Martonyi János külügyminiszter szerint az elmúlt években a magyar–román kapcsolatok nagymértékben javultak, amit az is bizonyít, hogy az erdélyi magyarok visszafogott magatartást tanúsítottak, amíg békésen meg nem oldódott a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) ügye.

Romániában tavaly tiltakozásokat váltott ki, hogy az új román oktatási törvény által biztosított lehetőségek ellenére a MOGYE román többségű szenátusa júniusban megakadályozta a magyar intézetek létrehozását. Augusztusban néhány romániai magyar fiatal napokon át tüntetett azért, hogy az egyetemen alakuljanak magyar intézetek. Ezt követően szeptemberben a Krónika kolozsvári napilap arról számolt be: a MOGYE szenátusa eldöntötte, hogy nem hosszabbít szerződést több magyar nemzetiségű nyugdíjas óraadó tanárral, ami a lap szerint jelentősen megnehezíti a magyar tagozat működését.

Március 27-én a bukaresti kormány elfogadta azt a kormányhatározatot, amely új kart hoz létre a magyar és angol tannyelvű szakoknak a MOGYE-n. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium akkor azt közölte, ezzel remélhetőleg az utolsó akadály is elhárult a magyar nyelvű képzés önállóságának útjából. Az Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) ugyanakkor óvatos optimizmussal üdvözölte a kormányhatározatot. Az LMP pedig történelmi sikernek nevezte a marosvásárhelyi önálló orvosi kar megalapítását.

Válasz: nem lesznek másodosztályú állampolgárok

A külügyminiszter Szabó Vilmos szocialista országgyűlési képviselő írásbeli kérdésére adott válaszában kifejtette: a MOGYE önálló magyar nyelvű oktatási szervezetének létrehozása fontos része a kisebbségi jogok romániai érvényesülésének, hiszen arról szól, hogy az erdélyi magyarok hosszú távon is anyanyelvükön fordulhassanak orvosukhoz, hogy „ne érezzék magukat másodosztályú állampolgároknak”. Ez pedig végső soron a szülőföldön való megmaradás kérdésével függ össze – mutatott rá.

Mint közölte, az egyetem magyar nemzetiségű oktatói és hallgatói „akaratukon kívül” részeseivé váltak az egyetem többségében román vezetősége és a kormány közötti vitának. „Bölcsességüknek és a román kormány határozott fellépésének” köszönhetően úgy tűnik, a kérdés megoldódik: a kormány elfogadta a magyar (és angol) oktatási nyelvű kar létrehozását. Ez a megoldás előnyösebb az erdélyi magyarságnak, mintha karokon belüli „magyar struktúrákat” hoztak volna létre, ahogyan azt eredetileg tervezték – emelte ki.

Kiemelt ügy

Martonyi János hangsúlyozta, a gyors és hatékony megoldás elérésében a magyar kormánynak is fontos szerepe volt, mindvégig kiemelt ügyként kezelte a kérdést, és a kétoldalú kapcsolatok csatornáit felhasználva következetesen napirenden tartotta, sürgette a mielőbbi rendezést.

A román kormányhatározat rögzítette a magyar kar létrehozásához szükséges jogi keretet és meghatározta a felvételi keretszámokat – emlékeztetett. Rámutatott ugyanakkor, hogy az egyetem magyar oktatóinak „a munka neheze csak most következik”, meg kell tartani a belső választásokat, be kell tölteni az üres állásokat, ki kell dolgozni és el kell fogadni az intézmény új alapszabályát, és akkreditálni kell az új szakokat. Utóbbiban a MOGYE magyar tagozata számíthat a magyarországi orvosi egyetemek szakmai segítségére – tette hozzá.

Látványos visszafogottság

Martonyi János szerint „majdhogynem látványos” volt az egyetem magyarsága és az erdélyi magyarok által heteken keresztül tanúsított visszafogott magatartás, amíg „az ügy békésen meg nem oldódott”. A kétoldalú kapcsolatok minőségi javulását bizonyítja az is, hogy stratégiai partnerként, fontos kérdésekben szövetségesként, vitás esetekben pedig a problémák megoldásában érdekelt felekként tekint egymásra a két ország – vélekedett a tárcavezető.

Összecsapás

Szabó Vilmos az esettel kapcsolatban az 1990. márciusi marosvásárhelyi események megismétlődésének lehetőségét „vizionálja” – idézte fel a külügyminiszter, holott – mint hangsúlyozta – a huszonkét évvel ezelőtti helyzethez képest alapvetően megváltoztak a magyar–román kapcsolatok – mind az országok, mind pedig az Erdélyben élő magyarok és románok között. A románok és az erdélyi magyarok politikusi és értelmiségi rétege felelősségteljes, „gátat szabna” az etnikumok közötti feszültséget „saját politikai céljaik érdekében kihasználni kívánó körök provokációinak” – tette hozzá.