Szeretek fényképeket nézni. A múlt egy régi, keretbe zárt darabkája, melyre kétségbeesetten emlékezni akarunk. Mindig olyan helyre igyekszünk tenni, ahol folyton beleütközünk és mosolyt csal arcunkra – mély árkokkal szántott, öreg arcunkra.

www.licium.hu - Rápillantunk. Talán egy kicsit időzünk is mellette.  Felidézzük magunkban a régmúlt nagy pillanatát. De jó volt akkor! Milyen nagyszerű volt ott! A szemem szikrázott az örömtől. Hiánytalan, fehér fogsorom vidáman szorított helyet magának a húsos ajkak között. A homlok sima. Az arc sima. Sehol egy karc, egy heg, egy erőteljes ránc. Csak a boldogság kicsiny gödröcskéi.

Mindez elmúlt. Az egész egy pillanat volt csupán, s a múlt sötétjébe zuhant. A fényképező csak ennyit tudott rögzíteni.

Szeretek fényképeket nézni, de csak rövid ideig. Ezek a gondolatok a másodperc törtrésze alatt suhannak át ősz fejemen. Kissé szomorúan fordulok el a fotótól, és lassan továbbcsoszogok régi mamuszomban.

Takács Zsolt