenséges elfogultságon kívül szánalmas felkészületlenségről és demagóg mellébeszélésről tettek tanúságot. A felszólalások mindegyike manipulált és felszínes újsághírekre alapozott, és a hatalmát vesztett magyar balliberális nómenklatúra alaptalan és felfújt vádaskodásait ismételgette. Ennek alapján hozta meg a Magyarországot elmarasztaló határozatát az EU Parlament szocialista–zöld többsége, amelyen belül az ide tartozó magyar képviselők is abszolút rosszhiszeműen az ország elmarasztalása mellett szavaztak. Tették mindezt annak tudatában, hogy az összehangolt pénzügyi és politikai támadás következtében az IMF a magyar kormány által kért laza gazdaságpolitikai felügyelettel és kisebb kamatteherrel járó elővigyázatossági hitelfolyósítását megtagadta, és csak a jóval szorosabb felügyelettel és magasabb kamattal járó készenléti hitelről hajlandó tárgyalni, de csak akkor, ha a kormány a vitatott politikai kérdésekről meg tud állapodni az EU bizottságával. Az EU bizottsága pedig 2012. február 22-én hozta meg Magyarországgal szemben a kormány által lehívható kohéziós pénzek felfüggesztésére irányuló javaslatát azzal a feltételezéssel, hogy jövőre nem fogja tudni tartani a 3%-os költségvetési hiányt. Egyértelműen látni ebből az indokolásból a megalapozatlanságot és a rosszindulatú diszkriminációt, különösen annak a fényében, hogy több régi tagállam – köztük pl. az Egyesült Királyság is – a 3%-ot jóval meghaladó költségvetési hiányt mutat fel. Az EU politikai, és az amerikai hitelminősítő intézetek összehangolt pénzügyi támadása közepette e támadás sikerét volt hivatva elősegíteni Hillary Clintonnak a már érintett, Orbán Viktorhoz címzett levele, amelyben az USA magyarországi nagykövetétől, a Transparency Internationaltől, az EU egyik alelnökétől, Pénzügyi és Velencei Bizottságától kapott információi alapján aggodalmát fejezte ki, hogy a magyar kormány működése a demokrácia felszámolása irányában működik. Érdekes, ezt megelőzően Bajnai Gordon több hónapon át az USA-ban meghívott egyetemi előadóként működött, majd hazaérkezése után sorozatosan kritikusan értékelte a magyar kormány lépéseit az országra és a kormányára 2011 végén és 2012 elején zúdított gazdasági és politikai össztűz időszakában.
Ebből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy az USA és az EU az olasz és a görög kormánybuktatáshoz hasonlóan gondolta lecserélni Bajnaival Orbánt és kormányát.”
Nem említünk politikai tisztességet – olyan talán nincs is –, de egy nagyhatalom ne engedje meg magának az emberi tisztességnek olyan messzire elkerülését, hogy a minden politikai és emberi tisztességből kikopott politikai ellenzéket akarja egy távoli kis ország kormányhatalmába visszaerőszakolni, megerőszakolva épp azt a demokráciát, aminek a felszámolásával vádolja a rendkívüli népszerűséget élvező kormányt. Még rágondolni is rossz a beláthatatlan következményekre oszágon belül, amik ilyen nagyhatalmi erőszak alkalmazása esetén előálltak volna.
Régi szokás szerint a nagykövetek értekezletét évente augusztusban tartják. Az idei értekezlet kiemelten foglalkozott a pénzügyi világválság magyarországi hatásaival. Orbán Viktor 104 külföldi magyar misszióvezető előtt tartott beszédében kijelentette: a tehermegosztás politikája, igazságosabbá tétele nem fog eltűnni a magyar nemzetstratégiából, az a következő húsz év gazdasági rendszerének is része lesz, ezért az ország külképviselete vezetőinek nem védekezniük kell, amikor erről kérdezik őket külföldön, hanem be kell mutatniuk a magyar értelmezési keretet.
Mi is ez a „tehermegosztás”? Írásunk elején szó esett a tőkések kapzsiságáról, és arról, hogy a tőke a szociális ellátás terheit az államra hagyja, míg az ország gazdasági teljesítményével lelép a színről. Döntés született, az EU-ban, hogy meg fogják büntetni Magyarországot, mert ugyan igaz, hogy 3 % alatti a költségvetési deficit, de azt nem fenntartható intézkedésekkel sikerült elérni, mint például a bankadóval. Egyúttal az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) ajánlásokat fogalmazott meg, hogy milyen fenntartható adókkal lehetne a hiányt csökkenteni: ezek közt többek között szerepel a nyugdíjak megadóztatása. Szóval az EU számára nem minősül fenntarthatónak a bankok megadóztatása, de a nyugdíjak megadóztatása ugyanakkor fenntarthatónak minősül. Erre mondta a miniszterelnök, hogy: „ azokat az – akár a Nemzetközi Valutaalap részéről felmerülő – esetleges igényeket is vissza kell utasítani, amelyek szerint a nyugdíjkifizetésekben megtakarítási lehetőségeket kellene keresni. Mindenkinek biztosnak kell lennie abban, hogy amikor kikerül az aktív munkavállalók közül, nem kerül létbizonytalanságba.” A bankadó bevezetésével a magyar gazdaságpolitika beletenyerelt az uzsoravilág filozófiájába, és magára haragította Mammon istent. És lőn csodák napja, Európa országai egymás után követik a magyar példát, megadóztatják a bankokat.
Orbán Viktor bírálta az európai válságkezelést, mert azt a felelősség áthárítása és a döntések eltolása jellemzi az évenként visszatérő belpolitikai megmérettetések miatt. Az európai válság kezelésére kidolgozott brüsszeli megoldástervezetről úgy fogalmazott: „gyakori a pártpolitikai harcosok világában, hogy amikor szembesülünk egy problémával, ami vagy kényelmetlen, vagy nem tudjuk, hogy kellene megoldani, vagy tudjuk, hogy kellene megoldani, de valamilyen okból úgy látjuk, nincs eszközünk, hogy megoldjuk, akkor legjobb azt félretenni, és el kell kezdeni beszélni a Holdról, a holdutazásról vagy a Marsról”.
Ezzel példázta azt, hogy egy mondatot sem találni arra a problémára, miszerint a német gazdaság verseny-képessége nagyságrendekkel meghaladja a vele közös pénzt használó országok szintjét, és így a német termékek óriási külkereskedelmi és fizetésimérleg-többletet hoznak létre Németország javára, a déli államok rovására. A brüsszeli válságkezelési dokumentumban lehet olvasni bankunióról, politikai legitimációról, „a jóisten tudja még, mi mindenről, amit mi a politikában úgy hívunk, Hold-stratégia” – mondta.
A magyar gazdaságpolitika fő törekvései:
Ha kivonnák a német gazdasági erőt az Európai Unió gazdasági életéből, azon nyomban összedőlne. Az Európai Unió még nem politikai szövetség, csak az uralkodó politikai irányzat által szervezett gazdasági internacionalizmus. Tekintve az európai országok közötti nagy különbséget a gazdasági teljesítőképesség terén, a közös pénznem bevezetése nagyon meredek vállalkozás volt. Ennek ellenére bevezették, nemcsak presztizs érdekből, hanem az egységes pénz kényszerhatásaira számítva a gazdasági egységesülés felgyorsulását várták. Ugyanakkor teljesen figyelmen kívül hagyták az unió országai közötti különbségeket a teljesítőképesség terén. Egy jól beütemezett, több generációra tervezett felzárkótató versenyeztetési politika helyett, azonnali azonos teljesítményt várnak az unió tagjaitól.
Az Európai Uniót ma a német teljesítőképesség hajtja. Ha lenne olyan kormányzat Németországban, amely csak országa érdekét tekintené, kilépne az unióból, mert – habár pillanatnyilag profitál belőle – a görög példa azt mutatja, hogy a német gazdaságra hárul a gyengén termelők eltartása. Az unió bővítésével a gyengén termelők száma (lakossági létszáma is) szorzata a jól termelőknek.
Németország azonban a Marshall-terv megalapozottsága óta az amerikai politikai hatalom és az amerikai bázisú gazdasági világhatalom szolgálatában éli nemzetköziségben elkötelezett életét. Így Németország elkötelezett erőssége az Európai Uniónak, sikertelenség esetén akár önmaga elvérzéséig.
A probléma az, hogy az európai egység nem a gazdasági összefogás értelmében történik, hanem a liberalizmus szélsőséges akibírjamarja elvei alapján – Európában egy nem európai irányzat erőszakolásával.
A csak termelési eredményekben érdekelt tőkés keresi az olcsó munkaerőt. A neoliberális irányzat alkalmazásában lebontották a munkások, alkalmazottak érdekeit védő szakmai és politikai szervezeteket, a munkavállalót csak az védi, ha tehetsége nélkülözhetetlen. A tőke a munkaadás monopóliumával csak a végzett munkát fizeti, a munkás munkában töltött idejét. Egykor az földbirtokos cselédeit ellátta születésétől haláláig. Ma a tőke szempontjából mindenki alkalmi munkás. A tőke nem gazdája a népnek, kisajátította a termelés tényezőit, a nép szociális ellátását azonban az államra hagyta. Nem érdekli a tőkét a gyereknevelés, iskoláztatás, szakképzés. Versenyezteti, és a legjavát alkalmazza, amíg az képes teljesíteni a követelményeket. Utána törődjön vele ismét az állam.
Itt érkezünk korunk legnagyobb problémájához: ami a tőke és az állam viszonya. A tőke nem elégszik meg a helyzete adta szabadságával és hatalmával, az államhatalmat is igyekszik szolgálatába állítani. A neoliberalista elvekkel megfertőzött politikai pártok hatalomra jutásával elsorvadt a nyugat-európai szociális felelősséget viselő, gondoskodó állam. Most az a politikai szólam, hogy túlköltekeztek az államok.
A bankok részéről beindított eladósítás, aminek csak az lehetett az értelme, hogy minden ország hozzáuk hordja szorgalma gyümölcsét, gazdasági világválságba torkollott. Kiindult Amerikából, Európában is már négy éve bontja a rendet. A banrendszer szent tehén, tömni kell kamattal, hogy a bankszektor „elássa a gazdaság finanszírozását”. Ha a bank megbukik, az illetékes állam „feltőkésíti”, hogy legyen amit kölcsön ad az államnak.
Az általános állami túlköltekezéseknek egyszerű oka van, a globális gazdálkodás kapzsisága. A neoliberális elvek érvényével a privatizációs programokkal a jövedelmeitől fokozatosan megfosztott államgazdaságok nem tudnak lépést tartani a társadalom elöregedésével és az egészségügyi ellátás drágulásával előálló többlet kiadások terheivel.
Nem csodálkoznánk, ha egyszer kiderülne a szándékosság, hogy az országok eladósítása állami gazdálkodásuk tönkretételét, végül államszerkezetük felszámolását célozza meg.
A négy éve kezdődött pénzügyi válság növekvő mértékben nehezedik a közös pénznemre, az euróra. Nem a gazdsági élettel, termeléssel, áruellátással, szállítással van baj, csak a hitelszolgáltatással, a banki üzletággal.
Minden ország pénztárkönyvében van egy súlyos tétel, az adósságszolgálat. A mai politikai terep nem ismer olyan megoldást, ami ezért az adósság halmazatért a bankok felelősségét felveti, és a jóvátételt tőlük követeli. Nem, ilyen nincs. Fizetni kell! Ez a parancs. Ha beledöglesz is. A pénzügyi válság tehát politikai támadás az állami függetlenség ellen.
A megoldás: központi szuperállam
A tőke profitot akar kitermelni az Európa-uradalomtól, és ma már tisztán látható, hogy azt ennek érdekében központi szuperállammá akarja átalakítani.
Hír: – Új alapra helyezné az Európai Unió működését Németország, a berlini kormányzat szerint a decemberi uniós csúcson fel kell állítani egy testületet, amelyet meg kell bízni azzal a feladattal, hogy készítsen elő egy új szerződést – írta a Der Spiegel című német hetilap, amely szerint számos tagállam ellenzi a tervet. A német kormány azt szorgalmazza Brüsszelben, hogy az Európai Tanács évzáró találkozóján hozzanak határozatot egy szerződés-előkészítő testület felállításáról, és döntsenek arról is, hogy mikor kezdődjék a munka. Az új uniós alapszerződés a német javaslat szerint rendelkezne egyebek között arról, hogy az Európai Bíróság ellenőrzi a tagállamok költségvetését, és megbüntetheti a deficitszabályokat megsértő országokat.
Miután nem tudta nemzetköziesíteni Európát a szovjet hatalom, most majd német alapossággal, a mindenféle nácizmustól kiábrándított németek megvalósítják. Már úgy emlegetik: – Angela Merkel német kancellár, Európa új „Vas Ladyje”.
Angela Merkel német kancellár beszédeinek visszatérő eleme, hogy a válságot az uniós integráció további elmélyítésével lehet megoldani, és a költségvetési politikát összehangoló fiskális paktumot egy új politikai unióval kell kiegészíteni, e folyamat során pedig az EU működéséről szóló szerződést is módosítani kell. Berlin a szerződés-előkészítő konvent létrehozására irányuló kezdeményezéssel kívánja formába önteni az elképzelést – írta a Der Spiegel. A legutóbbi hasonló próbálkozás az úgynevezett európai alkotmány kidolgozásával megbízott konvent felállítása volt 2002-ben. A testület alkotmányjavaslatát Franciaország és Hollandia népszavazással elutasította, a helyére lépő Lisszaboni Szerződést pedig Írországban csak a második nekifutásra sikerült népszavazással elfogadni.
„Az Európai Unió és az IMF reflexiója az Orbán-kormány politikai törekvéseire, és mindennek hazai kormányszimpatizáns objektívnek szánt értékelése” cím alatt foglalkozott Prof. Dr. Prugberger Tamás egyetemi tanár a Polgári Szemle 2012. júniusi számában, ahol többek között ezt olvas-hatjuk:
„Tekintettel arra, hogy az USA mögött álló globalista neoliberális gazdasági erőknek az jönne jól, ha Európa is az USA-hoz hasonlóan Európai Egyesült Államokká alakulna, ezért abban, hogy az EU bizottsága is ennek kialakítására törekszik, belejátszik az USA külpolitikája, amelynek hatására a bizottság összetétele ennek megfelelően alakult. Az Orbán kormány nemzeti öntudatra és az ország anyagi függetlenségére törekvő politikája keresztezi ezeket a szándékokat. Ezért is indult összehangolt pénzügyi–gazdasági és nacionál–rasszista–fasisztoid diktatúrával vádoló politikai támadás Orbán és kormánya ellen. A magyar kérdésnek az EU Parlament januári tárgyalásán felszólaló szocialista–zöld koalíció képviselői az abszolút ellenséges elfogultságon kívül szánalmas felkészületlenségről és demagóg mellébeszélésről tettek tanúságot. A felszólalások mindegyike manipulált és felszínes újsághírekre alapozott, és a hatalmát vesztett magyar balliberális nómenklatúra alaptalan és felfújt vádaskodásait ismételgette. Ennek alapján hozta meg a Magyarországot elmarasztaló határozatát az EU Parlament szocialista–zöld többsége, amelyen belül az ide tartozó magyar képviselők is abszolút rosszhiszeműen az ország elmarasztalása mellett szavaztak. Tették mindezt annak tudatában, hogy az összehangolt pénzügyi és politikai támadás következtében az IMF a magyar kormány által kért laza gazdaságpolitikai felügyelettel és kisebb kamatteherrel járó elővigyázatossági hitelfolyósítását megtagadta, és csak a jóval szorosabb felügyelettel és magasabb kamattal járó készenléti hitelről hajlandó tárgyalni, de csak akkor, ha a kormány a vitatott politikai kérdésekről meg tud állapodni az EU bizottságával. Az EU bizottsága pedig 2012. február 22-én hozta meg Magyarországgal szemben a kormány által lehívható kohéziós pénzek felfüggesztésére irányuló javaslatát azzal a feltételezéssel, hogy jövőre nem fogja tudni tartani a 3%-os költségvetési hiányt. Egyértelműen látni ebből az indokolásból a megalapozatlanságot és a rosszindulatú diszkriminációt, különösen annak a fényében, hogy több régi tagállam – köztük pl. az Egyesült Királyság is – a 3%-ot jóval meghaladó költségvetési hiányt mutat fel. Az EU politikai, és az amerikai hitelminősítő intézetek összehangolt pénzügyi támadása közepette e támadás sikerét volt hivatva elősegíteni Hillary Clintonnak a már érintett, Orbán Viktorhoz címzett levele, amelyben az USA magyarországi nagykövetétől, a Transparency Internationaltől, az EU egyik alelnökétől, Pénzügyi és Velencei Bizottságától kapott információi alapján aggodalmát fejezte ki, hogy a magyar kormány működése a demokrácia felszámolása irányában működik. Érdekes, ezt megelőzően Bajnai Gordon több hónapon át az USA-ban meghívott egyetemi előadóként működött, majd hazaérkezése után sorozatosan kritikusan értékelte a magyar kormány lépéseit az országra és a kormányára 2011 végén és 2012 elején zúdított gazdasági és politikai össztűz időszakában.
Ebből egyértelműen arra lehetett következtetni, hogy az USA és az EU az olasz és a görög kormánybuktatáshoz hasonlóan gondolta lecserélni Bajnaival Orbánt és kormányát.”
Nem említünk politikai tisztességet – olyan talán nincs is –, de egy nagyhatalom ne engedje meg magának az emberi tisztességnek olyan messzire elkerülését, hogy a minden politikai és emberi tisztességből kikopott politikai ellenzéket akarja egy távoli kis ország kormányhatalmába visszaerőszakolni, megerőszakolva épp azt a demokráciát, aminek a felszámolásával vádolja a rendkívüli népszerűséget élvező kormányt. Még rágondolni is rossz a beláthatatlan következményekre oszágon belül, amik ilyen nagyhatalmi erőszak alkalmazása esetén előálltak volna.
Régi szokás szerint a nagykövetek értekezletét évente augusztusban tartják. Az idei értekezlet kiemelten foglalkozott a pénzügyi világválság magyarországi hatásaival. Orbán Viktor 104 külföldi magyar misszióvezető előtt tartott beszédében kijelentette: a tehermegosztás politikája, igazságosabbá tétele nem fog eltűnni a magyar nemzetstratégiából, az a következő húsz év gazdasági rendszerének is része lesz, ezért az ország külképviselete vezetőinek nem védekezniük kell, amikor erről kérdezik őket külföldön, hanem be kell mutatniuk a magyar értelmezési keretet.
Mi is ez a „tehermegosztás”? Írásunk elején szó esett a tőkések kapzsiságáról, és arról, hogy a tőke a szociális ellátás terheit az államra hagyja, míg az ország gazdasági teljesítményével lelép a színről. Döntés született, az EU-ban, hogy meg fogják büntetni Magyarországot, mert ugyan igaz, hogy 3 % alatti a költségvetési deficit, de azt nem fenntartható intézkedésekkel sikerült elérni, mint például a bankadóval. Egyúttal az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) ajánlásokat fogalmazott meg, hogy milyen fenntartható adókkal lehetne a hiányt csökkenteni: ezek közt többek között szerepel a nyugdíjak megadóztatása. Szóval az EU számára nem minősül fenntarthatónak a bankok megadóztatása, de a nyugdíjak megadóztatása ugyanakkor fenntarthatónak minősül. Erre mondta a miniszterelnök, hogy: „ azokat az – akár a Nemzetközi Valutaalap részéről felmerülő – esetleges igényeket is vissza kell utasítani, amelyek szerint a nyugdíjkifizetésekben megtakarítási lehetőségeket kellene keresni. Mindenkinek biztosnak kell lennie abban, hogy amikor kikerül az aktív munkavállalók közül, nem kerül létbizonytalanságba.” A bankadó bevezetésével a magyar gazdaságpolitika beletenyerelt az uzsoravilág filozófiájába, és magára haragította Mammon istent. És lőn csodák napja, Európa országai egymás után követik a magyar példát, megadóztatják a bankokat.
Orbán Viktor bírálta az európai válságkezelést, mert azt a felelősség áthárítása és a döntések eltolása jellemzi az évenként visszatérő belpolitikai megmérettetések miatt. Az európai válság kezelésére kidolgozott brüsszeli megoldástervezetről úgy fogalmazott: „gyakori a pártpolitikai harcosok világában, hogy amikor szembesülünk egy problémával, ami vagy kényelmetlen, vagy nem tudjuk, hogy kellene megoldani, vagy tudjuk, hogy kellene megoldani, de valamilyen okból úgy látjuk, nincs eszközünk, hogy megoldjuk, akkor legjobb azt félretenni, és el kell kezdeni beszélni a Holdról, a holdutazásról vagy a Marsról”.
Ezzel példázta azt, hogy egy mondatot sem találni arra a problémára, miszerint a német gazdaság verseny-képessége nagyságrendekkel meghaladja a vele közös pénzt használó országok szintjét, és így a német termékek óriási külkereskedelmi és fizetésimérleg-többletet hoznak létre Németország javára, a déli államok rovására. A brüsszeli válságkezelési dokumentumban lehet olvasni bankunióról, politikai legitimációról, „a jóisten tudja még, mi mindenről, amit mi a politikában úgy hívunk, Hold-stratégia” – mondta.
A magyar gazdaságpolitika fő törekvései:
1. Folyamatosan csökkenteni az államadósságot, hogy a nemzet szorgalmának hozadékának nagy részét ne csapolják le az uzsorások.
2. a személyi jövedelemadót és a társasági nyereségadót, ameddig csak lehet, csökkenteni kell.
3. Vissza kell vásárolni a korábbi kormányok által idegen kézre juttatott, nemzetgazdasági szempontból fontos vállalatokat.
Rogán Antal FIDESZ frakcióvezető szerint a pénzügyi válság kellős közepén, minden nehéz körülmény ellenére javult a foglalkoztatottság az elmúlt két évben. Az elkövetkezendő időszakban a munkahelyek védelmére kell a legnagyobb energiát fordítani, mert az európai gazdasági környezet nem javul, hanem inkább romlik. A kormánynak erre hosszú távú eszközrendszere van – hangsúlyozta, példaként említve az új munka törvénykönyvét, megjegyezve, hogy néhány évre szükség van ahhoz, hogy a hatását kifejtse. Egyik legfontosabb feladat a munkahelyek védelmét szolgáló konkrét gazdaságpolitikai akcióterv megvalósítása, ezzel szeptembertől a parlamentnek foglalkoznia kell. A Fidesz-frakció munkahelyeket védő akciótervében kiemelten azokat a foglalkoztatási csoportokat célozza meg, amelyeknél a legnagyobb az elmaradás a foglalkoztatottságban – mutatott rá. Ilyen csoport – folytatta – a képesítés nélküli fizikai dolgozóké, akiknek nagy részét feketén, vagy egyáltalán nem foglalkoztatják.
Összefoglalóként alkalmas Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kijelentése. Szerinte Magyarország jól teljesített, alacsony szintre vitte az államháztartási hiányt, miközben strukturális változásokat hajtott végre. Azokat a válaszokat, amelyeket Magyarország az európai kihívásokra adott, egyre több európai ország követi. A demokrácia deficitje inkább az Európai Unió intézményeinél keresendő, semmint a tagállamoknál, növekszik az állampolgárok bizalmatlansága Brüsszellel szemben. Úgy fogalmazott: „Akik nekünk leckét akarnak adni, gondolkodjanak el azon, hogyan lehet megőrizni a polgárok bizalmát Brüsszel iránt”.
Rogán Antal FIDESZ frakcióvezető szerint a pénzügyi válság kellős közepén, minden nehéz körülmény ellenére javult a foglalkoztatottság az elmúlt két évben. Az elkövetkezendő időszakban a munkahelyek védelmére kell a legnagyobb energiát fordítani, mert az európai gazdasági környezet nem javul, hanem inkább romlik. A kormánynak erre hosszú távú eszközrendszere van – hangsúlyozta, példaként említve az új munka törvénykönyvét, megjegyezve, hogy néhány évre szükség van ahhoz, hogy a hatását kifejtse. Egyik legfontosabb feladat a munkahelyek védelmét szolgáló konkrét gazdaságpolitikai akcióterv megvalósítása, ezzel szeptembertől a parlamentnek foglalkoznia kell. A Fidesz-frakció munkahelyeket védő akciótervében kiemelten azokat a foglalkoztatási csoportokat célozza meg, amelyeknél a legnagyobb az elmaradás a foglalkoztatottságban – mutatott rá. Ilyen csoport – folytatta – a képesítés nélküli fizikai dolgozóké, akiknek nagy részét feketén, vagy egyáltalán nem foglalkoztatják.
Összefoglalóként alkalmas Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kijelentése. Szerinte Magyarország jól teljesített, alacsony szintre vitte az államháztartási hiányt, miközben strukturális változásokat hajtott végre. Azokat a válaszokat, amelyeket Magyarország az európai kihívásokra adott, egyre több európai ország követi. A demokrácia deficitje inkább az Európai Unió intézményeinél keresendő, semmint a tagállamoknál, növekszik az állampolgárok bizalmatlansága Brüsszellel szemben. Úgy fogalmazott: „Akik nekünk leckét akarnak adni, gondolkodjanak el azon, hogyan lehet megőrizni a polgárok bizalmát Brüsszel iránt”.
0 Megjegyzések