Gyáva vagyok.
Nem merem megtenni amit akarok.
Mások az életem ennek köszönhetik,
Mert én nem köszönöm, erről elég ennyit.
Égő fájdalom, mikor a penge az eret éri,
A lüktető életet már a bőr se védi.
Nem merem megtenni, fél úton megállok.
Talán valami csodára várok.
Nézem a tőrön a vörös csíkot,
Majd a szőnyegen a véres foltot.
Nem adom meg neki ezt az örömet,
Más kedvéért többet nem szenvedek.
Mégis könnyek közt írom e pár sort,
Mely az eddigi életemről szólt.