A nyers hús evése és a pattintott kőszerszámok használata hatással volt az ősember arcberendezésének átalakulására - derítették ki a Harvard Egyetem tudósai.
A kutatók szerint a húsevés és a kőszerszámok használata miatt elődeinél kisebb fogsorra volt szüksége az ősembernek. Ez pedig hatással volt a beszédfejlődésre, valamint az agy méretének változására.

Daniel Lieberman és Katherine Zink, a Harvard Egyetem tudósai a Nature folyóiratban közölték tanulmányukat, amelyben azt állítják, hogy a főzés csak sokkal később terjedt el az ősembereknél.

Az emberi faj legősibb képviselőinek csak nagyon kevés maradványát sikerült eddig feltárni. Mire a Homo erectus úgy kétmillió évvel ezelőtt megjelent a Földön, képviselőinek már nagyobb agya és teste volt, szervezetük fenntartásához pedig nagyobb energiabevitelre volt szükség. Ezzel szemben fogaik kisebbek lettek, rágóizmaik és harapásuk ereje gyengébb lett. Elődeikhez képest a gyomruk is kisebb volt. Mindezt magyarázhatná a főzés elterjedése, de az a kutatók szerint ez csak 500 ezer évvel ezelőtt terjedt el. Ez azt jelenti, hogy nem is játszhatott komolyabb szerepet a kisebb rágóizmok és fogak evolúciójában.

Ha az ember eltölt némi időt a csimpánzok között, azt tapasztalja, hogy fél napjukat rágással töltik. Az emberi evolúció során bekövetkezett egy váltás, kevesebbet kezdtünk enni. Ezt két dolog tette lehetővé: elődeinknél sokkal jobb minőségű ételt ettünk, de olyan táplálékot is fogyasztottunk, amelyet előtte alaposan feldolgoztunk" - magyarázta Lieberman professzor.

A kutatók felnőtt kísérleti alanyokkal vizsgálták a húsevést, és olyan zöldségekét is, amelyeket még a húsevés megjelenése előtt fogyaszthattak elődeink. Mérték, hogy mekkora izommunkára van szükség a rágáshoz, és mennyire őrlik meg a fogak az ételt nyelés előtt.

A tudósok megállapították, hogy egyharmadnyi húst tartalmazó étrend esetén és a táplálék kőeszközökkel való feldolgozásával - a hús szeletelése, a növények összetörése - az ősembereknek 17 százalékkal kevesebbet kellett rágnia és 26 százalékkal kevésbé erősen, mint elődeiknek.

Lieberman és Zink tanulmányukban azt írták, hogy a húsevés elterjedése nagy részben azon múlt, hogy az ősemberek kifejlesztették a vágás-szeletelés technológiáját. A húsevéshez így kisebb rágóerőre volt szükség.