Kékvércséink alig fél évet töltenek csak itthon, ebbe a néhány hónapba kell beleférnie a tavaszi hazaérkezésnek, a költésnek, majd az őszi vonulásra felkészülésnek. Ez a szűk időkeret nemcsak a madarakat, hanem a védelmükért dolgozókat is nagy feladat elé állítja.
A 2006-2009 között zajló első, majd a jelenleg is futó második kékvércse-védelmi LIFE+ program eredményeinek köszönhetően a fokozottan védett hazai állományt jelenleg mintegy 1100 párra becsülik a szakemberek (a 2006-os mélypontban ez a szám 600-700 pár volt).

Mivel ez a sólyomféle a rokonság többi tagjához hasonlóan fészket nem épít, más fajok megürült fészkeit használja költésre – írja közleményében a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME).

Telepes életmódú madárként legfontosabb természetes fészkelőhelyei a vetési varjak kolóniái voltak mindaddig, amíg eme utóbbiak kíméletlen irtásának következtében hazai állománya össze nem omlott, mintegy 93 százalékkal csökkent az ezredfordulóra. Bár a vetési varjú napjainkban már védett, a fészkelőpárok száma meg sem közelíti az ötven évvel ezelőtti szintet.

A fészkelőhelyhiány ellensúlyozására az MME szakemberei és önkéntesei a nemzeti parkok munkatársaival együttműködve több mint 4000 költőládát helyeztek ki a kékvércséknek országszerte az elmúlt tíz évben. Ezeket a mesterséges, és a még meglévő természetes fészkelőhelyeket kell a madarászoknak évről évre ellenőrizniük, ami elképesztően nagy munka – írja a közlemény.

Az évenkénti állománybecslés és gyűrűzés kapcsán is óriási kihívás ennek a szétaprózódott fészkelőhely-struktúrának bejárása. A fiókák jelölésekor a szakemberek rendelkezésére álló időkeret meglehetősen szűkös, alig néhány hét, mivel a fiatal madarak csak bizonyos korban jelölhetőek biztonsággal. És ha már a szakemberek úgyis ott vannak, ekkor nyílik lehetőség felnőtt egyedek befogására is egy speciális eszközzel – áll az MME közleményében.

Ilyen logisztikai nehézségek mellett is az évi mintegy 3000 fióka több mint felét, és közel száz felnőtt madarat (2015-ben 1561 fiókát, összesen 1657 kékvércsét) jelölnek meg Magyarországon. A felhasznált jelölőeszközök harmada olyan színes gyűrű, amelynek leolvasása távolról is lehetséges, ehhez a madarat nem kell ismét befogni.