GFAJ-1 - apró életforma, nagy tudományos vita
(Science)
A NASA tudósai még 2010-ben fedeztek fel egy új, arzénalapú bakteriális életformát - most két tanulmány is ellentmond ennek.
Hat elem nélkülözhetetlen az élet számára - ez a szén, a
hidrogén, a nitrogén, az oxigén, a foszfor és a kén. Az arzén kémiailag
nagyon hasonlít a foszforhoz, de mérgező az élő szervezetek számára.
A NASA asztrobiológiai programjában résztvevő Felisa Wolfe-Somonés
kutatócsoportja a kaliforniai Mono sós vizű tó üledékes rétegében talált
rá a GFAJ-1 névre keresztelt baktériumra, amely állítólag
foszforhiányos környezetben képes azt arzénnal helyettesíteni fehérjék,
lipidek és nukleotidszármazékok - az öröklésért felelős DNS, RNS,
valamint a sejten belüli energiaátvitel legkisebb "molekuláris" egysége,
az adenozin-trifoszfát (ATP) - szintéziséhez. A felfedezést már 2010
decemberében is számos kritika érte.
Az eredeti tanulmány további bizonyítást igényelt, hogy egyértelműen
kiderüljön: valóban új életforma felfedezéséről van-e szó. Két különálló
kutatócsoport vizsgálatai során arra a következtetésre jutott, hogy a
baktériumnak a túléléshez valamennyi foszfátra szüksége van, amelyet nem
képes teljesen arzénnel helyettesíteni.
A NASA számos vizsgálatot végeztetett a Mono-tóban, amelynek igen
magas az arzén- és ásványi tartalma, mivel az amerikai űrkutatási
szakemberek szerint az itteni körülmények hasonlatosak lehetnek azokhoz a
feltételekhez, amelyek között a korai élet kifejlődhetett a Földön,
vagy esetleg a Marson. Wolfe-Simon kollégáival ugyan elismerte a
foszfátok alacsony koncentrációját a vizsgált mintákban, de azt
szennyeződésnek tartotta, mondván, hogy mennyisége nem elegendő a
baktérium növekedéséhez.
A Science című tudományos magazinban megjelent két új tanulmány
viszont azt bizonyítja, hogy igenis elegendő volt a foszfátok mennyisége
a GFAJ-1 baktériumok növekedésének biztosításához.
Az egyik tanulmányt
a Princeton Egyetem, a Brit-Kolumbiai Egyetem, valamint a Howard
Hughes Orvostudományi Kutatóintézet szakemberei írták, akik azt
találták, hogy a baktérium nem helyettesítette arzénnal a foszfort az
egész DNS-ben, ehelyett "némely kis molekulában beépíthette foszfát helyett az arzént".
A másik tanulmányt
Tobias Erb, a Zürichi Mikrobiológiai Intézet kutatója készítette
kollégáival, akik azt bizonyították, hogy a baktérium ugyan képes
létezni a magas arzéntartalmú környezetben, ám túléléséhez és
növekedéséhez szüksége van foszforra.
Mint a Science közleményében rámutatott: nem arzénnel telített
környezetben viruló új bakteriális életformáról van szó, hanem - a
legújabb kutatások fényében - inkább jól alkalmazkodó extremofil
baktériumról, amely magas arzéntartalmú környezetben él.
Wolfe-Simon a francia hírügynökségnek nyilatkozva kifejtette, hogy
az új tanulmányok "konzisztensek" az eredeti cikkel, és kollégáival a
következő hónapokban közzéteszi új eredményeit.
Forrás:
Science/MTI/Hír24
0 Megjegyzések