“Én abban hiszek, hogy mindig az a divat, ami valakinek jól áll, és nagyon-nagyon összhangban van az egyéniségével. Persze nekem is vannak kedvenceim,és próbálok ellesni trükköket tőlük akár öltözködésben is, de megpróbálom saját magammal összhangban tartani.


Aztán hozzá teszem, hogy borzasztó hangulatember vagyok, tehát az én öltözködésem elindul mondjuk a homeless trendtől, amikor nincs kedvem semmihez, és úgy viszem le a kutyámat sétáltatni, akár még itt az utcában is, hogy a saját anyám sem ismer meg…(és miért ne tehetném meg, én is csak egy ember vagyok)
A másik pedig az, hogy én akarok a középpontban lenni, és én akarok a legjobb nő lenni a területen, lehetőleg a földkerekségen, és a legvonzóbb, akire leginkább oda kell figyelni…

Lehet valaki népiesen felöltözve, lehet homeless, lehet rokker, lehet üzletasszony, szerintem a legfontosabb a tehetség, mert ehhez is tehetség kell és stílusérzék. A kevesebb az néha több!
Én általában úgy szoktam kiválogatni a ruháimat, hogy azok nagyon-nagyon kényelmesek legyenek, és tudjam azt, hogy biztosan rajtam marad a performance végéig.Ha valaki megnézne egy színpadi ruhát, mondjuk egy színházban, akkor biztos rosszul lenne, hogy milyen egy úgynevezett preparált ruha, hogy a művészt semmi szinten ne akadályozza.
Lehet, hogy egy utcai ruhában két ugrálás után, a fél melled kint volna, vagy éppen leesne félig rólad a nadrág…

Tehát szeretek a színpadon úgy felöltözni, hogy közben persze azt érezzem, hogy nagyon jól nézek ki, és nagyon csinos vagyok, de hogy ne gátoljon engem a ruha, hanem inkább olyan legyen, mintha tulajdonképpen nem lenne rajtam semmi.
Tehát mintha én meztelen lennék, és csak azzal kéne foglalkoznom, ami ott a szerepléssel összefügg.

Vannak divattal foglalkozó emberek is, akik néha nekünk segítenek, vagy megmutatják, hogy mik a divatos irányzatok.
A lényeg az, hogy mindig belőled induljon ki! Az a jó manager is, meg az a jó stylist is, meg a jó fodrász is, meg a jó sminkes is, aki megnézi, hogy mi az alapanyag, azt jól bevizsgálja, és abból merítve próbálja kitalálni azt az embert, hogy milyen.

És a művészetnek az a lényege, hogy különbözni, mást csinálni mint a többi. Mert ha lenne nyolc Picasso, akkor nem lenne érdekes.
Azért érdekes, mert egy volt. Egy festett úgy, ahogyan ő gondolta, ezt nem érdemes lemásolni.
Tehát ha én művész vagyok, akkor én másképpen szeretek énekelni, én úgy szeretek énekelni, amilyen én vagyok.
Molnár Szabolcs