Ötven éve, 1962. április 10-én halt
meg Kertész Mihály, aki Michael Curtiz néven vált világhírű
filmrendezővé, s aki a Casablanca című alkotásával beírta a nevét a
filmtörténetbe. Az MTVA Sajtó- és Fotóarchívumának portréja: - Budapest,
2012. április 8., vasárnap (MTI)
Kaminer
Manó néven 1886. december 24-én született Budapesten. Életének korai
időszakáról kevés biztosat tudni, mert ő maga előszeretettel terjesztett
legendákat. Ezek közé tartozik, hogy tizennégy évesen egy
vándorcirkusszal megszökött az otthoni szegénység elől, vagy hogy tagja
volt a magyar vívó válogatottnak az 1912-es olimpián. A valóság ennél
jóval prózaibb: viszonylag rendezett körülmények között nőtt fel,
elvégezte a színiakadémiát, és Pécsre, majd Szegedre szerződött.
1911-ben bonvivánnak hívták a pesti Magyar Színházhoz, de ekkor már
tisztában volt azzal, hogy a színpad nem az ő világa. Inkább rendezni
szeretett volna, de mindennél jobban érdekelte a film.
Első
filmjét 1912-ben Siklósi Iván filmfelirat-íróval Ma és holnap címmel
készítette. 1913 nyarán néhány hónapot töltött az akkori idők
legjelentősebb európai filmközpontjában, a koppenhágai Nordisk
stúdióban, ahol statisztaként, vágóként, sőt színészként is kipróbálta
magát. Önbizalommal telve tért haza, a kamera mögé állt, és hamarosan a
vezető rendezők egyike lett. Kalandos filmek egész sorát készítette, s
irodalmi forrásokból is gyakran merített. 1912-1919 között negyvennél
több filmet forgatott, mégis elégedetlen volt a hazai lehetőségekkel.
A
Tanácsköztársaság alatt több agitációs filmet készített, de egy bécsi
ajánlatra az osztrák fővárosban kezdett dolgozni. Itt forgatott
monumentális, történelmi és bibliai tárgyú filmjeire felfigyeltek
Hollywoodban is, és Jack Warner 1927-ben állandó munkatársnak
szerződtette a Warner Brothers filmstúdióhoz.
1928-ban rendezte a
Warner stúdiónak a Noé bárkája című szuperprodukciót immár Michael
Curtiz néven. A filmet Magyarországon is forgalmazták, a budapesti
bemutatóra Kertész külön kis bevezetőt készített, amelyben személyesen
jelent meg a vásznon, és magyarul köszöntötte a közönséget. Ez volt az
első alkalom, amikor magyar szó hangzott el hangosfilmen. Kertész gond
nélkül alkalmazkodott az amerikai filmipar követelményeihez (ő volt az
első, aki már 1930-ban színes technikával dolgozott), és mivel
tehetséges volt, elképesztően gyorsan érvényesült. Termékeny alkotónak
bizonyult: csak Hollywoodban több mint száz film fűződik a nevéhez, volt
olyan év, amikor a neve négy film stáblistáján szerepelt. Kertész
elsősorban szórakoztatni akart, de selejtet sosem adott ki a kezéből, a
filmipar jeles képviselőivel, népszerű sztárokkal vette körül magát.
Szó
szerint egész nap dolgozott, a legenda szerint néha annyira elfáradt,
hogy a hideg zuhany alatt is elaludt. A színészekről nem volt túl jó
véleménye, sokakat egy-egy mondattal sértett vérig. A kor egyik
legnagyobb sztárja, Bette Davis csak egyszer volt hajlandó dolgozni
vele, annyira szívére vette a rendező egy megjegyzését. Kertész élete
végéig nem tanult meg rendesen angolul, a nyelvvel folytatott
küzdelméről anekdoták tömege kering. A Casablanca forgatásán például a
díszlethez tócsa (puddle) helyett pudlit (poodle) kért, egy másik
alkalommal a lovas nélküli lovak helyett "üres lovakat".
Kalandfilmjei,
westernjei, történelmi adaptációi máig nem veszítettek frissességükből
(Kid Galahad, Hét tenger ördöge, Robin Hood kalandjai). Az ő rendezése a
filmtörténet leghíresebb háborús melodrámája, a Casablanca (1942),
amelyért 1943-ban a legjobb rendezőnek járó Oscar-díjat kapta. A
Casablancán nemzedékek nőttek fel, s a mai napig műsoron tartják a világ
televíziós társaságai. Utolsó filmjét Komancsok címmel 1962-ben
forgatta.
1962. április 10-én halt meg Hollywoodban. Noha sokan
az egyik legamerikaibb művésznek tartják, magyarságát Kertész mindig
büszkén vállalta, ám az óhazába soha többé nem látogatott el.