„Nyílt levél mindazokhoz, határon innen és tengeren túlra, akik politikai nézetüket hangoztatva a Magyar Nemzeti Válogatott bukásáért szurkolnak
Kezdem a neveltetésemmel: Mikor betöltöttem a harmincadikat (1989), édesanyám leültetett, és elmondta, hogy: »Tudod fiam, úgy neveltelek mind hármatokat, legyen bármilyen rendszer az országban, ez a Hazád, azt mindig szeresd és érezd benne jól magad!«

Én szeretem, és jól érzem magam a hazámban. Szerettem, és ha nem is éreztem felhőtlenül jól magam a 2010 előtti 8 esztendőben, és minden porcikámmal elutasítottam a Gyurcsány-rendszert, eszembe nem jutott volna a vízilabda, a futball, a kézilabda… és a többi sportág Magyar Nemzeti Válogatottja ellen szurkolni, azért mert ő volt a miniszterelnök.

Csalódott vagyok. Csalódott, mert önök nem ismerik a történelmet. Önök, sajnos le kell írjam, hogy meggyalázták kijelentéseikkel a mindenkori magyar sportot. Lehet, hogy sokan a fiatal koruk miatt nem tudják, és mások pedig korukból adódó szenilitásból, hogy volt egy csapat 1986-ban, akik a VB selejtezőn mindenkire megalázó vereséget mérve jutottak ki Mexikóba. Az a válogatott Kádár csapata volt, és ez senkit nem érdekelt. Csak szurkoltunk, és büszkék voltunk. Amikor ott kint az első meccset el kellett vesztenünk, akkor döbbentünk rá, a csapat a diktatúra irányítása alatt volt. Addig hangos volt a Világ a Magyar focitól, majd onnan kezdve síri csend, keleten és nyugaton egyaránt.

Volt egy másik csapatunk: 1950-től 56-ig. Úgy hívjuk őket hogy Arancsapat.

Ha valakit önök meggyaláztak, akkor őket 100%-ban. Ők voltak a magyar történelem legaljasabb diktatúrájának idején a Nemzeti Válogatott. Ők nem politizáltak a pályán, az emberek pedig nem politizáltak a stadionban. A Csapat focizott, a közönség pedig egy emberként zúgta: Hajrá, Magyarok!

Önök, akik ma politikai elégedetlenségük miatt a magyar válogatott ellen szurkolnak, mondván, hogy önök szerint egy diktátor csapata, anélkül hogy megbántanám önöket, megkérdezem: ha ma Magyarországot háborús veszély fenyegetné, akkor is az ország ellen fognának fegyvert?

Önök miatt szégyellem magam a világ előtt, de úgy látszik voltak, vannak olyanok, akik az éj leple alatt idegen hatalommal, tankokon osonnak a sötétben, hogy leromboljanak egy forradalmat, olyanok, akik sunnyogva bevezetik az ellenséget a hős férfiak és nők által elkeseredetten védett várba…

De tudják meg, sokkal többen vannak azok, akik nem árulják el nemzetüket, nem fordulnak vele szembe és örömkönnyeket hullatnak a sikerekért, de őszintén sírnak egy-egy fájdalmas veszteségért: Ők a Magyarok (nem önök).”

Forrás: valasz.hu