Általában a robotokra és a mesterséges intelligenciára úgy gondolunk, mint különféle holt élettelen anyagból készült gépekre. Pedig már ma is túlmutat a tudományos kutatások egy része ezen. Ugyanis már szerves, elő anyagokból is készíthetnek robotokat, amiket inkább biobot-oknak lehetne nevezni. Bár ezek meg félig szervetlen és félig szerves, elő anyagból készülnek, elképzelhető hogy rövidesen teljes egészében elő anyagból készült biobotokat is képesek leszünk előállítani. Ha ezek mesterséges intelligenciát is kapnak, el kell gondolkodni, hogy ezek már több mint biobotok lennének, sokkal inkább valami féle ember által készített mesterséges élőlények.
“Bámulatos, hol tart már a tudomány, és mire képesek ezek az ifjú szovjet mérnökök”, szokás mondani viccesen, de a helyzet az, hogy a mondat első fele tényleg igaz, hiszen a Harvard okos emberei valóban megalkották az élő szövetet a fémvázon. Vagy legalábbis valami hasonlót, aminek egy darabkája patkány, a teste pedig ugyanolyan szilikon, mint amit a mellimplantátumokban is használnak, ám meg van szórva némi arannyal, és kapott a géntechnológiából, de mégsem Donald Trump legújabb feleségéről beszélünk.

A Harvard Egyetem kutatói csapata kifejlesztett egy olyan robotot, ami kinézetében egy apró rájának tűnik, ám összetételében valódi mérnöki és kutatói csoda. A rája négy különálló rétegből épül fel, mert szilikon szubsztrátum a teste, a csontváza aranydrótok egyvelege, amit újabb szilikon réteg szigetel, és van neki 200 000 genetikailag módosított patkányszív sejtje. Ez utóbbiak úgy vannak kialakítva, hogy bizonyos hullámhosszú fényre reagáljanak, és amikor ezt teszik, a robot képes úszni, ráadásul ugyanolyan mozgást végezve, mint egy valódi rája.

Sőt, ez a “biológiai életforma” a vezető kutató, Kit Parker szerint még arra is képes, hogy automatikusan kövesse a fényforrást, miközben a táplálékban gazdag vízben úszik, ami életben tartja a sejteket. Továbbá mindez távirányítással is vezérelhető. Ugyanakkor a bio-bot a laboron kívül még nem képes az életben maradásra, hacsak nem valami olyan folyadékba teszik, ami neki van kitalálva, de így is fennáll a veszélye, hogy az immunrendszer nélküli létet nem bírják a patkányszív sejtjei, és azonnal feladják, amint megtámadja őket valamilyen kórokozó odakint.

Parker azt reméli, hogy az általuk fejlesztett rájarobot másokat is arra ösztönöz, hogy hasonló irányban kutassanak, és így idővel elkészülhet egy génsebészeti alapon létrehozott szív, aminek a hasznát talán nem is kell részletezni. Mindenesetre már az is hatalmas eredmény, amit a Harvard szakemberei elértek, és remek kiindulási alap lehet a még komolyabb projektekhez.