Kutatók szerint a klímaváltozás miatt több ezer tengeri élőlény nézhet szembe táplálékforrásának elvándorlásával. 

A Nature Climate Change folyóiratban publikált új tanulmány számos nyílt óceáni állat megoszlását vizsgálta meg a Csendes-óceán északi részén, és szemügyre vette, megoszlásuk hogyan változhat a következő évszázad folyamán, ahogy a globális óceáni hőmérsékletek növekednek és a termelékenységi szintek eltolódnak. Arra a következtetésre jutottak, hogy néhány kritikus óceáni élőhely jelentős változásokon eshet át elhelyezkedését illetően, és akár több mint 960 kilométerrel is arrébb vándorolhat jelenlegi helyéről, míg más élőhelyek relatíve változatlanok maradhatnak. A nagy testű állatok között az álcserepesteknősök, néhány cápafaj és a kék bálnák nézhetnek szembe a klímaváltozás legzordabb hatásaival, míg néhány tengeri madár profitálhat belőle. 

Azonban nemcsak a fajok vannak veszélyben, hanem a part menti közösségek és ipar is megérezheti ezt a hatást, mivel a csúcsragadozók élőhelyeinek eltolódása a halászati ipar és az ökoturizmus – mint bálnales – áthelyezését eredményezheti. A vizsgálat elvégzéséhez a szerzők komplex matematikai modelleket alkalmaztak az egy évtizedes TOPP-projekt (csendes-óceáni ragadozók nyomkövetővel történő felszerelése) adatai segítségével. Ennek folyamán 4300 elektronikus nyomkövetőt helyeztek el 23 faj egyedein 2000 és 2009 között, amely precedens nélküli betekintést engedett a migrációs rendszerekbe és a ragadozó fajok gócpontjaiba a Csendes-óceán északi részén. 

 A tengerfelszíni-hőmérséklet és a klorofill-a (a felszín termelékenységének megbecslésére használt érték) műholdas méréseit kombinálták a nyomkövető adatokkal a „kulcsfontosságú területek” azonosítására különböző óceáni ragadozók esetén. Ezt követően az óceáni hőmérsékletet és produktivitást taglaló klímamodelleket használták fel annak megállapítására, ezek a kulcsfontosságú területek miként változhatnak az óceáni melegedés tükrében. Az egyik ilyen terület az úgynevezett északi csendes-óceáni átmeneti zóna, mely egyfajta interfész az északi hideg, tápanyagban gazdag sarki vizek és a melegebb, tápanyagszegény déli vizek között. Ezt a régiót számos óceáni ragadozó használja - többek között tengeri emlősök, tonhalak és tengeri madarak - egyfajta folyosóként a csendes-óceáni medencében. 

A vizsgálat azt sugallja, ez a kritikus régió mintegy 960 kilométerrel is arrébb vándorolhat, mely a fajok sokféleségének mintegy 20 százalékos veszteségét hozná magával a területen. Más kritikus élőhelyek kevesebb vagy semmilyen hatást nem szenvedhetnek el. A kaliforniai áramlat – mely Észak-Amerika nyugati partjai mentén halad – számos nyílt tengeri ragadozót tart el évente, amikor a hideg, tápanyagban gazdag víz nagy termékenységű régiókat hoz létre. Ez az úgynevezett feláramlási ciklus valószínűleg az óceáni melegedés ellenére is folytatódni fog. 

A csendes-óceáni csúcsragadozók között a teknősök, cápák és tengeri emlősök – mint bálnák – tűnnek leginkább veszélyeztetettnek az élőhelyek eltolódása miatt. Egyes esetekben egy fontos élőhely becsült vesztesége 35 százalék is lehet. Viszont a tengeri madarakhoz és tonhalakhoz hasonló állatok profitálhatnak a klímaváltozással kapcsolatban végbemenő eltolódásokból, mert azok nagyobb hőmérséklet-toleráló képességüknek köszönhetően növelhetik potenciális táplálékszerző területüket.