Metróban utaztam, és ahogy lezöttyentem az ülésre, rögtön azt olvasom egy szemben lévő plakáton, hogy: „Emberségről példát….” Gyanús volt rögtön, naná, hogy zsidómentőket éltet!

Másnap is utazok a metrón, ugyanebben a témakörben most füzetecskét találok, ünnepélyes fekete-fehér, komor kiadvány formájában. A világ igazai, főleg Wallenberg!

Bármerre megyek, bármilyen csapot (médiát) megnyitok, abból folyik valami zsidó.

Hát, nem furcsa ez? Lassan tudathasadtan érzem magam, mert úgy emlékszem, hogy Magyarországon születtem és soha nem mentem el innen, de mintha mégis egy másik országot szülnének körém. Új Magyarországot építenek! Tudom, évek óta pszichózzák belénk. Van, aki nem ismeri a szlogent? Ugye, nincs!

A magyar? Ennek keretében ül, és vár, vár valamiféle kilábalásra, gazdasági akármire, fizetésemelésre, mert a marha azt hiszi, hogy majd nemsokára köré építenek egy mit is? Tündérmesét?

Nos, kedves magyarok! Tündérek nem lesznek, de mese van nektek oly régóta, hogy már azt sem tudjátok, melyik valóságot élitek! Most ki a bárgyú? Én vagy Te? (az olvasók küldjék el az ilyesmit nem olvasóknak, tőlük kérdeném)

Mi a helyzet a magyarral?

Nos kérem, annak egyik része nyomorog, tojik a zsidókra, meg az egész hajcihőre, megszokta, nem érez semmit. Tanulja a gyerek, amit mondanak, mit bánja ő, menjen át, végezzen el valami iskolát, aztán csókolom. Kit érdekel ez az egész, neki robotolnia kell!

A másik része, kérem szépen, boldog akar lenni. Élvezni az élet adta örömöket, elmenni ide-oda, venni valamit, megenni a vacsoráját, megnézni a műsorait, bánja is ő, mit működnek ezek! Majd csak lesz valahogy! „Hát, úgy még nem vót, hogy sehogy se vót!”

„Oszt” ezzel jó napot! Őket se érdekli. Felőle aztán menetelhetnek az életért, emlékezhetnek, ahogy akarnak, tanítsanak, amit akarnak, nevezzék az utcákat, rakpartokat, ahogy akarják, építsenek, amit akarnak, lépjenek fel az antiszemitizmus ellen, mit bánja ő. Ő nem az!

Neki már nem fog feltűnni, hogy minden zsidó nevű, vagy zsidómentő nevű, hogy zsidók írják a nemzeti tantervét, amiben lassan csak zsidóval kapcsolatos lehet a tananyag, megírják neki a történelmét, amiben a zsidó eredetet neki bebizonyítják, megalapították neki az államot, sőt előkészítették a terepet, vártak minket, mert oly befogadók, ugye? Zsidók írtak neki új Alaptörvényt, zsidók beszélnek a tévéből, minden filmben elhangzik egy szó, ami zsidóra utal, vagy velük kapcsolatos. A magyar anyanyelve már most cafatokban lóg, ha nem konyítasz valamit az angolhoz, vagy számítógéphez, meg se érted, miről beszél a szomszéd! Pedig, tegnap még ez is magyar „vót”.

A politikában az antiszemitizmus ellen harcolnak, minden napra van valami mosakodás, hajlongás, de mindegy is, csak zsidó szagú legyen. Nem mindegy? Úgy is alszik a sok marha, olyan álmot tekersz köré, amilyet csak akarsz! Mire felébred karácsony helyett hanukázni fog!

A világ a szájára a magyart akkor veszi, ha köpni akar! Lehet, telibe is akár, csak kicsit felmorran álmában, töröl egyet, vállat rándít, 1 percnél nem tart tovább. Jó ember ő!

A magyarságról, történelméről, íróiról hovatovább csak halkan, titokban hallasz, mert üldözendő, ellenkezik a zsidó ízléssel és nincsen benne semmi zsidó emlegetve. Egyébként is ilyenre már csak a radikálisnak, antiszemitának, újfasisztának, gyűlöletkeltőnek nevezett aljas csoportosulások vetemednek, normális, békeszerető ember ilyesmit nem tesz, elfogadja, hogy zsidó van és nincs más. 

Hideg lesz, mikor hűlt helyét találjátok nyelveteknek, történelmeteknek, irodalmatoknak és mindannak, amit azért szerettetek, mert hazai, mert magyar.

Zsidó cégek hálóznak be, zsidók ga(rá)zdálkodnak a vizeddel, földeddel, zsidóra emlékezel az év mindennapján, zsidót tanulsz az iskolában, és zsidót nézel a tévében, régi zsidó negyed, új zsidó negyed, zsinagóga, zsidó fesztivál.

Az a sok antiszemitizmus! Milyen rémes!

Az Új Magyarországon én legyek a turista, ők meg itthon vannak?

Ébredjetek már fel!