Michelangelo élete utolsó évtizedeiben súlyos ízületi porckopástól szenvedett - állapította meg egy nemzetközi kutatócsoport három késői portréja tanulmányozásával.
A reneszánsz képzőművész halála után csaknem ötszáz évvel felállított diagnózist a Journal of the Royal Society of Medicine orvosi szaklap közölte. A kutatók megvizsgáltak három időskori portrét: az egyiket Jacopino del Conte festette 1535-ben, a másikat Daniele da Volterra 1544-ben, a harmadikat, már Michelangelo halála után, 1595-ben készítette Pompeo Caccini. Mindhárom képen a hatvanas éveiben járó művész szerepel. A kutatók szerint a festményeken látszik, hogy bal kezének ízületei deformáltnak, duzzadtak, eltérnek a fiatalabb kori portrék ábrázolásától.    

„Az irodalomból egyértelműen kiderül, hogy Michelangelónak ízületi fájdalmai voltak, egy rokonának 1552-ben írt levélben arra panaszkodik, hogy írás közben milyen kínokat él át” - mondta Davide Lazzeri, a kutatócsoport egyik tagja, aki egyben a római Clinica Villa Salaria plasztikai sebésze.

Korábban azt hitték, hogy a művésznek köszvénye volt, de a friss elemzés szerint ez az elmélet téves. A portrékon ugyanis sem a köszvényre jellemző ízületi gyulladás, sem a húgysavkristályból lerakódott, bőr alatti köszvényes csomók nem látszanak. Az ízületi porckopás viszont megmagyarázza, hogy Michelangelo idős korára miért veszített kézügyességéből. Lazzeri szerint a művész mégis felülkerekedett a betegségen és hosszú évtizedekig dolgozott még. Csupán 88 évesen, hat nappal halála előtt tette le a vésőt és a kalapácsot, mert a folyamatos és intenzív munka segíthetett neki, hogy beteg kezét sokáig használhassa.