A közvélemény-kutatások szerint bármilyen eredmény elképzelhető egy hét múlva a brit népszavazáson. Az unióban maradni akarók érvei racionálisabbak, de mi van, ha nem az ész dönt majd?
Akár büszkék is lehetünk: végre egy sorsfordító európai döntés, amelyet mi is befolyásoltunk, nem csak a következményeit viseljük. Legalábbis azok a magyarok, akik kimentek Nagy-Britanniába dolgozni. Az unióból való kilépést támogató britek egyik fő érve ugyanis az európai bevándorlás, ami persze rávilágít a népszavazási vita irracionalitására is. Amikor Nagy-Britannia úgy döntött, hogy – ellentétben a németekkel vagy az osztrákokkal – 2004-ben megnyitja munkaerőpiacát az új csatlakozó államok előtt, a szakértők pár tízezer emberre számítottak. Ehhez képest ma csak lengyelből 850 ezer él britföldön. Az ő nyomukban érkeztek baltiak, románok, magyarok is, az utóbbi időben pedig a kilátástalanság elől menekülő görög, spanyol fiatalok. Jelenleg hárommillió európai külföldi tartózkodik a 65 milliós Nagy-Britanniában, de ebben nemcsak a bolgár mosogató van benne, hanem a német bankár is.

A hárommillió ember zsúfoltabbá tette az iskolákat, megnyújtotta a sorokat a rendelőkben, megdrágította a lakásokat. Ám mégis abszurd, hogy a bevándorlás központi kérdéssé vált, hiszen az európai migránsok az összes érkező kevesebb mint felét teszik ki. Ráadásul az EU-ból jövők jobban képzettek, mint a brit átlag, és jellemzően nettó befizetők az államkasszába, hiszen fiatalok, dolgozni jöttek és adóznak is, ami például egy pakisztáni családegyesítésnél nem feltétlenül igaz. A Brexit tehát mit sem változtatna a bevándorlás nagyobbik részén; azokon, akik a világ minden tájáról, de jellemzően a volt brit gyarmatoktól érkeznek.

Forrás: valasz.hu