Igen ez itt most a kérdés, mert megint Magyarországon röhög a műveletlen Nyugat és a még műveletlenebb Amerika. Már aki tudja arrafelé, hogy létezik Magyarország. Mi is történt? Néhány ítész a Magyar Pen Klub által alapított Janus Pannonius nagydíjat és a vele járó 50.000 eurót a Lawrence Ferlinghetti nevű amerikai költőnek akarta adományozni, aki ezeket minden rábeszélés ellenére visszautasította. A sértés nyilvánvaló, sajnos egész Magyarországot érte, nem csak a balítészeket. Jó lenne tudni név szerint, kik is osztják a becsületünket és a pénzünket Kertész Ákosoknak, Ferlinghettiknek!

És ki is ez a Ferlinghetti? Valamikor én is voltam fiatal, hallgattam a Szabad Európán rock zenét, olvastam a beat nemzedék „műalkotásait”. Nem akarom az irodalmi ízlésemet dicsérgetni, de 18 évesen kukába vágtam a Ferlinghetti félék verseit, novelláit és az Üvöltés című gyűjteményes kötetüket. Alkoholista, kábítószeres munkakerülők voltak ezek, akiknek agyára ment az amerikai jólét. Nem tudták mit jelent a kommunizmus, milyen borzalmat jelent a Trianon szó, nem ítélték őket halálra vérbírák és vérügyészek 1956 után, még csak nem is dolgoztak, de ha véletlenül mégis, nem kommunista párttitkár volt a főnökük.

Ők járhattak egyetemre, sőt szét is verhették pusztán szórakozásból az egyetemek épületeit. Sajnálatos, hogy a Magyar Pen Klub ítészei az ilyenek alkohol vagy kábítószeres mámorban írt műveit díjazásra méltó irodalomnak tartják.

Nos egy ilyen „művésznek” ajánlották fel a Janus Pannonius Díjat, ami már csak azért is nevetséges, mert a kitüntetett egyetlen szót sem tud kimakogni magyarul. A Díj szabályzata szerint ugyan csak külföldinek lehet felajánlani, (ez is milyen furcsa!) de ha van magyar az ítészek között, azonnal ki kellett volna használnia azt az áldatlan helyzetet, hogy Felvidék, Délvidék, Erdély, Kárpátalja, Őrvidék hivatalosan külföldnek számít. Tehát az ezeken a területeken élő, magyarságát és magyar anyanyelvét minden szenvedés, üldözés, verés ellenére őrző költőnek, írónak kellett volna a Díjat adni. Én itt csak egyet említek közülük, Csíki Sándor székely tanárt, írót, mert éppen most olvasom Lármafák székely ormokon c nagyszerű könyvét. Ezt a magyar nyelvezetet kéne a nyafogó filozófusoknak, idegen szavakat zagyváló politológusoknak, hadrikáló televízió és rádió bemondóknak tanítani.

Az 50.000 euróra is van jobb ötletem. (Csíki Sándor biztos megbocsátja, hogy a pénzt nem neki ítélem, de fontos helye van annak.) A földkerekség egyik csodálatos templomának, az énlakai unitárius templomnak rohamosan megy tönkre a kazettás mennyezete s a kazetták között is legjobban az, amelyre legszebb és legismertebb rovásemlékünket festette Muzsnai György kispap 1668-ban. Már egy kb. 3 centi átmérőjű darab hiányzik belőle. 50.000 euróból meg lehetne menteni a mennyezetet.

Hallják, értik Ítész urak, akik a díjakat és nemzetünk pénzét olyan felelőtlenül osztogatják? Jobb célra nem is használhatnák az arcukba visszadobott pénzt. Ezzel tudnák csak a becsületüket és Magyarország becsületét visszaállítani. Szeretnénk mi magyarok jövőre épségben tudni az énlakai unitárius templom mennyezetét, és ez most Önökön múlik!