Jonathan Cook: Izraeli sikerkönyv, amely megdönti a nemzeti tabut.

A zsidó nép fogalma mesterséges találmány, állítja a történész. Senki sem lepődött meg jobban, mint maga Shlomo Sand, hogy tudományos könyve tizenkilenc hétig az izraeli sikerkönyvek listáján szerepelt, és a történelem professzor sikeres lehetett, annak ellenére, hogy könyve megkérdőjelezi Izrael legnagyobb nemzeti tilalmát.
 

Dr. Sand szerint a zsidó nemzet fogalma - amely indoklásul szolgált arra, hogy a zsidó nemzetnek szüksége van egy biztonságos lakhelyre - nem más, mint egy valamivel több, mint száz évvel ezelőtt kitalált mítosz. Mint ismeretes, Izrael állam létrehozásának szükségességét, ez a mítosz támasztja alá.

Dr. Sand, a Tel Aviv Egyetem professzorának szűkebb szakköre Európa történelme. Dr. Sand jelenlegi könyve a történelmi, és a régészeti kutatások eredményeinek széleskörű alkalmazására épül. A könyv nem csak a zsidó nemzet fogalmának valószerűségét vonja kétségbe, hanem több - ugyanolyan ellentmondó állítást is tartalmaz.

Dr. Sand többek között azt is állítja, hogy a zsidókat soha sem űzték ki a Szent Földről, s a mai zsidók többségének nincs történelmi kapcsolata azzal a földdel, amelyet ma Izraelnek neveznek. Dr. Sand szerint, a mai Izraelnek a palesztinokkal való jelenlegi viszályának kérdésében, az egyedüli politikai megoldás a zsidó állam megszüntetése.

Úgy tűnik, hogy a „Hol, és mikor találták fel a zsidó nép létezését?” c. könyv izraeli sikerének története megismétlődik világszerte. A múlt hónapban megjelent francia fordítás rohamosan fogy, és máris három utánnyomást igényelt.

A könyvnek, egy tucat másnyelvű fordítása is folyamatban van. A könyvnek az Amerikai Egyesült Államokban jövőre tervezett kiadással kapcsolatban, a Verso Kiadó, az Izraeli Lobby részéről támasztott nehézségekre számít.

A szerző szerint, Izraelben, ha nem is üdvözlik a könyv megjelenését, legalább érdeklődnek a könyv mondanivalója iránt. Tom Segev, Izrael egyik kiemelkedő újságírója „lenyűgözőnek, és állásfoglalásra késztetőnek” nevezte a könyvet.

Dr. Sand szerint, a saját kollégái húzódoznak a könyv következtetéseinek általános elfogadásától. A fentiektől egyedül Israel Bartal, a Jeruzsálemi Héber Egyetem zsidó történelem tanára. Bartal, a Haaretz izraeli napilapban nem tett különösebb erőfeszítést. Dr. Sand érveinek, és bizonyítékainak megdöntésére. Bartal e helyett a történelmi szakmát védelmezte, és azt igyekezett bizonyítani, hogy az izraeli történészek ezekben a kérdésekben nem olyan tudatlanok, amint azt Dr. Sand állítja.

A könyv ötlete régen megszületett, mondja Dr. Sand, de mindmáig várt vele. „Nem állíthatom, hogy különösebben bátor lettem volna, a könyv megjelenését illetőleg.” „Megvártam, amíg rendes egyetemi tanári státust szereztem. Izraelben nagy ára van annak, ha valaki ilyen, és ehhez hasonló nézeteket terjeszt.”

Dr. Sand fő érve szerint valamivel több, mint száz évvel ezelőtt a zsidók csak a közös vallás alapján tekintették magukat zsidóknak. A huszadik század elején a cionisták elvetették ezt a nézetet, és a nemzeti történelem megalkotásához láttak - amely arra a kitalált állításra épült, hogy a zsidók a vallástól függetlenül is önálló népként léteztek.

Dr. Sand szerint, a zsidóknak, a vallási alapú meghatározása alapján, a judaizmus eszméjétől idegen volt az a gondolat, hogy a zsidóknak vissza kell térniük az Ígéret Földjére.

„A cionizmus megváltoztatta Jeruzsálem gondolatát. A cionista mozgalmat megelőzően, a szent helyek a vágyakozás helyeit jelölték meg, nem pedig a tényleges lakóhely lehetőségét. A zsidók 2000. évig nem azért maradtak távol Jeruzsálemtől, mert oda nem volt lehetőségük visszatérni, hanem amiatt, mert vallásuk megtiltotta nekik az oda való visszatérést a messiás eljöveteléig.”

A legnagyobb meglepetést a Biblia korabeli régészeti leletek tanulmányozása okozta.

„Nem vagyok cionista, de ugyanúgy, mint a többi izraeli, én is azt feltételeztem, hogy a zsidók egy Júdeában élő nép volt, akiket a rómaiak onnan időszámításunk kezdete előtt 70-ben száműztek.

Amikor, azonban a bizonyítékokat kezdetem vizsgálni rájöttem, hogy Dávid, és Salamon királyságai legendák.

Ugyanaz a helyzet a száműzetéssel is. A zsidóság mibenléte a száműzetés nélkül nem magyarázható meg. Amikor, azonban a száműzetésre vonatkozó történelmi bizonyítékok után kezdem kutatni, kiderült, hogy erre vonatkozó bizonyítékok nem léteznek. Egyetlen egy sem létezik.

Ennek az az oka, hogy a rómaiak nem száműzték a népeket. Mi több, a zsidók Palesztinában hatalmas többségükben földművelők voltak, és minden bizonyíték arra utal, hogy azok földjüket soha sem hagyták el.”

Dr. Sand, szerint egy másik elmélet sokkal elfogadhatóbb: A száműzetés a keresztények által kitalált mítosz volt, amelynek az volt a szerepe, hogy a zsidókat megtérítsék a keresztény vallásra. „A keresztényeknek az volt a célja, hogy a zsidókat meggyőzzék, arról, hogy elődeiket bűneik miatt száműzte az Isten. Ha, tehát nem volt száműzetés, hogyan lehetséges, hogy olyan sok zsidó élt szétszóródottan a világszerte, mígnem a modern zsidó állam haza nem hívta őket.?”

Dr. Sand szerint, a kereszténységet megelőző, és az azt követő is, a zsidó vallás hittérítő vallás volt, és nagy szüksége volt a megtértekre. „Ez korabeli római forrásokkal bizonyítható.”

A zsidók járták az akkori világot és térítettek, leginkább Jemenben, és észak Afrika berber törzsei között. Századok múltán, mai Dél-Oroszország területét magába foglaló egykori a kazár birodalom lakossága tömegesen áttért a zsidó vallásra. Innen származnak a kelet európai Askhenazi zsidók.

Dr. Sand felhívja a figyelmet arra, hogy ezekben a kérdésekben az izraeliek a tömeges tagadás állapotában vannak. A közelmúltban a sajtó részletesen beszámolt a Káspi tenger közelében lévő kazár birodalom fővárosának leleteiről.

A legnépszerűbb izraeli újság, a Yedioth internetes honlapján vezércikk jelent meg a következő címen: „Az orosz régészek megtalálták a rég elveszett zsidó fővárost.” Egyetlen újság sem írt a fenti leletnek a jelenlegi zsidó történelemfelfogást érintő jelentőségéről.

„Ma nem így tanítják az izraeli iskolákban, de a cionista vezetők többsége, beleértve s Izrael első miniszterelnökét, David Ben Guriont is, még hitte, hogy a mai palesztinok, a helyben maradt eredeti zsidók leszármazottai, akik később áttértek a muzulmán vallásra.”

Dr. Sand annak tulajdonítja az izraeli történészeknek, a saját könyvében feltárt adatokkal, és érveléssel való egyértelmű azonosulását, mert az egyetemeken tanított „Zsidó történelem” építménye olyan mint egy kártyavár.

Dr. Sand szerint, Izraelben a történelem tanítás problémái abból adódnak, hogy az 1930-as években a történelmet két részre osztották: általános történelem, és zsidó történelem. A zsidó történelemnek ezek szerint külön tárgyköre van, mert a zsidó tapasztalat egyedülállónak minősül.

Ezzel ellentétben, azonban nincs külön zsidó politikai tudományi, vagy zsidó szociológiai katedra. Csak a történelmet tanítják a fenti módon, és ez lehetővé tette a zsidó történelemtudósoknak a saját világukba való elszigetelését, és nem kötelezte őket a korszerű kutatási módszerek alkalmazására.

„Engem Izraelben amiatt bírálnak, mert az európai történelem szaktanáraként zsidó történelemmel foglalkozom. Egy ilyen könyv megírására, azonban azért is fontos, hogy a világszerte elfogadott modern kutatási módszereket a zsidó történelemre is alkalmazzuk” - jelentette ki Dr. Sand

Eredeti, angol nyelvű szöveg: http://www.zmag.org/znet/viewArticle/19090

Jonathan Cook, Jeruzsálemben élő író, és újságíró, akinek legújabb könyve: „Israel and the Clash of Civilizations” (Izrael és a civilizációk harca) a Pluto Press kiadásában jelent meg. Jonathan Cook Honlapja: www.jcook.net http://www.jcook.net
Fordította: Kaslik Péter