Kiszámolták, hogy a segélyhívások közel negyven százalékát nem valós okból tárcsázzák, hanem az alsófertályok nyomják meg a segítséget nyújtani hivatott számkombinációkat.

(MTI) Egy segélyhívóközpont telefonos ügyfélszolgálatán dolgozni valószínűleg nem kecsegtet túl sok mókával, sőt, ennél még árnyalatnyilag rosszabb is a helyzet, mivel a hívások majdnem felét az ülepek indítják. Ezek viszont bele sem szólnak a kagylóba, ami talán jobb is.

Mindeddig a véletlen hívások igencsak „indokoltak” voltak, a túl szűk ruhák, vagy a telefon mellé pakolt tárgyak megnyomhatták a gombokat, a „pattintós” telefonok korában pedig aligha fordulhatott ilyesmi elő. Mindazonáltal, napjainkban, mikor az okostelefonok világában élünk, a virtuális billentyűzeteket bizony nem mindig védi a zár. A probléma pedig pont a segélyhívások esetében gyakoribb, hiszen mindössze három szám és egy küldés gomb kell hozzá.

Az amerikai vészhelyzeti kommunikációs rendszer adataiból készült legfrissebb jelentés szerint hozzávetőlegesen a 10, 4 milliószor tárcsázott 911 esetében annak 38 százalékát okozták a fenekek által indított téves hívások, amely értelmében napi 10.700 tomporral „beszélhettek” a diszpécserek.

Noha ez első hallásra viccesnek tűnik, a valóságban sokkal nagyobb a probléma, hiszen a hívást fogadóknak azonosítaniuk kell, hogy aki betelefonált, miért nem szól a telefonba, esetleg éppen infarktusa van, és amiatt nem tud beszélni, vagy csupán egy farzsebben hagyott telefon „szórakozik”. Mindazonáltal, a felesleges hívások nagyban leterhelik a rendszert, és csökkentik a reakciókészséget.