Az utóbbi hetekben a beszédtér egyik legélesebb vitákat, összeütközéseket kiváltó elemévé a „háttérhatalom” kérdése vált.
„A háttérhatalom kifejezés azért pontatlan, mert ez a masinéria nem a háttérben, hanem inkább a látható hatalmi szférák felett helyezkedik el egy sajátos szuperstruktúraként. A láthatóságok világa így inkább csak a mutatványos bódé szerepét játssza el. Ebben a bódéban helyezkedik el a hivatalos politika világa. A feladata leginkább az, hogy diszkrét leplet vonjon a mutatványos bódé fölé, hogy lehetőleg ne látsszanak, vagy legalábbis ne nagyon látsszanak a zsinórpadlás felől őket mozgató kezek. Mindez egyébként nem feltétlenül mutatna azok felé a végezetes önfelszámoló folyamatok felé, amerre ma a világ és benne különösen Európa megy. Azért mutatnak mégis arra, mert a valóságos hatalom birtokosai a láthatóságok mutatványosbódéi feletti teret minden erejükkel álcázni igyekeznek. 

Tudják ugyanis, hogy ezt az ellenőrizetlenségüket a globális profit bármilyen áron történő növelésére használhatják fel. És ez az ár értelemszerűen akár a világ elpusztítása is lehet. Ne felejtsük el, hogy a rákos burjánzás is ugyanezt a logikát követi, csupán a saját növekedési feltéte­leit, vagyis a »profitját« próbálja növelni bármilyen áron, akár az őt magába foglaló élő szervezet elpusztítása árán is. Éppen ezért ő is rejtőzködik, és »trükkök százaival« próbálja az őt megsemmisíteni törekvő immunrendszert félrevezetni. Hasznos szereplőként, az egészséges szövetek »jótevőjeként« jelenik meg, miközben gátlástalanul feléli a szervezet erőforrásait, és gáttalan szaporodása nyomán exponenciálisan növekvő végtermékeit a rendszerre zúdítja. Ez utóbbi a »globalóma« esetében részben a fizikai környezet végzetes elmocskolásával, részben pedig a »belső természet« (lelki, erkölcsi, szellemi világunk) mocskával, a kereskedelmi televíziónak nevezett tömegpusztító fegyverekkel megy végbe. 

Ez a pontatlanul háttérhatalomnak nevezett szuperstruktúra nem gonoszságból teszi azt, amit tesz, hanem azért, mert a profit minden áron való növelésének permanens mozgatóereje nem engedi meg számára, hogy mást tegyen. A feladat ennek a végzetesen téves szerveződési módnak a megértése, és – ha ez még egyáltalán lehetséges – a megváltoztatása, korrekció­ja volna. Ehhez azonban mégiscsak elkerülhetetlennek látszik a feltárása. A planetáris véleményhatalmi diktatúraként üzemeltetett globális média azonban láthatóan mindent megtesz azért, hogy az ezt feltárni igyekvőket állítsa be gonosz és felelőtlen bajkeverőknek, akik világunk békés fejlődését veszélyeztetik.”