Több mint fél éve lépett hatalomra az új kormány Lengyelországban, azóta pedig fenekestül felforgatta az országot. A jobbközép Jog és Igazságosság (PiS) által vezetett kabinet feltűnően másolja a néhány évvel ezelőtti magyar modellt, mostanra szinte az összes fontos intézkedést átvették az Orbán-kormánytól. 
Ráadásul tavaly ősz óta érezhetően tovább javultak az addig sem rossz magyar-lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok, és a visegrádi négyek együttműködésébe is próbálnak új életet lehelni. Persze ez nem csak az új lengyel kormánnyal függ össze, az Európai Unió mostani nehéz időszakában a magyar-lengyel tengely láthatóan igyekszik alternatívát kínálni. 

Teljesen lekoppintották a magyar modellt

A Beata Szydlo vezette lengyel kormányt hivatalba lépése óta folyamatosan a magyarhoz viszonyítják, ami elsősorban annak köszönhető, hogy a PiS már a tavalyi kampányban is az Orbán-kormány korábbi intézkedéseit ígérte. Ráadásul sok szakértő szerint nem is Szydlo a kormány valódi "esze", hanem Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke, aki állítólag a háttérből irányít. Róla pedig régóta közismert, hogy jó barátságban van Orbán Viktorral, tavaly novemberben az új lengyel kormány megválasztása után állítólag hatórás négyszemközti tárgyaláson egyeztettek.

Orbán Viktor példát mutatott nekünk, hogyan nyerhetünk. Eljön a nap, amikor majd nekünk is sikerül, és Budapestet csinálunk Varsóból mondta Kaczynski már 2011-ben, másfél évvel Orbán megválasztása után.

A fentiek után nem meglepő az, hogy a Szydlo-kormány sok korábbi magyar intézkedést szinte változtatás nélkül átvett. Az alábbi táblázatban összefoglaltunk néhány párhuzamot:
Jól látszik, mennyit merítettek a korábban unortodoxnak minősített magyar gazdasági modellből, bár Lengyelországban egy sor intézkedés még folyamatban van, hiszen például a devizahitelek átváltása egyelőre csak ötlet szintjén létezik, a kiskereskedelmi különadót a múlt héten szavazták meg, és a magánnyugdíjpénztárak államosítása is lépésről lépésre halad. Ha pedig ehhez hozzátesszük, hogy olyan politikai töltetű intézkedéseket is átvettek, mint például az alkotmánybíróság jogkörének csorbítása vagy az új médiatörvény, akkor még szembűnőbb a hasonlóság.

Érdemes egy pillantást vetni arra is, miben különbözik a magyar és a lengyel modell:

Az Orbán-kormány egyik fő vívmánya saját bevallása szerint is a rezsicsökkentés, a lengyeleknél egyelőre nincs szó hasonló intézkedésről. Ez persze nem zárja ki, hogy esetleg ősszel a fűtésszezon kezdetén bekerül majd a közbeszédbe ez az intézkedés is.

A különadók terén is valamivel visszafogottabbak, hiszen az energiacégekre (eddig) nem vetettek ki extra terhet például.

Egyelőre a pénzügyi tranzakciós illeték bevezetése sem került szóba Varsóban.
Az egykulcsos személyi jövedelemadó ötletét sem vették még át, jelenleg Lengyelországban 18 és 32%-os kulcs van érvényben a jövedelemtől függően.

Természetesen vannak olyan intézkedések is, melyekben a lengyelek önállósodnak, az idén tavasszal például nagyszabású családtámogatási csomagot jelentett be a kormány, melytől a növekedés felpörgetését várják. A legfontosabb intézkedés, hogy a másodiktól kezdődően minden gyermek után 500 zlotys (mintegy 35 ezer forint) állami támogatás jár majd havonta. Ettől az elemzők is azt várják, hogy 2017-től segít majd felpörgetni a lengyel háztartások fogyasztását. Az intézkedés ellenzői azonban azt hangsúlyozzák, hogy az összeg túl kicsi ahhoz, hogy érdemi segítséget jelentsen, viszont túl nagy ahhoz, hogy a költségvetést jelentősen megterhelje. Ugyan direktben nincs hasonló program Magyarországon, de a családi adókedvezmény intézménye hasonló tétel és ugyanezeket a célokat szolgálja.

Politikailag az egyik legnagyobb különbség Orbán és lengyel barátai között az, hogy a magyar kormányfő igyekszik jó viszonyt ápolni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, miközben Varsóban továbbra is a veszélyt látják keleten, az ukrán-orosz konfliktusban is egyértelműen kiálltak az ukránok mellett.

Továbbra sem tetszik mindenkinek az unortodox gazdaságpolitika

Főleg a fenti gazdaságpolitikai intézkedések miatt az elmúlt fél évben sok kritikát kapott a lengyel kormány külföldről, ezek közül a legsúlyosabb talán az volt, hogy az Európai Bizottság hivatalos vizsgálatot indított a jogállamisággal kapcsolatban. Komoly gyakorlati jelentősége azonban ennek sincs, hiszen egyrészt nagyon hosszú idő, mire ez a procedúra eljut esetleges szankcióig, másrészt a magyar kormány már korábban jelezte, hogy mindenképpen megvétózza az esetleges szankciókat. Így inkább csak üzenetértéke van annak, hogy az éppen a magyar kormány miatt bevezetett új figyelmeztető mechanizmust először a lengyelek esetében aktiválta Brüsszel.

Az utóbbi hetekben kicsit alábbhagyott a nemzetközi össztűz Lengyelország esetében, de a Nemzetközi Valutaalap (IMF) múlt héten megjelent elemzésében is odaszúrt a lengyel kormánynak. Kiemelik, hogy a sokat bírált gazdaságpolitikai intézkedések és a túlzott költségvetési lazítás kockázata rontják a befektetői hangulatot és a hosszútávú növekedési kilátásokat. Emellett a demográfiai problémákat hangsúlyozza az IMF, melyek szempontjából nem jó hír, hogy a jelenlegi kormány éppen visszatáncolni készül a korábban elhatározott nyugdíjkorhatár-emelési tervektől. Elismeri a Valutaalap, hogy a lengyel kormány politikája az erőteljes növekedést célozza, azonban figyelmeztetnek arra, hogy néhány intézkedés rontja az országgal szembeni piaci bizalmat.

Ennél is erősebb üzenetet tartalmaz az az interjú, ami a szokásos negyedik cikkely szerinti felülvizsgálathoz időzítve jelent meg az IMF honlapján Daria Zakharovával, a szervezet lengyelországi vezetőjével.

A szakember már a beszélgetés címében leszögezi, hogy a szilárd gazdasági növekedéshez szükség van az erős intézményekre is, ezzel egyértelműen utal például az alkotmánybíróság jogkörének csorbítására. Zakharova kiemeli, hogy a kormány intézkedéseinek rövidtávon nincs hatásuk a növekedésre, hosszabb távon azonban a piaci hangulat esetleges romlása a növekedési kilátásokat is negatívan befolyásolhatja.

Emellett konkrétan kritizálja a megemelt bankadót, ami szerinte visszaveti a hitelezést, ezzel kapcsolatban konkrét számot is közölnek: 2016-ban 0,4 százalékpont lehet az intézkedés hatása az alappályához képest. 
Az IMF misszóvezetője a kormány új családtámogatási terveit is kritizálta, szerinte a fő probléma, hogy nem csak a rászorulókra, hanem mindenkire vonatkozik majd a havi támogatás, így az intézkedés a GDP egy százalékának megfelelő kiadással jár, ami növeli a költségvetési kockázatokat.

De miért tudnak a lengyelek sokkal jobban növekedni?

Ha már ennyi hasonlóságot összeszedtünk a magyar és a lengyel gazdaság között, akkor érdemes néhány különbséget is kiemelni, hiszen jórészt ezeknek köszönhető, hogy a lengyel gazdaság sokkal stabilabb növekedési pályán van jelenleg. Varsóban még ma is büszkék arra, hogy egyedül ők tudták recesszió nélkül átvészelni a 2008-ban kezdődött válságot. Ennek legfőbb oka pedig a belső fogyasztás, a várakozások szerint a következő években is ez alapozza majd meg a 3-4 százalékos gazdasági növekedést.

Az IMF várakozásai szerint a tavalyi 3,6 százalékról idén minimálisan lassul majd a lengyel gazdaság, de 2017-ban ismét 3,7%-ra gyorsulhat, majd középtávon is 3-3,5 százalékos lehet a bővülés 2021-ig. Abban szinte minden elemző és szervezet egyetért, hogy ez elsősorban a lakossági fogyasztásnak lesz köszönhető.
Az Unicredit elemzői szerint az idén 4, jövőre pedig 3,5 százalékkal nőhet a magánfogyasztás. Ezt támogathatja a munkanélküliség csökkenése és a bérek emelkedése az országban. Közben Magyarországon 5,8, illetve 5,1 százalékos bővülést várnak ugyanebben a mutatóban, vagyis első ránézésre furcsa lehet, miért tudnak mégis sokkal erősebben növekedni a lengyelek. Ennek oka pedig az, hogy náluk lényegesen nagyobb a fogyasztás súlya a GDP-n belül, vagyis kisebb fogyasztásbővülés is okozhat nagyobb gazdasági növekedést. Az Eurostat legfrissebb, 2013-as adatai szerint Magyarországon a teljes nemzeti össztermék 52,1 százalékát adta a háztartások fogyasztása, ugyanez az arány Lengyelországon hatvan százalék volt. Vagyis a magyar gazdaság sokkal inkább függ az olyan tényezőktől, melyek jelentős ingadozást mutatnak, mint például a beruházások. 
Ami viszont a lengyelek ellen szól, az, hogy sokkal kisebb a költségvetési mozgástere a kormánynak, pedig a növekedés lassulása miatt élénkíteni szeretne. A becslések szerint 2016-ban a GDP 2,8 százaléka lehet a deficit, majd ez 2017-ban elérheti a 3,5%-ot. Ezzel elvileg megsértené a 3 százalékos maastrichti hiánycélt a lengyel kormány, amivel támadási felületet adhatna a Bizottságnak, hiszen ezt már keményen szankcionálhatnák.

Vélemény: 

Hónapok óta sokan komoly párhuzamot vonnak a néhány évvel ezelőtti magyar és a jelenlegi lengyel gazdaságpolitika között, alaposabban megvizsgálva van is a dologban valami, a lengyelek sem tagadják, hogy részben a magyar modellt másolják. Ennek köszönhetően pedig a magyar-lengyel gazdasági és politikai kapcsolatok is sokkal erősebbek lettek, mint az előző lengyel kormány idején, illetve a visegrádi négyek együttműködésébe is igyekeznek új energiát táplálni a felek. Ha ehhez hozzátesszük, hogy a brit népszavazás és a növekvő euroszkepticizmus miatt az Európai Unió története legnehezebb időszakát éli, akkor van is értelme a szorosabb régiós együttműködésnek. Persze az továbbra sem biztos, hogy Közép-Európa diktál majd a kontinensen, de kialakulhat egy olyan gazdasági és politikai centrum, amivel már méretéből kifolyólag is számolni kell.