Jöttél, mint tetszhalott.
Nagyon féltem.
Te...! Lepelbe csavart, fehéren-fekete.
Előrelátásom leomlott bérce.
Előtted ledőltem.
Ez volt mit hoztál hideg markodban.
Betegen, alig élve hívtál..táncoljak veled, én.
Ujjat így húztál velem..
Ki győz a vártán...kérdezte tizenkét dühös szemed.
Te meghalsz, de... én még látod?
Tovább élek.
Nekem még lesz Húsvét...karácsony...
Neked csak Nagypéntek sovány szobra.
Ez maradt utolsó napodra.

Nyomod is kisöpröm. Menj!
Így nem örültem még ravatal felett.
Temetlek...2010. Benned a könnyeket.
Örömmel elmulasztlak,
pezsgővel kezemben elmúlatlak,
úgy lépek át rajtad, mint a semmin,
mert azzá váltál egy perc alatt.

Kívánom jövőre
szebb testet öltsön vándorló lelked!
Boldogabb Új Évet Kíván partnered,
zenédre táncoló lelked.