Azt elég sokan sejtik, hogy egy akkora helyen, mint a világűr, nem valószínű, hogy magunk lennénk, mint értelmesnek nevezett életforma. Sőt, olyanok is akadnak, akik ezt testközelből is megtapasztalhatták, mint például az egykor oly nagyszerű Edda frontembere. Ám meglehet, hogy csupán pár százmillió évvel ezelőtt hozzánk viszonylag közel is volt némi élet.
A Vénusz nagyjából hasonló méretű, mint a saját bolygónk, ugyanakkor 41 millió kilométerrel közelebb van a Naphoz, és negyven százalékkal durvább az onnan érkező sugárzás, bár ez még mindig a határán lenne annak, amit élhetőnek nevezhetünk. Ám a többnyire széndioxid alkotta atmoszférába az üvegházhatás elég szélsőségesen nyilvánul meg, a sűrű felhőzet pedig a beérkező napfény 70 százalékát visszatükrözi az űrbe, amitől mellesleg a Vénusz a második legfényesebb objektum az esti égbolton, a Hold után.
De az asztronómusok szerint nem volt ez mindig így, mert bár mostanra a bolygón már csak nagyon csekély víz maradt, akár 525 méter mély óceánok is boríthatták a felszínt évmilliárdokkal ezelőtt, és maga a légkör sem volt ilyen mértékben mérgező. A Goddard csapat az összes faktort a Földre használt klimatikus modellbe gyömöszölte, és kiderült, hogy egykoron a felszínen nagyjából 11 és 35 °C körüli hőmérséklet uralkodhatott, ami nagyon hasonlatos ahhoz a mi klímánkhoz. Ugyanakkor azt figyelembe kell venni, hogy ebben az egészben elég sok a “ha”, és HA azt vesszük, hogy a fiatal bolygók gyorsabban forognak, akkor az évmilliárdokkal ezelőtti Vénusz a modell szerint akár 56 fokos is lehetett, ez pedig eléggé határeset az élet kialakulását tekintve.
0 Megjegyzések