Kétségtelen, hogy az alaptörvény jelenti a legerősebb közjogi biztosítékot arra, hogy Magyarországra akaratunkon kívül senkit ne lehessen betelepíteni. Ezért kezdeményezte a legmagasabb szintű jogszabály módosítását a miniszterelnök. A bejelentés önmagában nem hat a meglepetés erejével, hiszen a kötelező betelepítés elleni népszavazás előtt már egyértelművé tették a kormánypárti politikusok, hogy a referendumnak mindenképpen lesznek következményei a magyar jogrendszerben.
Aki indokolatlannak ítéli vagy Orbán Viktor hatalmi játszmájaként értékeli mindezt, annak érdemes nyugatra, majd keletre tekintenie. Németországban a semmiből nőtt 20 százalékos támogatottságúvá az AfD, az a párt, amelynek egyetlen programpontja a migráció elutasítása. Jövőre parlamenti választást tartanak a szövetségi köztársaságban, és a merkeli politika egyre masszívabb társadalmi elutasítását látva könnyen lehet, hogy a Willkommenskulturnak hamarosan befellegzik. Eközben a Közel-Keleten és Észak-Afrika partjainál további százezrek, milliók készülnek arra, hogy valamilyen módon Európába jussanak. Nem kérdés tehát, hogy Magyarországnak minden fronton védekeznie kell, a déli határokon fizikailag, Brüsszellel szemben pedig jogi eszközökkel.
Az alaptörvény módosítása, amely kizárná a migránsok csoportos betelepítését hazánkba, fontos eleme a védelmi rendszernek. A népszavazás ugyan jogilag érvénytelennek bizonyult, mégis olyan mértékű támogatást kapott a választóktól a kormány migrációs politikája, amelyet senki nem vitathat. A Fidesz–KDNP-pártszövetség 2014-ben alig több mint kétmillió szavazattal ért el kétharmados támogatottságot az Országgyűlésben. Október 2-án ennél egymillióval többen voksoltak a kormány álláspontjával megegyező módon, elutasítva a kötelező betelepítést.
Ez a szavazás valóban nem a pártokról szólt, még ha a politikai erők természetes módon profitálni is szeretnének az eredményből, ezért saját érdekeik szerint magyarázzák azt. Ritka alkalom a modern parlamenti demokráciák életében, amikor nem a pártokról szól egy voksolás, hanem valamilyen fontos nemzeti ügyről. Most annak a több mint hárommillió embernek a véleményét kell közjogi formába önteni és megerősíteni, aki sorskérdésnek ítéli a tömeges bevándorlás veszélyét.
Az ellenzék lépéskényszerbe került, sőt abba a számukra kínos helyzetbe lavírozták magukat, hogy egy fontos kérdésre egyértelmű választ kell adniuk: támogatják-e az alaptörvény módosítását, vagy sem. A Jobbik számára látszólag egyértelmű a képlet, hiszen hónapok óta alkotmánymódosítást sürget a brüsszeli kvóta ellen. Azt mondták, hogy a népszavazás is felesleges, nem kell megkérdezni a választókat, döntsön egyből a parlament. Most itt a lehetőség Vona Gáboréknak, csak a megfelelő gombot kell majd megnyomniuk az ülésteremben.
Bonyolultabb az MSZP feladata, már csak azért is, mert a népszavazási kampányban gyakran ők maguk sem tudták már követni, hogy éppen mit akarnak október 2-án: bojkott, nem bojkott, csak távolmaradás, érvénytelen szavazatok leadása. Kis túlzással ahányan vannak, annyifélét mondtak, most azonban számolniuk kell a szélkakas-kommunikációjuk visszacsapásával.
A referendum előtt ugyanis Molnár Gyula pártelnök szó szerint azt nyilatkozta: nem támogatja az MSZP a kötelező betelepítési kvótát, és ha a kormány Országgyűlésnek benyújtandó törvényjavaslata is ezt tartalmazza, akkor azt a szocialisták készek támogatni. Tegnap viszont azt hangoztatták, hogy nem legitim az alaptörvény megváltoztatása, mert érvénytelen volt a népszavazás. Azzal érvelnek, hogy Orbán Viktor és a Fidesz nem kapta meg a választók többségének felhatalmazását. Ebből a logikából kiindulva egyik parlamenti választás győztese sem alakíthatott volna kormányt 1990 óta, mivel a választók többsége nem szavazott rájuk.
De november elejéig, az alaptörvény parlamenti szavazásáig van még néhány hét, akár többször is újratervezhetik a stratégiát a szocialisták. Talán addig ők is megértik, hogy ez nem róluk szól.
0 Megjegyzések