A gazdasági világválság bedöntötte a teljes izlandi bankrendszert. Az árfolyamok összeomlottak, a munkanélküliség az egekbe szökött, a tőzsdei kereskedelem pedig többé-kevésbé megszűnt. Ezután az izlandiak megkeresték az okokat, börtönbe zárták a felelősöket és most jobban működik az ország pénzügyi rendszere, mint a válság előtt.
Az egyik csődbe ment bank. Foto: Europress - Oliver Morin/AFP
A nyugati országokkal ellentétben, Izlandon a kormány nem segített a bajban lévő bankoknak, hanem hagyta őket tönkremenni. Csődbe ment az ország három legnagyobb bankja, a Kaupthing, a Glitnir és a Landsbankinn. Az izlandiak itt nem álltak meg. A pénzügyi összeomlás felelőseit bíróság elé vitték és letöltendő börtönre ítélték őket.

Még az akkori miniszterelnöknek is a bíróság elé kellett állnia. Geir Haaardét végül ugyan felmentették a vádak alól, de ezzel együtt ő volt az első vezető politikus a világon, aki ellen büntetőeljárás indult a válság miatt.

A bankcsőd hátteréről Gudrun Johnsen beszélt a BBC egyik műsorában. Ő tagja volt annak a különleges bizottságnak, amelyet azért állítottak fel, hogy levonják a tanulságokat a bankok összeomlásából.

A bankok tízszer nagyobbak voltak, mint az ország teljes GDP-je és hússzor akkorák, mint ez éves költségvetés. Túlságosan nagyok voltak ahhoz, hogy meg tudja menteni őket az állam. A részvénytőzsde is tönkrement. A cégek értékének 80 százaléka egyetlen éjszaka alatt eltűnt. Ez nagyon fájt a részvényeseknek. Gyakorlatilag az ország összes cége technikailag tönkrement.

Három nap alatt a bankszektor 97 százaléka omlott össze. Az emberek teljesen kétségbeestek, aztán idegesen az utcákra vonultak tüntetni. A parlament előtt az ország teljes lakosságának 3 százaléka követelte, hogy magyarázzák meg, mi történt.
A válság utáni tüntetések. Foto: Europress - Haldor Koblens/AFP
A kormány felszólította a bankokat, csökkentsék a családok tartozásait, hogy az emberek ne váljanak földönfutóvá. A családok tartozásai ugyanis akkorra már meghaladták a házaik értékét is. A kormány létrehozott egy különleges ügynökséget. Azok az emberek, akik különösen nagy bajba kerültek, ettől a hivataltól kérhették, hogy engedjék el a tartozásaikat.

A parlament felállított egy különleges vizsgálóbizottságot is. A bizottság minden adathoz hozzáfért, ami ahhoz kellett, hogy kiderítsék, mi történt valójában a bankokkal. A bizottság kiderítette, hogy a bankok pókhálószerűen terjesztették ki a hitelezési tevékenységüket.

„A” cég tartozott „B” cégnek, amelyik tartozott „C”-nek. „C” pedig „A”-nak tartozott. Ezek mögött a tartozások mögött viszont legtöbbször nem volt valódi pénzmozgás. Az egész rendszert bankhitelekkel működtették.

Az is kiderült, hogy ezeknek a piramisként felépülő cégeknek a tulajdonosai maguknak a bankoknak is legnagyobb részvényesei voltak egyben - mondta Gudrun Johnsen. Ez pedig nagyon aggasztó, mert így a pénzügyi rendszer teljesen átláthatatlan volt. A bankároknak valójában fogalmuk sem volt arról, hogy a cégeknek adott hitelek mögött van-e egyáltalán valamilyen tőkéje a cégnek, amit biztosítékként beszámíthat, ha baj van.

Ha pedig nem világos, hogy mi történt valójában, akkor azt sem lehet tudni, hogyan kell kijavítani a hibát. Tulajdonképpen ezért hasznos volt, hogy összedőlt az egész rendszer. A hibák kiderítése után le lehetett vonni a helyes következtetéseket és ez is segített abban, hogy viszonylag gyorsan helyre tudták állítani a pénzügyi rendszert.

A felelősök börtönbe kerültek

Olafur Hauksson különleges ügyészként vizsgálta a bankcsődöket és a bankárok szerepét az összeomlásban. Több mint 60 ügyet vizsgáltak az ügyészek és abból 28 került bíróság elé. A legnagyobb ügyben 22 ezer oldalnyi irat keletkezett.

Miután a három vezető bank tönkrement, a Pénzügyi Felügyelet bizottsága vette át az irányításukat. Ezeket a bizottságokat felhatalmazták, hogy számvevőkkel ellenőrizzék le a bankok teljes működését. Bármilyen gyanús dolgot kivizsgálhattak és az eredményről jelentést készítettek a felügyeletnek.

Kezdetben azt hitték, hogy egyszerű dolguk lesz. Valamelyik bankár többet kockáztatott, mint kellett volna, aztán jött a válság és ez vezetett a csődhöz. Nagyon meglepődtek, hogy nem így történt. A legtöbb ügyben évekkel korábbra nyúltak vissza a szálak.

Nehéz volt eldönteni, hogy ami történt, az bűncselekmény volt vagy csak a bankárok hülyesége - mondta Hauksson. Ezért a bankok hitelezési gyakorlatát vizsgálták ki a legalaposabban. Megnézték, hogy betartották-e rendesen a szabályokat. Ha úgy láttak, hogy nem, akkor abból arra következtettek, hogy valamilyen bűncselekmény van a háttérben.
Geir Haarde volt miniszterelnök megérkezik a bírósági tárgyalásra 2011. szeptember 5-én. Foto: Europress - Haldor Koblens/AFP
Hauksson felsorolta, hogy ki, milyen börtönbüntetést kapott a tárgyalások végén. A pénzügyminisztérium egyik vezetője két évet kapott, Az Exeter bank igazgatója négy évet, a felügyelőbizottság elnöke négy és fél évet kapott. Volt olyan ügy, amelyikben a társasági törvény megsértéséért kellett börtönbe mennie egy vezetőnek. Volt, aki csalásért egy évet kapott ugyanebben az ügyben.

Voltak olyanok is, akik a tőzsdét manipulálták a Landsbankinn-nál. Ők három és fél év börtönt kaptak. Az összes bank vezérigazgatója kapott másfél év börtönt és az egyik bróker kilenc hónapot. A BK ügyben négy embert ítélt el a bíróság, kettő, három és négy év börtönre. Hatalmas csata volt a tárgyalóteremben, a bizonyítékok minden egyes apró részletét vitatták a vádlottak.

Azt gondolom, hogy képtelenség lett volna újra felépíteni a pénzügyi rendszert ezek nélkül a bírósági eljárások nélkül. Csak így lehetett helyreállítani az emberek bizalmát - mondta Hauksson.

Turisták jönnek, multik mennek

A Kaupthing bank egykori vezető közgazdásza, Asgeir Jonsson arról beszélt, hogy a válság előtt félmillió külföldi látogatott Izlandra. Alig három évvel később kezdtek változni a dolgok. Tavaly pedig már másfél millió turista érkezett, és a számuk évi 20 százalékkal nő.

Azok a mérnökök és informatikusok, akiknek a válság előtt jó munkájuk volt a bankoknál, ki kellett találni valami mást. A kormánynak is sok friss hitelt kellett felvennie, hogy új bankokat hozzon létre. De ezeket gyorsan vissza tudta fizetni az ország.

A kormány megkockáztatta, hogy a tönkrement bankok régi hitelezőitől vesz fel hitelt. Ez azt jelenteti, hogy a kormány vállalja az összes költség visszafizetését. De a pénzügyi rendszert sikerült helyreállítani és sokkal jobb állapotban van most, mint azt korábban várták.

A legtöbb multicég elhagyta Izlandot. Olyan szigorú a mostani szabályozás, ha egy cég külföldön is akar terjeszkedni, akkor egyszerűbb, ha elhagyja az országot, mert nem tud megfelelni a tőkére vonatkozó előírásoknak.

Kevesebb, de biztosabb pénz

Az új munkahelyek nem fizetnek olyan jól, mint a válság előttiek. A turizmus szolgáltatás, kevesebbet lehet vele keresni, mert nem igényel nagyon képzett alkalmazottakat. Izland főképp Kelet-Európából szerzi be a munkaerőt, akik a turizmusban dolgoznak. A fiatal izlandiak pedig külföldre mennek dolgozni.

El kell fogadnunk a veszteséget. El kell fogadnunk, hogy a válság utáni világban alacsonyabbak a fizetések és alacsonyabb az életszínvonal. Azt hiszem, hogy ezzel a többi nyugati országnak is hamarosan szembe kell néznie - mondta Asgeir Jonsson. Az európai bankrendszer nem akarja elfogadni a veszteségeket. A brit, az európai és az amerikai központi bankok azzal válaszolnak a válságra, hogy még több pénzt nyomtatnak. Izland nem tudott több pénz nyomtatni, így szembe kellett néznie a valósággal. Azt pedig senki sem tudja igazából, hogy hová vezet a legnagyobb gazdaságok pénznyomtatása.
Turisták a reykjavíki kék lagúnánál. Foto: Europress - Oliver Morin/AFP
A beszélgetésben részt vett Jay Cullen, aki a Sheffieldi Egyetemen bank-és pénzügyi jogot oktat. Szerinte nehéz párhuzamba állítani az izlandi tapasztalatokat a nagy európai gazdaságokkal. Izlandon az ezredforduló után hirtelen nőtt többszörösére a bankrendszer mérete.

A szakértő szerint az izlandi pénzügyi rendszer nem gyakorol olyan jelentős hatást az izlandi gazdaságra, mint amit a londoni City jelent Nagy-Britannia számára. A brit gazdaság is sokkal fejlettebb, sokkal jobban rá van utalva a pénzügyi rendszerére, mint az izlandi.

Nincs politikai akarat a változásra

Az nyilvánvaló, hogy mindenhol vannak csalások. A tőzsdéken sokan folytatnak bennfentes kereskedést. Egyedi esetek előfordulnak, de ezek nem alkotnak rendszert. Az Egyesült Államokban is találtak csalásokat a jelzálogpiacon, de csak alacsony szinteken. És talán a büntetőjogot is hangosabban kellett volna ezekben az esetekben alkalmazni, hogy mindenki megtudja ezeket az eseteket.

A brit és az amerikai banklobbi ereje túl nagy és a politikai viszonyok túl bonyolultak és ugyan szükség van a pénzügyi rendszer alapvető megváltoztatására, de ehhez nagyon határozott politikai akarat kellene, ami most nincs meg ezekben az országokban. Ezt jelzi az is, hogy alig változott valami a 2008-es világválság óta.

Azt az egyet kivéve, hogy az amerikai bankok ma még hatalmasabbak, mint amekkorák a válság előtt voltak.

Nem csak, hogy ahhoz túl nagyok, hogy összeomoljanak, hanem már ahhoz is, hogy jól működjenek, hogy egyáltalán létezzenek - mondta Jay Cullen. Az üzleti világban úgy tartja a mondás, hogy a kormányok soha többé nem fogják még egyszer kihúzni Wall Street-i cégeket a bajból. A bizonyítékok viszont azt mutatják, hogy az amerikai, a brit és az európai bankrendszerek egyszerűen hibásan működnek. Az adófizetők pedig tehetetlenek, nekik kell állni a költségeket, ha újra buknak a bankok. Ehhez pedig nem is kell nagy bajnak történnie. A szakember szerint a végelszámolás napja nincs messze.