Átélvezett kínok közepette születtem,
S most szakad cipőmben, tizenegy évesen,
Kezdem meg az életem…

Mit vétettem e világ ellen? …
...Hogy a nincstelenek sorsát érdemlem.
Piszkos kezeim kémlelem, ébredezem.

Felébredve sem lehet jobb,
Úgy nézek ki, mint aki hazug, tolvaj és lop,
Aki rám néz, csak konokul morog.

Anyám nem tudom, apám halott,
Egyedül, szakadtan, magára maradott,
Többre, nem az utcára hivatott.

Jól figyelj te konok élet!
Ez a fiú ezen túl boldogan élhet,
Adj meg neki mindent, amit elérhet…