Kiemelten védetté nyilvánították a lovasi őskori vörösfestékbányát, a védettség tényét bejegyezték az ingatlan-nyilvántartásba – közölte Kovácsné Kasza Katalin történész-kutató.
MTI - Elmondta, hogy az 1951-ben felfedezett bánya csaknem egyhektáros területen helyezkedik el a Veszprém megyei Lovas külterületén az erdőben. – Védetté nyilvánítása azért volt fontos, mert a ma is folyó kőkitermelés, a környezeti hatások, az időjárás előbb-utóbb eltüntette volna a több mint tizenegyezer évvel ezelőtt, a jégkorszak végén keletkezett külszíni bányát – tette hozzá.
A négyszáz lelkes balaton-felvidéki település a helyiek által csak "mackói" murvabányaként emlegetett dolomitbányájából útépítéshez szállított murva kitermelése közben finom vöröses por és hatalmas csontok kerültek elő. Akkor összesen 142, emberi kéz által pattintással, csiszolással megmunkált állati – jávorszarvas, kőszáli kecske, vaddisznó, daru – csontot találtak a régészek – mondta a kutató. A leletanyag a Bakony Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került, ahol azóta is láthatóak az állati csontokból készült eszközök a régészeti kiállításon. A Lovason talált szerszámok az ősember bányászati munkáját segítették. Kiemelte: a festékbányából származó csontminták radiokarbonos vizsgálatával megállapították, hogy azok 11 ezer 700 évesek.
Gazdasági jelentősége is volt a lovason bányászott vörös festékpornak: a bányából kitermelt hatalmas mennyiség alapján azt feltételezik a kutatók, hogy már az itt élő őskori ember is cserekereskedelmet folytatott a vörös festékkel, Magyarországon ugyanis még nem találtak barlangrajzokat, amelyeknél felhasználhatták volna a festéket – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a Lovason kibányászott vörös anyagot temetkezéseknél használták, a holttestet elföldelés előtt bőségesen behintették a szent és nélkülözhetetlen vörös festékkel. Néprajzi párhuzamok alapján feltehető az is, hogy az élők harc, vadászat vagy ünnepségek előtt vörös festékkel kenték be a testüket.
Sárosi Edit, a területileg illetékes Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának régészeti felügyelője elmondta, hogy a kivételes tudományos jelentőséggel bíró területeken, mint a lovasi – amelyek nemzetközi, illetve országos szempontból is kiemelkedően fontosak – nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. A cél az, hogy a régészeti lelőhelyet háborítatlanul megőrizzék az utókor számára – mondta. Hozzátette: lehetséges, hogy a régészeti technika fejlődésével a jövőben további kutatásokra kerülhet sor a védetté vált bánya területén. Tájékoztatása szerint a hasonló területek nyilvántartásával, védelmével kapcsolatos feladatok tartoznak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, a hatósági eljárások a kormányhivatalok örökségvédelmi irodáihoz kerültek.
A négyszáz lelkes balaton-felvidéki település a helyiek által csak "mackói" murvabányaként emlegetett dolomitbányájából útépítéshez szállított murva kitermelése közben finom vöröses por és hatalmas csontok kerültek elő. Akkor összesen 142, emberi kéz által pattintással, csiszolással megmunkált állati – jávorszarvas, kőszáli kecske, vaddisznó, daru – csontot találtak a régészek – mondta a kutató. A leletanyag a Bakony Múzeumba, majd a Nemzeti Múzeumba került, ahol azóta is láthatóak az állati csontokból készült eszközök a régészeti kiállításon. A Lovason talált szerszámok az ősember bányászati munkáját segítették. Kiemelte: a festékbányából származó csontminták radiokarbonos vizsgálatával megállapították, hogy azok 11 ezer 700 évesek.
Gazdasági jelentősége is volt a lovason bányászott vörös festékpornak: a bányából kitermelt hatalmas mennyiség alapján azt feltételezik a kutatók, hogy már az itt élő őskori ember is cserekereskedelmet folytatott a vörös festékkel, Magyarországon ugyanis még nem találtak barlangrajzokat, amelyeknél felhasználhatták volna a festéket – jegyezte meg, hozzátéve, hogy a Lovason kibányászott vörös anyagot temetkezéseknél használták, a holttestet elföldelés előtt bőségesen behintették a szent és nélkülözhetetlen vörös festékkel. Néprajzi párhuzamok alapján feltehető az is, hogy az élők harc, vadászat vagy ünnepségek előtt vörös festékkel kenték be a testüket.
Sárosi Edit, a területileg illetékes Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Kulturális Örökségvédelmi Irodájának régészeti felügyelője elmondta, hogy a kivételes tudományos jelentőséggel bíró területeken, mint a lovasi – amelyek nemzetközi, illetve országos szempontból is kiemelkedően fontosak – nem lehet olyan tevékenységet folytatni, amely a lelőhelynek akár részleges állapotromlását eredményezheti. A cél az, hogy a régészeti lelőhelyet háborítatlanul megőrizzék az utókor számára – mondta. Hozzátette: lehetséges, hogy a régészeti technika fejlődésével a jövőben további kutatásokra kerülhet sor a védetté vált bánya területén. Tájékoztatása szerint a hasonló területek nyilvántartásával, védelmével kapcsolatos feladatok tartoznak a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalhoz, a hatósági eljárások a kormányhivatalok örökségvédelmi irodáihoz kerültek.
0 Megjegyzések