Mi a közös a mandulában, a mustárban, a kígyóuborkában és a takarmánylucernában? Első hallásra talán semmi. Pedig mind a négy létét egy apró rovarnak, a méhek munkájának köszönheti.
Ezek a csíkos segédek évszázadok óta dolgoznak a földeken anélkül, hogy az élelmiszertermelésben játszott szerepükért bármi elismerésben részesültek volna. Különösen igaz ez a vadméhekre, akik ismertségben és népszerűségben nem tudták felvenni a versenyt a mézet termelő háziméhhel.
A méhek azonban, legyenek bármilyenek, végre megkapják az őket megillető tiszteletet. Egy friss tanulmány ugyanis első alkalommal számosítja, hogy mekkora a hozzájárulásuk a növénytermesztéshez azáltal, hogy virágról-virágra szállva akaratlanul is beporozzák haszonnövényeinket.
Tevékenységük mintegy kétmilliárd kistermelő számára kulcsfontosságú, olvasható a neves Science magazinban publikált tanulmányban, ezzel komoly szerepet játszva a Föld egyre növekvő lakosságának élelmezésében.
„Kutatásunk bizonyította, hogy a beporzók számának és sokféleségének növelése, vagyis elérni azt, hogy több és különböző méh és egyéb rovar dongja körül a növényeket, javítja a terményhozamot,” mondta Barbara Gemmill-Herren, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) szakértője, a cikk egyik szerzője.
„És ez egyúttal jó a környezetnek és az élelmezés szempontjából is,” tette még hozzá.
A fejlődő országok példája
A FAO által koordinált tanulmány során, melyben tudósok 344 helyszínt vizsgáltak Afrikában, Ázsiában és Latin-Amerikában, megállapították, hogy azon területek hozama, ahol a fő virágzási időszakban kevesebb méh volt jelen, lényegesen alacsonyabb volt.
A 2 hektárnál kisebb birtokokat tekintve ez azt jelenti, hogy a rosszabbul teljesítő gazdaságok akár 24 %-kal (medián érték) nagyobb terméseredményt érhetnének el több beporzó odacsábításával.
A ok-okozati összefüggés nagyobb birtoknagyság esetében is igazolható, ám ott a hatás kevésbé szignifikáns. Ennek oka talán az lehet, hogy sok méhfaj számára nehézséget jelent nagy területek lefedése, így itt előnyben kell részesíteni a nagyobb távolságokat átrepülni képes rovarokat.
Miért fontos mindez?
A méhek szerepének fontossága épp akkor nyert megerősítést, amikor számtalan veszély leselkedik rájuk és a populáció növekedése nem tud lépést tartani a beporzást igénylő haszonnövények termőterületeivel.
További problémát jelent a klímaváltozás. „A méhek nem kedvelik a túl meleg hőmérsékletet,” magyarázza Nadine Azzu, a FAO növénytermesztési és –egészségügyi szakértője, aki szintén részt vett a tanulmány elkészítésében. „Egyes virágok a normálistól eltérő időben nyílnak, amire a méhek nincsenek felkészülve.”
Vagyis, a beporzókat egész évben a művelt területek körül kell tartani.
Hiányzó tudás
A beporzók, ide soroljuk a méheket, madarakat és mindenféle rovarokat, melyek virágról-virágra szállnak, évszázadokig szinte észrevétlenül segítették a gazdákat.
A különböző méhfajták ízlése és így szerepe az élelmiszerláncban is más és más. A poszméh például azon kevés rovarok egyike, amely a paradicsom beporzását végzi – a növénynek ugyanis a rovarok közreműködésére van szüksége, hogy a virágpor a termőre kerüljön.
Mindezen ismeretek talán segítenek megválaszolni korunk egy nagy kérdését: hogyan tudnak a kistermelők többet termelni anélkül, hogy ezzel károsítanák a környezetet.
Becsalogatni a méheket
Ha azt szeretnénk, hogy sok méh dongja körül növényeinket, nem elég ha csak hátra dőlünk és várjuk érkezésüket.
Az élőhely és táplálék biztosítása egész évben (például különböző fák és növények ültetésével, amelyek az év eltérő időszakában virágoznak) már segíthet. Ahogy a földek körüli virágzó sövényfal, a talajtakaró meghagyása vagy a kevesebb növényvédő szer használata is.
„A tanulmány legfontosabb üzenete, hogy a méhek komoly szolgálatot tesznek nekünk, amivel számolni kell az élelmezésbiztonsági döntések meghozatalakor,” mondta Azzu. „Miközben a legjobb az egészben, hogy mindezt ingyen teszik.”
