A magyar, litván és francia nőknek sajátos önkifejezési módja volt így megismertetni gondolataikat, véleményüket a nőiségről, nőiességről országgal-világgal.
Női ruhákat akasztottak ki júniusban Martfűn, nemrégen pedig a francia Cluny nevű település főbb pontjaira, mellyel a hölgyek üzenni szerettek volna a világnak azzal kapcsolatban, mi az, ami ellen tiltakoznak vagy ami mellett elkötelezik magukat.

„Hozz magaddal egy gombot és küldj üzenetet Franciaországba!” – ez volt a neve annak a szokatlan akciónak, melyet közösen hirdettek a francia, litván és magyar nők. A nemzetközi Femin’art pályázat „csúcspontja” Clunyben volt július második hetében, amikor is egy látványos performansszal készültek a hölgyek: női ruhákat akasztottak a város főbb pontjaira.

Minden ruha egy-egy üzenetet hordozott, így vált a nők szószólójává. Üzeneteikben a nők megfogalmazták, mi az, amire a mai világban nemet mondanak, ami ellen tiltakoznak, és mi az, amiben szerepet vállalnak, ami mellett elkötelezik magukat. A performansz ellepte Cluny köztereit, egészen az Apátság épületéig.

Az eseményt élőben közvetítette a francia televízió is.

– Magyarországról egy 11 tagú martfűi csoport vitte el az üzeneteket és a ruhákat – mesélte portálunknak Asztalosné Kocsis Enikő, a program szakmai vezetője.

– A júniusi Múzeumok Éjszakáján gyűjtöttük össze az üzeneteket és díszítettünk egy-két közös ruhadarabot a hozott kiegészítők felhasználásával. Néhányat a Kézművesház udvarán is lehetett látni. Nem vagyunk feministák, de fontosnak tartjuk, hogy jól működjön a vidéki nők önkifejezése, közösségi megszólalása, és ez egy remek lehetőség volt ennek gyakorlására.

Enikő hozzáteszi, a művészeteket hívták segítségül, a csoporttagok is amatőr alkotó hölgyek voltak, de nem csak Martfűről, hanem a kistérségből is. 

– A program 2014 szeptemberében indult. Mindenek előtt egy felhívást tettünk közzé iskolai tantestületekben, egyéb közösségekben, hogy mondják el nekünk a nők, mi az, ami az életükben fontos, vagy amit elutasítanak. Ezeket a gondolatokat aztán összegyűjtöttük, majd valamilyen módon a ruhákra is ráírtuk. Még papírból is alkottunk női ruhát.

– Ezeket becsomagoltuk, repülőre tettük és kivittük magunkkal Franciaországba, Clunyba. Itt aztán kiraktuk őket a helyi, középkori katedrális 500 méteres lépcsősorára, valamint a néhány bokorra, fára, egy sajátos, előre megtervezett koreográfiában, francia és litván társainkkal együtt.

A burgundiai település lakói fogékonyak voltak a szokatlan akcióra. Ez talán annak is köszönhető, hogy a városkában sok művész él, akik megértették a hölgyek „ruhás” üzeneteit. A furcsa kiállítás után és közben a nők kávéházi beszélgetésen vettek részt, ahol egyebek között arról szóltak, mit is gondolnak a társadalmukban elfoglalt szerepükről.

Kiderült, a francia nőknek komoly problémát jelent az, hogy igen kevés az országban a bölcsőde és óvoda, míg a litván és magyar nők arról panaszkodtak, roppantul leterheltek: nekik ugyanis nem csak családanyának és feleségnek kell lenniük manapság, hanem kiváló munkaerőnek, sokszor pedig családfenntartónak is.

A három nemzet képviselői egy-egy látványos, a nőket szimbolizáló tárggyal is készültek: a magyarok egy kemencét készítettek. A francia eseményről számos fotó készült, mely hamarosan Martfűn is látható lesz egy tárlaton.