A különös jelenséget, hogy a gabonapelyhek a tejben a tál alján nem szétszóródva, hanem egymáshoz ragaszkodva, szinte összetapadva helyezkednek el, mindenki érzékelhette már, aki kerek gabonapelyhet fogyasztott. Ezt a gabonapehely neve után "Cheerios effektusnak" nevezték el. A fizikusok most ezt az elméletet teljesen felforgatták.
A fizikusok eredményeiket a Proceedings of the National Academy of Sciences című lapban tették közzé.

Habár a „Cheerios-effektus” nem egzotikus jelenség, hiszen a sör habja, illetve a tó felszínén a pollenek is hasonló módon rendeződek, a fizikai magyarázat csak 2005-ben született meg. A gabonapelyhek a felhajtóerő, a felületi feszültség és az úgynevezett meniszkusz hatás miatt vonzzák egymást.

A meniszkusz szó eredete görög (menisci), mely félholdat jelent. Meniszkusz tapasztalható, ha egy folyadékot kémcsőbe töltünk és vizsgáljuk a folyadék felszínét. A folyadék felszíne nem lesz vízszintes, hanem vagy konkáv vagy konvex formában görbül, ezt hívják meniszkusznak.

A felhajtóerő befolyásolja a süllyedést és az úszást, a felületi feszültség pedig a molekulákat vonzza egymáshoz. A folyadékmolekulák nagyon erősen vonzzák egymást, és a bőrhöz hasonló réteget hoznak létre a felszínen.

A meniszkusz hatás magyarázza, hogy mi történik, amikor egy darab gabonapelyhet egy tál tejbe teszünk. A pehely „horpadást” hoz létre a tej felszínén, de egy második gabonapelyhet mellé téve már más dolog történik. Ha kellően közel vannak egymáshoz, akkor a tömegvonzás teljesen egymás mellé sodorja őket.

Ez gyakorlatilag az általános relativitáselmélet mikroszinten való megvalósulása.
Ez az elmélet magyarázza azt, hogy miért keringenek a bolygók a Nap körül. A Nap tömege ugyanis elhajlítja a téridőt, ezzel kényszeríti pályára a bolygókat. A Földet is.


Ha egy harmadik gabonapehely is a tálba kerül, a meniszkusz görbéjét fogja követni, mintha a tál szélére akarna tapadni.

A „Cheerios-hatást” úgy lehet megfordítani, ha a gabonapelyhet és a tejet felcseréljük. Az új kutatásban azt vizsgálták, hogy mi történik, ha a szilárd darabokra kerül folyadékcsepp. A tudósok rájöttek, hogy szabályozni tudják azt, hogy a cseppek mennyire vonzzák egymást azzal, hogy lágyabb vagy keményebb anyagra helyezik, vagy a puha réteg vastagságát változtatják.

A cseppek megváltoztatják a felületet, amelyen elhelyezkednek, és ennek a hatására kölcsönhatásba lépnek. Valahogy úgy, mint ahogy a galaxisok vagy a fekete lyukak deformálják az űrt maguk körül – mondta Stefan Karpitschka, a Stanford Egyetem tudósa. Hozzátette, hogy a felfedezésben az a figyelemreméltó, hogy kiderült: a kölcsönhatás iránya a közeg segítségével megváltoztatható anélkül, hogy a részecskéken változtatni kéne.

Az eredeti „Cheerios-effektus” magyarázat segített korszerű anyagok létrehozásában, de még abban is, hogy a galaxisok gravitáció miatti összeomlását jobban megérthessük.

A tanulmány társszerzője, Lorenzo Botto a londoni Queen Mary Egyetem tudósa szerint a tanulmány eredményeinek segítségével olyan felületeket lehet majd fejleszteni, amelyek nem párásodnak, vagy irányítani tudják a hőleadást. Például olyan autóablaküveget lehet majd készíteni, amelyen mindig át lehet majd látni, mert nem párásodik, de sokkal hatékonyabb klímaberendezéseket és kazánokat is lehet majd készíteni – írja a Gizmodo.