Dúsgazdag, árva kislány, boldog menyasszony, tisztes anya, felszarvazott feleség, emberjogi harcos first lady és hű, leszbikus szerető. Ez Eleanor Roosevelt élete röviden. Azé a nőé, akit a világ a mai napig minden idők legnagyobb elnökfeleségének tart.

Anna Eleanor Roosevelt 1884. október 11-én született New Yorkban, Amerika egyik legtekintélyesebb családjának sarjaként. Édesapjának testvére ugyanis nem más volt, mint Theodore Roosevelt, az Egyesült Államok huszonhatodik elnöke. Hiába a gazdagság, hiába a vagyon, a természet vagy a sors nem tesz különbséget tehetős és szegény között. Eleanor korán árván maradt, miután édesanyja meghalt diftériában (a kislány 8 éves volt ekkor), édesapját pedig két évre rá alkoholproblémái miatt veszítette el. Eleanort és két öccsét a család vette oltalma alá, nagymamájuk és magántanítók hadserege tanította, nevelte őket. Eleanor alig volt 15 éves, amikor már Angliában tanult egy roppant neves és meglehetősen szabad szellemiségű magániskolában, ahol a lányoknak azt tanították a feminista nézeteket valló tanárok, hogy nyugodtan lehet önálló véleményük a politikáról, sőt, merjék azt hangoztatni is. Miután befejezte tanulmányait, visszatért New Yorkba, ahol gyakran végzett önkéntes munkát. Szociális érzékenysége egész életében megmaradt, mindig is sokat törődött mások boldogságával, megélhetésével, jólétével. Elsősorban a nők és a gyerekek jogaiért harcolt, de a világ elesettjei is fordulhattak hozzá segítségért. Nyilván ráér az ember másokkal törődni, ha épp nem a saját élet-halál harcát vívja, de azért ha jobban belegondolunk, nem sok gazdag, befolyásos ember segít ténylegesen másokon. Eleanor érzékeny volt a szenvedésre, és minden egyes napját azzal töltötte, hogy a rászorulókon segítsen: szegény anyákon, éhező gyermekeken, bevándorlókon, afro-amerikaiakon.
Egy jómódú lány, akinek ilyen szíve van, bizony kelendő portéka a piacon, akadtak is bőven udvarlói. Kérői közül számára legkedvesebb ötödunokatestvére, Franklin D. Roosevelt volt, akivel már gyerekkoruk óta ismerték egymást. A rokoni kapcsolat idővel vonzalommá változott, a szerelem lassan gyűrűt termett, 1905-ben pedig megkondultak a templomi harangok. Ismerve Eleanor későbbi szomorú sorsát, felmerül a gyanú, hogy férje sosem szerette őt, csak kapóra jött neki a befolyásos család, azonban korai életükből maradt levelezéseik, családi elbeszélések alapján kapcsolatuk erős, mély, igazi érzelmeken alapult. Házasságuk első időszaka nagyon boldog volt, sorra érkeztek a kis Roosevelt gyerekek: Anna, James, Franklin (meghalt 7 hónaposan), Elliot, Franklin és John. A családi élet boldog és kiegyensúlyozott volt. Kívülről minden sokkal szebbnek tűnik.
 
Eleanor és Franklin Roosevelt, valamint Lucy Mercer Rutherfurd 

Franklin Roosevelt politikai karrierbe kezdett 1913-ban, döntésében felesége teljes támogatását élvezte. A család Washington D. C.-be költözött, hogy közel legyenek a tűzhöz, azonban az ezzel járó társaság már nem volt Eleanor ínyére. Míg férje élvezte a hivatalos estélyeket, a protokoll kézfogásokat, addig Eleanor nem rajongott ezért, nem szeretett társaságban nyüzsögni. Nyaranta inkább visszavonult tengerparti házukba a gyerekekkel, míg férje tovább szőtte a politikai kapcsolatokat és a hálót ifjú asszisztensük, Lucy Mercer Rutherfurd körül. Lucy első osztályú nevelésben részesült, elegáns felmenőkkel büszkélkedett, éles eszű, szép, 22 éves lány volt. Mikor megismerkedett a családdal, ámulattal figyelte őket. Nagyon tetszett neki az az élet, amit éltek, és a közösen töltött hónapok alatt azon kapta magát, hogy irigyli Eleanort. Elsőként a teáscsészéit kívánta meg, aztán rajongásig megszerette kislányát, Annát. Később a férj következett, akivel egyre több időt töltöttek közösen, és nagyszerűen megértették egymást. A sok beszélgetés pedig lángoló szerelmet szült. Bár kapcsolatukat sosem vállalták fel nyíltan, folyton együtt voltak, amikor csak tehették. Franklin többször készült elhagyni feleségét, és elvenni Lucyt, aki hűen várt rá. Eleanor idővel tudomást szerzett a hosszú ideje húzódó viszonyról: egyik nyaralása alkalmával ugyanis egy köteg szerelmes levélre bukkant. Teljesen összetört, minden, amiben addig hitt semmivé lett. Azonnal válni akart férjétől, aki bele is ment volna ebbe, a politika azonban időnként olyan erős nyomással bír, hogy képes összetartani a darabokra hullott életeket is. A Roosevelt család, amikor tudomást szerzett a válás gondolatáról, határozottan megtiltotta nekik - Franklin politikai karrierje ugyanis ekkor már ígéretes magasságban volt, egy ilyen botrány pedig teljesen tönkretehetett volna mindent. Eleanor belement, hogy folytassák közös életüket, de kikötötte, hogy férje többet nem találkozhat Lucyval. A még mindig szerelmes Franklin pedig beleegyezett, hogy elhagyja a nőt és csak a politikai pályájával foglalkozik. Így esett, hogy Roosevelt szerelmi viszonya véget ért, Lucy pedig a csalódástól kábán rövid időn belül férjhez ment máshoz.

Eleanor Roosvelt

A kapcsolat soha többé nem állt helyre a Roosevelt házaspár között. Remekül kiegészítették egymást, igazi partnerek voltak a politikában, nagyszerűen tudtak közösen harcolni az országért, de mint nő és férfi többet nem volt közük egymáshoz. Persze erről a nyilvánosság mit sem tudott, úgy tűnt, az életük tökéletes. Házastársi elhidegülésük vezetett egyébként odáig, hogy Eleanor belevetette magát a politikai életbe. Rendszeresen publikált különböző újságokban, rádióban mondott beszédeket. Csatlakozott a Női Szavazók Ligájához, akikkel a polgári és emberi jogokért küzdött. Nyíltan harcolt a gyerekmunka ellen, kiállt a színes bőrűek jogaiért, mindent megtett a munkanélküliség csökkentéséért. 1928-ra egyértelműen ő volt a legismertebb női politikus az országban. Férje ekkor már New York kormányzója volt. Franklin Rooseveltet 1932-ben az Egyesült Államok elnökévé választották. Ekkor már tíz éve szenvedett a paralízistől, aminek következtében lábai lebénultak. Miután Franklin elnök lett, Eleanor, ha akarta, ha nem, first ladyvé vált. Eleinte idegenkedett a gondolattól, hogy teadélutánokon vegyen részt, és kötelező estélyeken jelenjen meg, idővel azonban rádöbbent, hogy soha ekkora hatalom nem volt még a kezében. First ladyként rengeteget tudott tenni az elesettekért, és ezt jól ki is használta! Sokat utazott az országban, megnézte, merre, miben tud segíteni. Az ő munkájának volt köszönhető, hogy a második világháborúban a színes bőrűek munkát kaphattak, sőt, a hadseregben is megjelentek. Munkássága annyira sikeres volt, hogy kétségtelenül ez is hozzájárult ahhoz, hogy férjét négyszer választották újra elnöknek - egyedüli módon a történelemben. Csodálatosan működtek együtt, jó döntésekkel kivezették az országot a legnehezebb gazdasági válságból is. A közvélemény imádta őket, mindenki bízott bennük, elismerték munkájukat. Folytonos politikai újításaik, törekvéseik a világ sorsán ugyan tényleg javítottak, de alaposan rontottak az otthoni viszonyokon. Gyermekeik hiányolták a szülőket, akiket szinte nem is láttak, különösen az apjukkal volt nehéz tartani a kapcsolatot. Sokszor szó szerint időpontot kellett vele egyeztetni, hogy láthassák pár percre az elnököt. Felnőttként a Roosevelt gyerekek jó állást töltöttek be, a fiúk kitüntetett háborús hősök voltak, személyiségükön azonban nyomott hagyott a magányban töltött fiatalkor. A gyerekek összesen tizenkilencszer házasodtak életükben.

Franklin 1945-ben, hatvanhárom évesen halt meg, agyvérzésben. Mikor Eleanor a helyszínre utazott, Lucyt is ott találta. Kiderült ugyanis, hogy több mint húsz év elteltével újrakezdődött a titkos viszony az addigra gazdaggá özvegyült és még mindig szerelmes Lucy és az elnök között. A titkosszolgálat, sőt a házaspár lánya, Anna is falazott apja légyottjaihoz, ők adtak álneveket, foglaltak titkos lakosztályokat Lucy és az elnök számára, és intézték úgy, hogy a first lady semmit se tudjon meg. Lucy három évvel élte túl szerelmét, 1948-ban belehalt a férfi elvesztésébe.


A temetés után Eleanor kiköltözött a Fehér Házból és New York-i rezidenciájába vonult vissza. A gyász mélyebb volt, mint hitte, a sok elhidegült év ellenére is. Férje, bár nem volt jó hozzá érzelmileg, munkapartnerként kiválóan működött, társa volt a harcban. A harcban, amit ezúttal Eleanornak egyedül kellett tovább vívnia. Alig egy évvel később már ő volt az ENSZ amerikai küldöttje, az Emberi Jogok Bizottságának vezetője. 1948-ra összeállította és megszavaztatta a legfontosabb szabadságjogokat tartalmazó okiratot, így jött létre az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, élete főműve. Társa a mindennapokban Lorena Hickok leszbikus újságírónő volt, bár ezt hivatalosan soha nem támasztották alá, de a napvilágra került levelezésükből egyértelműen kitűnik, hogy a két nő között 30 éven át több volt, mint barátság. Kapcsolatuk régre nyúlt vissza, még Franklin elnökké iktatása idejében ismerkedtek meg egymással, majd fűzték szorosabbra a köteléket, amikor Eleanor meg akarta bosszulni férje hűtlenségét. Eleanor 1952-ben lemondott ENSZ-ben betöltött posztjáról, eztán már csak a családjának, szeretteinek élt. Sokat utazgatott, néha-néha még tartott egy-egy előadást, de alapvetően teljesen visszavonult a nyilvánosságtól. 1962-ben halt meg tuberkulózisban. Férje mellé temették, a temetésen tiszteletét tette az elnök John F. Kennedy, Jackie Kennedy, Truman és Eisenhower is, akik mind nagy tisztelői voltak Eleanornak és munkásságának.


Eleanor Roosevelt bátor, szókimondó asszony volt, akinek a világ tényleg sokat köszönhet. Nem a saját sebeit nyalogatta, amikor az élet megégette, hanem a világ kínját enyhítette. "Mindig erőt, bátorságot és önbizalmat nyerünk, amikor szembe kell néznünk félelmeinkkel. Azt kell mondanunk magunknak: 'Átéltem ezt a szörnyűséget. Most már elboldogulok bármivel, ami csak jöhet.' Meg kell tudnunk tenni azt is, amiről azt hisszük, képtelenek vagyunk rá." - Eleanor Roosevelt, a világ first ladyje.