/Magyarázkodás az égi ítélő bírák előtt/
Az nem úgy volt kérem szépen. Ahogy azt maguk gondolják ám, ha figyeltek, s néztek, tudják, hogy nem úgy volt, no!
Különben is, franc a nagy fényességbe, meg meleg ölelő szeretetbe, hazugság az egész! Elmondjam, miért?
Hát azért kérem szépen, mert tudják én mit láttam utoljára? Láttam a cigarettacsikket, amint a mélybe hull, majd földet ér, és szikrázik, mint az ég alja, aztán éreztem a metsző hideget, ami szétvágta az arcomat,olyan hideg volt, még az eget is megkarcolta, az meg ott szétnyílott, én meg láttam az apró autókat a mini lego embereket, és akkor vettem egy nagy levegőt, mert az angyalok hívtak játszani, kergetőzni a felhők közé, és különben is, akkor é is alászálltam, de nem tudtam repülni, csak zuhantam, zuhantam, a hideg egyre metszőbb, a szívem a torkomban dobog, remeg a testem a levegőben, és hirtelen minden egyre nagyobb lesz, én meg akárhogy vergődöm, csak zuhanok, a másodperc tizedrészei itt nem pillanatok, hanem örökkévalóság, egyszerre gyors zuhanás, szembesülés, az agy meg nem tudja felfogni, mire felfogja, meg csattttt, és földet ér a test, és megláttam, hogy semmit se látok, mégis vagyok, de a franc essen belé, basszátok meg, semmi fényes alagút, meg anyám picsája, meg angyalok, mindenki magamra hagyott....aztán egyszer csak itt állok, itt sincs semmi fényesség, csak ti vagytok itt, eldönteni, jó e vagy rossz voltam, közben nem is ismertek, csak kárhoztattok.
Büntessétek a világot, nézzétek meg milyen. Mag az aljas embereket. Az nem úgy volt kérem szépen, én nem akartam meghalni, csak kiszakadni a valóságból, mint egyszer régen, és az angyalok meg hívtak, de most nincsenek is itt, hogy igazoljanak, pedig úgy volt ám, kérem szépen, én nem akartam meghalni, no!
Különben is, ítéljék azt, aki elvette a szívemet. Hát miért engem büntetnek még itt is, mikor láthatják, szív nélkül éltem eddig is, mert ő ellopta, és soha nem adta vissza, de nem is ápolta, meg gondozta, csak egy dobozba zárta, ami mára dohos-poros, a kert végében meg elásta, kerubokkal őriztette, mikor az éj leple alatt akartam visszalopni, de azok meg nekem estek, s erősebbek voltak, mint én, én meg mindenbe belehaltam kicsit, aztán jöttek az angyalok, hogy játsszak velük.
Hát ki ne akarna, szív nélkül, mégis boldogan angyalokkal játszani? Most mondják meg nekem, aztán ítélkezzenek. De különben is, mit nekem kárhozat, a fájdalmak fájdalma a katarzisok katarzis, min én szív nélkül végigmentem, aztán mégis itt vagyok, mert ahhoz is béna vagyok, hogy megdögöljek, s még itt is magyarázkodjam, hát nem fogom. Vegyék tudomásul, engem ezzel nem fenyegetnek, hogy kárhozat, meg egyebek, mert nevetve nézek velük szembe, aztán még maguk nézegetnek engem, nem nem meghalni, megsemmisülni vágyom, atomjaimra hullani, hogy az űrben keringjen minden ami én voltam, én-tudat nélkül fenn vagy kinn, vagy benn a sötétbe, TUDAT nélkül, hogy semmi, és kész és vége. Hát engem ilyennel ne tessék ijesztegteni, mert csak nevetek. Végre valahára, majd nevetek, mint egykor az életben.
Különben is bekaphatják maguk, mert amíg itt ülnek, s néznek ilyen bambán a semmibe, s nem is válaszolnak, én legalább voltam boldog, azt tudom mi az, maguknak meg lövése sincs róla, csak bambán bámulnak, mint a majmok, meg ítélkeznek. Jajj, de jóságos az Isten, s nem is egyoldalú. Na jó, hát tudják mit, én aztán nem magyarázkodom, fogom magam azt lemegyek. De hova is? Azt nem tudom....
Addig bámulják csak a földet, mint az emberek a tévét, de véletlen se avatkozzanak közbe, nehogy valaki boldog legyen, meg minek is, hadd szenvedjen a sok ember igaz? Na tessék, azt még maguk akarnak ítélkezni, mikor a maguk fejét kéne levenni, nyakastul meg mindenestül, hadd hulljon a porba ahonnét vétetett, az embereknek meg boldogságot osztanék, mert mi végre is vagyunk, ha nem azért,de az emberek meg szenvednek.
Van maguknak egyáltalán lelke? Azt se tudják mi az, igaz?! haha, tudom, én tudom. Igazságtalan a főnökük, meg is mondhassák neki, megyek mert hívnak az angyalok, megyünk játszani, kergetőzni, innen már le nem zuhanok.
Vagy nem is! Tudják mit? Megyek azt lepaktálok az ördöggel, azt jöjjön, aminek jönnie kell....

Epilogus:
Mondom én, barom, még ahhoz is hülye vagyok, hogy megdögöljek, hát ugorhattam akkorát, hogy a ponyvás teherautó tetején landoljak, azt itt térjek észhez, számban a vérrel, úgy, hogy kezem lábam nem mozog, majd rokkantként vegetálhatok....