Brüsszelben minden ellenkező állítással szemben értik a kvótanépszavazás üzenetét. Innentől már nem kvótáról beszélnek, hanem például „szolidaritásról”. Mintha nem ismernék azt a népi bölcsességet, miszerint ha valaki a kútba ugrik, akkor másnak szolidaritásból nem kell utána ugrania. Innentől már nem egyetlen nagy intézkedéscsomagban gondolkoznak, hanem sok apró lépésben, amelyek eredménye végül ugyanúgy egy kötelező európai betelepítési kvóta lenne.
Olyan ez, mint a szovjet traktoralkatrészek a Kádár-rendszerben. Amikor a főmérnök megkérdezte a munkásokat, hogy milyenek ezek, akkor azt a választ kapta, hogy jók, csak egy hiba van velük: akárhogyan is építik össze őket, mindig egy tank lesz belőle. Valahogy így állunk mi is a kvótával. Soros György egy éve, a svéd bevándorlásügyi miniszter két hete évi egymillió migráns Európába engedését szorgalmazta. A nemzetközi spekuláns idei brüsszeli bizottsági meghallgatásán már „csak” évi 300-500 ezer migráns átvételéről beszélt, akiknek letelepítési költségeire évi 30 milliárd euró hitel felvételét javasolta.

A számokról, mint láthatjuk, még vita van. Abban mindenki egyetért, hogy a 2015-ös milliós ellenőrizetlen beáramlás nem ismétlődhet meg. Miközben a visegrádi államok és a nyugat-európaiak többsége inkább kevesebb vagy nulla migránst engedne be, addig a bajor CSU Németországba évi 200 ezer, az osztrák nagykoalíció Ausztriára nézve évi 37 500 migráns beengedését tartaná elfogadhatónak.

Emlékezzünk a Juncker-képletre! Magyarországra a beérkező tömeg 1,78 százaléka jutna, azaz egymillió emberből 17 800, félmillió­ból 8900 és a családtagok. Brüsszel ugyanis könnyítene a családegyesítés szabályain, mint ahogyan a tagállamoktól egy uniós hatósághoz telepítené a menedékkérelmek elbírálásának jogát. Az 1968-as politikai korrektség talaján álló eurokraták valószínűleg sokkal több migránsnak adnának menedékjogot, így máris lenne kit szétosztani a kontinensen. Ők talán jobban elhiszik azokat a történeteket, amelyek a migránsoknak osztogatott füzetecskékben szerepelnek. Ott ugyanis például azt tanácsolják a migránsoknak, hogy mondják magukat kiskorúnak vagy homoszexuálisnak, mert ez javítja az Európában maradásuk esélyét.

A brüsszeli tervek között szerepel továbbá a közös határőrizet is, ami jó ötlet lenne, ha nem az olasz gyakorlat folytatását jelentené, és az uniós hadihajók nem szállítanának még több tengerből kimentett migránst a kontinensre. A V4-államok ezt ellenző Schengen 2.0 terve mellett már a brit külügyminiszter is az ausztrál példa átvételét javasolja, nevezetesen, hogy a tengerből kimentett embereket ne taxizzák be az uniós hadihajók Olaszországba, hanem az EU területén kívül helyezzék őket biztonságba, és ott döntsenek a sorsukról.

Továbbra is napirenden van a kvótát elutasító országokra váró pénzbüntetés kérdése. Lapinformációk szerint ezt a tartózkodó országoknak járó uniós támogatásból vonnák le. A migránsonkénti évi 78 milliós büntetés sem tette az Elbától keletre népszerűbbé Brüsszelt, ez az alamuszi módszer talán kevesebb felháborodást okoz – remélik. A brüsszeli tervekben a kvóta helyett egyre többet szerepel a „vészhelyzeti mechanizmus” szó. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy tagországban aránytalanul sok migráns torlódik fel, akkor azokat szét kell osztani a többi tagország között. Hívhatnánk ezt persze kvótának is, de a magyar kvótareferendum, valamint a nyugat-európai tapasztalatok miatt inkább ezt a címkét használják.

Mint tudjuk, Angela Merkel egyetlen mondattal ki tudja váltani a vészhelyzetet; tavaly is csak annyit mondott, hogy minden szírt befogadnak, és egyet sem küldenek vissza.

A népszavazásnak tehát igenis van európai hatása, Brüsszel visszavett a tempóból. Újabb választások következnek, amelyek áttételesen a migrációról is szólnak. A tavalyi és idei osztrák és német tartományi választásokon taroltak a bevándorlásellenes pártok, a bevándorlás- és nagytőkebarát néppártok nagykoalíciókban is alig tudják hatalmukat megtartani. Ha ez így megy tovább, jövőre Németországban már három párt sem biztos, hogy elég lesz a kormányalakításhoz. Az osztrák elnökválasztás második fordulóján mai tudásunk szerint a Szabadságpárt jelöltje nyerne, talán ezért is halasztották el Mikulásig a voksolást, hátha a Zöld Párt jelöltjének addigra nő a támogatottsága, vagy addigra találnak olyan borítékot, ami rendesen ragad, már ha a hivatalos indoklást vesszük.

A szocialista olasz miniszterelnök is Mikulásra halasztotta az ottani alkotmányreformról szóló népszavazást, amit a kutatások szerint most októberben biztosan elveszített volna. Ő is időt akar nyerni, bár az olasz nagybankok versenyt futnak jó néhány európai nagybankkal abban, hogy melyik dől be hamarabb az elmúlt évtized spekulációs veszteségeinek terhe alatt. Az idén megváltozott uniós bankmentési szabályok szerint már a bedőlt pénzintézetek tulajdonosainak és kötvényeseinek is a zsebükbe kell nyúlniuk. Idén két olasz takarékszövetkezet csődje 130 ezer olasz család megtakarításait csapolta meg. Képzeljük el, ha ugyanez egy-két nagybankkal történik, akkor milliónyi család lenne érintett!

Ezeket látva egyáltalán nem csoda, ha Olaszország legnépszerűbb pártja, az 5 Csillagos Mozgalom nyáron elhódította Róma polgármesteri székét, és készek a kormányrúd átvételére is. Egyik népszerű ötletüktől Berlinben és Brüsszelben hideglelést kapnak, a déliek ugyanis kettévágnák az eurózónát, és egy erősen leértékelt mediterrán eurót akarnának bevezetni, hogy megszabaduljanak a guruló hólabdaként növekvő adósságuktól és visszanyerjenek valamit versenyképességükből. Hasonló ötletet dédelget a legnépszerűbb francia párt, a Nemzeti Front is.

Brüsszelnek a Brexit után nem hiányzik, hogy az integráció visszafelé gyorsabban haladjon, mint előre. Ezért erőltetik még októberben az EU–Kanada szabadkereskedelmi megállapodás elfogadását, a kvótát, vagy az eurózóna elmélyítését.

A visegrádi országok – minden ellenzéki médiahíresztelés ellenére – továbbra is egységesen utasítják el a kvótát. Nem is tehetnének másképp, hiszen a közvélemény-kutatásokban a válaszadók 70-80 százaléka is így gondolkodik. A magyar népszavazásnak most nem lesznek követői, ám sokkal inkább az eddigi tendencia felerősödése várható, azaz a tagországok parlamenti és tartományi választásainak továbbra is a migráció és az ezzel összefüggő problémák (például a közbiztonság) lesznek a fő témái. Sorrendben Ausztriában, Olaszországban, Hollandiában, majd Francia- és Németországban.

A közösségi oldalakon a német és osztrák kommentelők is élénken figyelték a magyar népszavazás eredményét. Többségük azzal védi meg a magyar kormány döntését az érvénytelenséget szajkózó kisebbségtől, hogy itt bezzeg megkérdezik az embereket, miközben a német és osztrák kormány tíz- és százezerszám importál „új polgártársakat”.

A demokrácia lényege a választás lehetősége. Mi, magyarok éltünk a lehetőséggel, megtettük, amit a haza megkövetelt. Most ez a küzdelem Brüsszelben folytatódik, hogy az EU-ban is biztosított legyen a választás lehetősége.