Az 1956-os forradalom csoda volt, márpedig a csodákat nem lehet megmagyarázni, kezdte előadását Martonyi János.
A korábbi külügyminiszter az 1956-os forradalom és szabadságharc hatása a magyar rendszerváltoztatásra program megnyitóján beszélt. Ha a csodát nem is lehet megmagyarázni, annak hatását és örökségét viszont igen, folytatta.

Azt is elmondta, nem baj az, ha a pártok azon vitatkoznak kinek az öröksége is a szabadságharc, mert ez azt jelenti, hogy mindegyikük a sajátjának érzi.

Az előadók között volt többek között Baranyi Tamás Péter, az Antall József Tudásközpont kutatási igazgatója is, aki szerint fontos lenne a társadalmi érdekelődés fenntartása, ahogy az is, hogy a fiatalok között is terjesszék a forradalom fontosságát. Ennek egyik eszközeként a Slam Poetry-t is kiemelte.
Rendes kommunisták

Tölgyessy Péter, az MTA Társadalomtudományi Központ tudományos munkatársa szerint a rendszerváltás idején a legfontosabb az volt, hogy csak '56 ne legyen még egyszer.

A korábbi SZDSZ-es politikus azt mondta, 1989 körül a legfontosabb cél az volt, hogy törés nélkül legyen rendszerváltás.

Külföldön egyébként se nagyon értették, hogy a magyarok mit mozgolódnak, maguknak egészen rendes kommunistáik vannak, mondták akkor a nyugati hatalmak az ellenzéknek.

Azt is hozzátették, úgy kell viszonyulni ehhez, mint a török hódoltsághoz. És amikor megkérdezték, hogy mégis meddig kellene várniuk, az volt a válasz: amíg a Szovjetunió tart.

Viszont azt valószínűleg nem vették figyelembe, hogy nincs félúton megállás, mondta Tölgyessy.
A magyar pártállam se akart '56-ot '89-ben, nem akartak utcai politizálást, a személyes hatalom megtartása volt a cél. Tölgyessy szerint a forradalom és a rendszerváltás közötti egyik legnagyobb különbség az volt, hogy utóbbit kívülről, félve nézte az átlagember. 

Nem voltak részesei, márpedig a rendszerváltás azokban az országokban volt eredményes, ahol az átlagember is része volt a folyamatnak.

Ahogy ez 1956-ban Magyarországon is történt, és ez volt az az élmény, ami 1989-ben elmaradt. Ezt az is jól mutatja, hogy míg más európai országokban az első szabad választásokon 90 százalék felett volt a részvétel, addig itthon ez 65 százalék volt.

Csalódás

A gondolatok szunnyadnak, de el nem tűnnek.

Ezt már M. Kiss Sándor, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet tudományos főigazgató-helyettese mondta, mint fontos tanulságot. Értek nem vész el, csak átalakul, tette hozzá.
Kónya Imre szerint 1956 inspiráció volt az ellenzék számára. A Boross-kormány belügyminisztere szerint nagyon fontos volt a rendszerváltáskor, hogy az ellenzék meg tudta teremteni az egységet és összefogtak. Ez úgy látja, szerepet játszott abban, hogy a hatalom meghátrált, mert látták, hogy egy valódi politikai erő van.

És miközben a nyugat óvatos volt és óvták a magyarokat, az ellenzék elérte azt, amit nyugat nem is remélt.

Erre büszkék lehetünk.

Azt elismerte, hogy a rendszerváltásról rossz véleménnyel vannak az emberek.
Előrébb tarthatnánk, de azért, hogy ez nem így van, nem '89 a felelős. A gond inkább az szerinte, hogy megszűnt a valódi nemzeti együttműködés, megosztott lett a társadalom.

Sok volt az illúzió, aminek egy jó része nem valósult meg. Az első szabad választások után pedig nem volt ünnep, pedig Kónyáék nyerték meg a választásokat.