Kazal László (Budapest, 1911. február 27. – Budapest, 1983. május 10.) magyar színész, énekes, dalszerző, komikus. Érdemes művész.

Adatok:
1929- Rákosi Szidi színiakadémiáján végez
1930- kartáncos a Bethlen téri színpadon
1931-33 vidéki vándorlás
1933-35 Miskolci Színház
1936- pestre kerül, kávéházi táncdalénekes
1937-1940 - Royal, Városi, és az Operettszínházban, Budai Színkör,
1938 - Tonalit Gramophon Rt. leszerződik gramofonénekesnek
1940- Nagykőrös
1947 - ismét színpadon,
1950-től tagja a Vidám Színpadnak, haláláig, 1983-ig.
1967 - 1969 - USA, Canada túrné
1983. - halála

Életútja részletesebben:

Gyerek és késő kamaszkor

Budán született, a Kruspér utca 5. sz alatt, este 11 órakor. Édesapja a Földművelésügyi Minisztérium hivatalnoka, pénztáros, akit a háború kitörésekor besoroznak katonának. Három esztendei katonai frontszolgálat letöltése után nem sokkal, 1917-ben hősi halált hal az édesapja. Hatévesen, Gábor nevű testvérével marad félárván. Az édesanya egy kis vendéglőt nyit, a fiúk neveltetésének finanszírozásául. Laci rosszul tanul. "A kereskedelmi második osztályában tizenkét tantárgyból megbuktam. Csak tornából és énekből mentem át. Bánatomban elszegődtem újságkihordónak." Az iskoláztatásukat is alig futja a kis vendéglő igencsak változó forgalma, így a rossz tanulás miatti évismétlésre már nincs anyagi lehetőség.
Kazal László a kereskedelmi iskola II. osztályát követően, bátyja a IV. gimnázium elvégzését követően kimaradnak az iskolákból. Az újságkihordás fárasztó hajnali felkeléseit, felváltja nappali munkára, és így lesz egy divatkereskedésben kifutófiú. Némi ismeretség segítségével válik borfiúvá, késöbb pincérré a Gellért Szállóban. Ott nem tud megálljt parancsolni, heves vérmérsékletének, visszafelesel a főpincérnek, s némi tetlegességet követően elbocsátják. Néhány esztendő múltán a Barta és Társa Elektromos Művekben dolgozik, ahová már azért megy, hogy a munka után eljárhasson esetlegesen a színiképzőbe. Beiratkozik Rákosi Szidi színészakadémiájára, ahová rendszerességgel jár, a koraesti munkazárást követően.

A kezdőszínész

Alig kezdi el az iskolát, már is színpadra kerül, statisztaként a Király Színházban, Farkas Imre: "Iglói diákok" című operettjében. Rákosi Szidi színitanodájában végez 1929-ben. A Bethlen téri színházban kezdi színészi pályáját - majd Miskolcra kerül segédszínésznek. Miskolcon, egy este szóváltásba kerül az ügyelővel, amely vita verekedéssé fajul. Kinek, miben van igaza ez senkit sem érdekel, egy segédszínész fogadjon szót az ügyelőnek, azonnali hatállyal elbocsájtják. A Miskolci Színháznál, egyébként táncos bonviván szerepeket játszik, de komoly prózai feladaként, "Az ember tragédiája" Ádám szerepét is megkapja. A miskolci "esetnek" híre megy, és ez jó időre megpecsételi sorsát, nehezen tud álláshoz jutni a szakmában, bárhova is menne az országban.

Kazal László a csongrádi sztár, Budapesten

Hosszú várakozást követően, elkerül Csongrádra, és az ottani társulat bonvivánja lesz, majd idővel ünnepelt sztárja. Itt a repertoár gyorsan változik, hetente új bemutatókkal lépnek a közönség elé, Kazal tengernyi darabot tanul be, ezernyi szerepet játszik két esztendő alatt. 1936-ban kerül Budapestre, ahol szerepekre és produkciókra kötődik egy-egy társulathoz, bár titokban állandó szerződésre vágyik. Pestre kerülése egy véletlen beugrásnak köszönhető. A budapesti Városi Színház, "Én és a kisöcsém" darabjában a bonviván megbetegszik, s az ügyelőnek, Réti bácsinak, eszébe jut a heves vérmérsékletű, ámde snájdig és jóhumorú csongrádi fiú, akit ő személyesen is jól ösmer. Táviratilag felhívják a szerepre, ahol rövidesen szép sikert arat. Felkérik a Budai Színkörben is játsza el, a "Budapest-Wien" című zenés vígjáték címszerepét, Bársony Rózsi és Latabár Kálmán partnereként. Mind a szakma mind a közönség körében elismerést vív ki, ezzel a produkciójával, de talán a miskolci verekedés, kissé halványuló emlékeként színházi szerződést mégsem lesz a dologból.

A megélhetési gondok továbbra is végig kísérik

Megélhetésből nyakkendőkészítőnek áll, majd dzsessz dobos, parketttáncos, bárénekes és minden, amiből élni lehet. Napi 10 pengőért elszegődik például az Angol-parkba énekelni. Ott, egy véletlen kapcsán felfedezik, és rövidesen slágerénekesként válik népszerüvé a harmincasévek második felére. Késöbb feltűnik egy-egy kabaréban, prózai darabokban és kuplék előadásaival, válik tovább ismertté. Hangja, a kor elvárásának ideális hang, megjelenése, eleganciája sikeres előadóvá teszi, s számtalan slágere kelendő a gramofonlemezpiacon. 1937-ben, a kőrúti Royal Színházban, Ábrahám Pál: "3:1 a szerelem javára" című operettjében dalénekesként tűnik fel ismét színpadon, Bársony Rózsi, Rökk Marika, Dénes Oszkár, Feleki Kamill partnereként. Játszik még a Városi Színházban, a Budai Színkörben, és a Fővárosi Operettszínházban is.

Kazal a grampohon-star

1938-ban leszerződik gramofon-énekesnek a Tonalit Gramophon Rt.-hez, amelynek rendszeres szerződött alkalmazottja marad, a háború után is, sőt még az államosítást követően is, habár, akkoriban már Tonalit Gramofon Nagyvállalat néven jegyzik az egykor részvénytársaságot. 1940-es években Nagykőrősre kerül. Főképp slágeréneklésből él, önálló zenés-műsoros esteket ad. A fővárosban is feltűnik, egy-egy kabaré produkcióban. A Komédia színpadán 1943 elején, a a színház "Bőrharisnya" műsorának, egynémelyik jelenetében játszik Misoga László, Barna Anci, Türk Berta, a nagyszerű Rott Sándor özvegyével, aki gyászából első ízben lép ekkor színpadra. A korabeli kritika kiemelten kezeli, dícsérően ír róla.

A II Világháború és az azutáni békeévek

1944. március 19-én, a német megszállócsapatok bezáratják akkori munkahelyét, a Royal Varietét. Először vidéken, majd egy szabadsághegyi villában bújkál a besorozás elől menekülve, jól tudva, hogy mint katonaszökevényt, statáriális bírósági végzéssel, elfogatásakor azonnal kivégeztethetik. Erre azért, nem kerül sor, ugyanis bujkálás közben, itt a szabadsághegyi villában éri meg, a háború végét jelentő szovjet bevonulást. 1945-ben a Szabad Szakszervezeti Igazolóbizottság igazolja, s így engedélyt kap ismét színpadra lépni. Kezdetben, a Kamara Varietében lép fel, de rövidesen pest szinte valamennyi könnyebb műfajt előadó színpadán előfordul. A Fővárosi Operettben épp úgy, mint a Medgyasszay, a Royal Varieté színházakban. 1947. január elején színpadra lép, Lajtai-Békeffi: "Az okos mama" címszerepében, sok-sokévi operettszinpadi kihagyás után, oly otthonosan mozog a színfalak között, mintha a tizenéves szerepszünet, be sem következett volna be. Latabár Árpáddal, Komlós Jucival, Csikós Rózsival a romokból újraépítkező Budapesti közönség körében arat zajos szakmai és közönségsikert.

Vidám Színpadon

1949 után a Fővárosi Vígszínház szerződteti, majd 1950-ben a Vidám Színpad, amelynek haláláig tagja marad, több mint 25 évig. A Vidám Színpad egykori kamaraszínpadán, a Kis Színpadon sok zenés vígjáték főszerepét alakítja. Sőt egy alkalomra, Molnár Ferenc: "A doktor ír" c. darab zenés változatának rendezőjeként is debütál, szakmai hozzáértésének bizonyitékaként, sikerre viszi a darabot.

Kazal, dalénekes

Az ötvenes évek elején is jórészt táncdaléneklésével válik országos ismertségű személlyé, színházi működését, ami számára mindig a fontosabb munka, kevésbé. Nem foglalkozik a politikával, bár mozgalmi dalok eléneklését "kérik tőle", munkának fogja föl, épp úgy énekli hát, a "Szeressük egymást gyerekeket", mint a "Tíz perc az nagyidő, Elemér" című propaganda és mozgalmi dalt. "Ahhoz én kis ember vagyok, hogy..." válaszolja olyankor, amikor ezt kérik számon tőle késöbb. Miniszter és egyszerű néző nála egyre megy.

Kazal László a magánember

Erőteljes személyisége, túláradó jókedve, széles mosolya, örök-kamasz tekintete, esendő kopaszságának nyílt felvállalásával, nyeri meg közönségét fiatalon-idősen egyaránt. Tenkintélyes külseje, elegáns, tiszteletetparancsoló megjelenéssel párosul, és barátságos természetével egészül ki. Édesanyjával és feleségével él, nincs vagyona, káros szenvedélye, nincsenek adósságai, sem kártya, sem lóverseny jellegű. Magánemberként mértéktartóan él, de baráti társaságban lehengerlően tud mulatni. Dalénekesi múltjából merítve, szinte minden dalt ismer, és még ezrenyit azon kívül is - mondják ismerősei. Kollégái, barátai imádnak vele tartani mulatságok idején. Kellő társaság és szűkkörű közönség elött, az ország legtöbb malackodó dalát ismerve, elképesztő választékkal tudja azokat előadni. Szakavatott szemtanu szerint, ebben a kérdésben verhetetlen élete végéig, sőt sokak állítása szerint, az országban még ma sem akad párja, a legpikánsabb szavakat is olyan természetességgel prezentálja, hogy az a legkevéssé sem tűnik trágárságnak. Nagyközönség ennek persze soha sem lehetett tanuja. Szeret főzni, s Dunaalmási nyaralójában minden jóbarát részesülhet a "luculLaci" lakomák sajátkészítésű ételeiből, saját borával megöntözve. (Büszke borára) A főzés és a zenehallgatás jelenti számára az igazi kikapcsolódást. Ugyanakkor szinte a legrégebbib pesti úrvezető. Rozzant DKW-ja az ötvenes évek elejenén valóságos nyugati csodának számít, ám idővel szinte valamennyi akkor ismert autómárka megfordul a keze alatt. Legendás a gömbölyű hátú Warszawája, amellyel külföldi, főképp nyugati túráin kelt nem kis feltűnést. Bécsi kalandját többször, még színpadon is elmeséli.
Felesége Balogh Erzsi művésznő, aki a Vidám Színpad megalakítása óta tagja a színháznak. A népszerű komika a hatvanas évek elejére már magánszámmal szerepel a színház vidám varietéműsoraiban. A két színész itt a Vidám Színpadon talál egymásra, s válik frigyük egy életre szóló kapcsolattá. Magánéletében Kinga lánya jelenti az egyik kívételt, talán, akivel szívesen mutatkozik újságírók elött is. Büszke reá, és elérzékenyült hangon nyilatkozik róla, vele riportok során.

Népszerű tévéfelvételei

A televizófelvételeknek köszönhetően jelentősebb kupléi, kabarészámai megőrződhettek az utókor számára. Kupléi a "Lázár kádár lánya", "Miből élnek az emberek?", "Kisebb lett a kalapom" és a "Cipzár" örökbecsü alkotásokká válnak, épp úgy mint a "Telefonkönyv" című száma. "Nem az a fontos, az ember hány éves, csak a szíve legyen fiatal" - énekli, a rá oly jellemző dalát. A "Borkostoló" kabarészámát ezernyi, vidéki és pesti előadáson, a saját szörpjével tálalják, ez alól a darab "temetése" a kívétel, az utolsó előadás, amikor is a kollégák tréfából igazi borra cserélik ki a szörpöt. Megbántódott, művészi munkájának semmibevételeként értéklete ez a geget. Általában rosszul viseli a személyét érő, negatív jellegű ugratásokat. Mind a cigányprímás, mind az italos szerepeire hosszú hónapokon keresztül készül, a legnagyobb műgonddal jár el a felkészülést illetően, hogy aztán a közönség hiteles "piás"-ként kacaghasson rajta. Népszerű komikus, de a harsány eszközök mellett a komoly jellemábrázolásban is kitűnik.

A komoly szerepek időszaka

Sanzon és kuplé és dalénekesi múltja kísérti soká, egykori kabaréjelenetekben megformált alakjait gyakran a civil életben is rákényszerítik. Nem "könnyű" a műfajban váltani -... "mert a megszokottat várják az embertől. Én például, egyre gyakrabban gondolok Moliére, az Urhatnám polgárra, a Képzelt betegre... De. De tőlem mindig, mindenütt azt kívánják, hogy énekeljek. S bár évek óta nem lépek föl olyan helyiségben, ahol - asztalok vannak, az asztalokhoz tartozó spiccesek megismernek. A minap is egy részeg akaszkodik belém. Tárcájához nyúl mondván: - Apuskám, nesze itt van neked egy százas, csak énekelj valamit..." Részlet egy vele, 1960-ban készült beszélgetésből.
1962. szeptemberében új feladatként, Moldova György: Légy szíves Jeromos című darabjának főszerepét, Jeromost alakítja, érzékeny, bensőséges jellemábrázólóképességéről téve tanubizonyságot, Moldova első színdarabjában, melyet Seregi László rendezett.

Az utolsó szerepek

1967 decemberében feleségével és kislányával egyetemben, Kertész Sándor meghívására fellép, a Torontoi Művész Színház, 10 éves, jubileumi gálaestjén díszvendégként. "A vendégszereplő Kazal László kétségtelenül az élvonalban lévő kabaré-komikusok legjobbja. Kupléi, tréfái sok nevetést csaltak ki a közönségből, és a "Borkostoló" című jelenetének előadása olyan kirobbanó sikert aratott, hogy percekig nem lehetett folytatni az előadást a sok nevetés és tapstól" -írja a Torontoi magyarnyelvű újság a Menóra, 1967. december 16-ai száma.

A kanadai vendégszereplés két év múlva megismétlődik és ekkor már hatalmas érdeklődés előzi meg a Kazal-Balogh házaspár fellépését, amely, 1969 december 13, és 14.-én zajlott a torontoi Ryerson Theather -ben. "A vidámság - mesteri tüzijátéka" - írja az estről a Magyar Élet 1969 karácsonyi száma, Torontóban. Így folytatja - A torontói közönség, emlékezve a két évvel ezelötti fergeteges Kazal-sikerre, most is zsúfolásig megtöltötte a Ryerson egyetemi színpad hatalmas nézőterét. Támadás a rekeszizmok ellen - ez volt az est jelszava és a jegyszedők főleg azzal foglalkoztak, hogy a nevetéstől guruló nézőket visszarakták helyükre. A "Kérek egy fröccsöt" című Gádor egyfelvonásos klasszikus humorát, Kazal Laci klasszikusan magasrendű előadásban tolmácsolta, amelyet élő magyar interpretátor képtelen valaha is utánozni, a Kazalra "írt" számok vele élnek - és halnak." Direktor Úr! Szabad MÉG EGY KAZAL FRÖCCSÖT kérni? De mielöbb" zárja a beszámolót a torontoi Magyar Élet karácsonyi száma.
Ez idő alatt, itthon egyre kevesebb szerepet kap. A televizió és film kevéssé foglalkoztatja, leszámítva a kabaré és szilveszteri műsorokat, amelynek elengedhetetlen része élete végéig.

Utolsó fellépése:

Utoljára, nyílvánosan egy Salamon Bélára emlékező televízióműsorban látható. Elmeséli itt egy kérdésre válaszolva, hogy Salamon Béla szerepét kapta meg egykor, egy darabban a Vidám Színpadon, amikor Sali bácsi kórházba került. Szorongva és nehéz szívvel vállaja a "beugrást", mert szoros baráti kötelék fűzi a nagy komikushoz. Jónéhány előadás megy le, az új szereposztás szerint, amikor egy este pizsamában megjelenik Salamon Béla, eljátszani a szerepét, amit Kazal aznap a színfalak mögül néz végig. Óriási taps zárja az esti előadást, Salamon Bélát többször visszatapsolják, azután beballag az öltözőjébe, felveszi a kórházi pizsamát, taxit hív, elköszön Kazaltól, sok sikert kíván az Ő szerepéhez, és visszaindul a kórházba, és még azona az éjszaka során meghal. Elmeséli ezt a történetet a nézőknek, majd hazamegy a forgatásról és röviddel a forgatás után, követi nagy barátja sorsát, az emlékműsor adását sem éri meg. Elment hát Ő is, a népszerű Kazal László, 1983 májusának elején, 72 éves korában.

Kitüntetései: Érdemes művész (1966).