Te vagy álmaim csalfa tévedése,
Sebzett szívem megújult ébredése.
Lelkem izzó fényű melegsége,
Jövőm elfojtott, édes emléke.
Te vagy, kitől lázban égek,
Ki végett bánattal tölt az élet,
Kinek vágyom nyugodt, halk szavára,
Mint a föld az éltető napsugárra...
Nem láthatlak se most, sem máskor.
Karjaidban nem vár ragyogó mámor.
Mégis tiéd vagyok, érted forrong a vérem,
S ha eldobsz is, örökké őrzöm reményem...