A véráztatta pálmafás sétány látványa után Franciaország nem törődhet bele abba, hogy tétlenül kell várnia, amíg újabb szörnyűség tárul a szeme elé.
„A francia baloldal – a nizzai merénylet után egyértelmű – csődöt mondott az iszlamista terror kezelésében. Elmulasztotta, hogy rendet tegyen a büntetés-végrehajtási intézményekben, ahol a piti bűnözők idősebb társaik befolyására radikalizálódnak, és mindenre elszánt terroristákként jönnek ki onnan. Tovább működnek az uszító prédikátorok a mecsetekben is, amelyek száma szüntelenül növekszik. Az Izrael-ellenesség, amely a 60-as évek óta bevett a francia baloldalon, már hosszabb ideje átváltott a muzulmánok részéről megnyilvánuló, gyilkosságok és merényletek formáját öltő antiszemitizmus iránti megértésbe. Egy jobboldali kormánynak ezen is feltétlenül változtatnia kell.

Mindazonáltal a szocialisták ellenzéke, amely semmiképp sem akarja magára venni az iszlamofóbia bélyegét, tartózkodik attól, hogy vázolja a konkrét programot, amellyel hatalomra jutása után meg akarja előzni a további iszlamista terrorcselekményeket. Legyünk őszinték: az olyan magányos terroristákat, mint a nizzai Mohamed Lahouaiej-Bouhlel, nagyon nehéz idejében feltartóztatni. Esetében a tömeggyilkos szándék vitathatatlan volt, az iszlamista jelleget sem lehet kétségbe vonni. Bár az ISIS dicsekedett katonája tettével, legalább ekkora szerepe lehetett a mintakövetésnek. Nem kizárt, hogy borderline személyiségzavarban szenvedett és »kiterjesztett öngyilkosságot« hajtott végre, amit csak igazolt az iszlám fanatizmussal. Akár így, akár úgy: a véráztatta pálmafás sétány látványa után Franciaország nem törődhet bele abba, hogy tétlenül kell várnia, amíg újabb szörnyűség tárul a szeme elé.”