Magyarországon évente mintegy negyvenezer lakást kellene építeni ahhoz, hogy százévente megújuljon a mintegy 4,4 milliós állomány. Jelenleg ettől a számtól nagyon messze vagyunk: az idén kilenc hónap alatt alig több mint négyezer-hatszáz lakást húztak fel.
A két szám közötti különbség önmagáért beszél, ennél a második világháború pusztító éveiben is több otthon épült. Miért baj ez? Több szempontból is. Egyrészt ha romos lakások országává válik hazánk, annak jelentős társadalmi következményei lesznek. Másrészt megrendelések híján az építőipar sem kap tartósan lábra, és a kelleténél jóval kevesebbet ad hozzá a foglalkoztatás bővítéséhez, illetve a gazdasági növekedéshez. A probléma összetettségét a kormány is érzékelte. Ezért születhetett meg az a döntés, amelyet az építőipari szakma régóta szorgalmazott: elkészült az a törvényjavaslat, amely a jövő év első napjától a jelenlegi huszonhétről öt százalékra faragja az új építésű lakóingatlanok forgalmi adóját. A kedvezményes kulcs egészen 2019 végéig marad érvényben.

Ez pedig valóban jelentős változást hozhat a piacon. Nézzünk egy példát! Jelenleg egy nettó húszmilliós, frissen felhúzott ingatlan után 5,4 millió forint áfát kell fizetni. Ez utóbbi összeg 2016 januárjától egymillióra olvad. A két összeg között akkora az eltérés, hogy a különbségből már el lehet kezdeni az építkezést.

Nem érdemes elmenni amellett, hogy a jóval kisebb áfakulcsnak van még egy korántsem elhanyagolható előnye. Ez ugyanis nem jelent akkora terhet, hogy ne kérjünk számlát. Most már nem éri meg feketén dolgoztatni, így nem kell lemondani a garanciáról sem. Ennek köszönhetően érezhető fehéredés várható az építőiparban. Ha pedig kevesebb tere marad a feketegazdaságnak, akkor az állam is biztosabban számíthat a befolyó adóforintokra. A nemzetközi példák ez esetben biztatók. Az elmúlt években több európai uniós tagállam is csökkentette az új lakóingatlanok forgalmi adóját. Az eredmény azoknak a várakozását igazolta, akik az adóbevételek növekedését jelezték előre. Erre Magyarországon is van esély, olyannyira, hogy ha csak háromezerrel több lakás épül a jelenlegi évi nyolcezer-kilencezernél, már nem kell kieséssel számolnia a költségvetésnek. Nem beszélve arról, hogy a felfutó piac magával hozza a foglalkoztatás bővítését is, ez pedig szintén gyarapítja az állam bevételeit.

A hazai lakáspiac helyzetének elemzésekor érdemes kicsit a távolabbi múltba is visszatekinteni. A mostani áfacsökkentés bejelentése egyvalami miatt biztosan nem tekinthető nagyon nagy meglepetésnek ettől a kormánytól. A jobboldali kabinet ugyanis egyszer már jelentős lökést adott a lakáspiacnak, méghozzá 1998 és 2002 között. Az akkori Orbán-kormány olyan kamattámogatási rendszert hozott létre, amely sokaknak hozta el az otthonteremtés lehetőségét. Ez olyan sikeres volt, hogy az újonnan átadott lakások száma néhány év múlva elérte a negyvenezret. A 2002-es kormányváltás után azonban olyan irányt vett a szocialista–liberális kormány „jóléti rendszerváltása”, hogy egyre kevésbé tudták fenntartani a korábban kidolgozott rendszert, melyet – több lépcsőben – végül leépítettek. Ez vezetett el a devizahitelek korszakához, a felelőtlen hitelezéshez, míg a 2008-as pénzügyi válság padlóra nem küldte a teljes lakásépítési piacot.

Most, miután az államháztartási bevételek stabilak, a költségvetési hiány jóval az elvárt szint alatt van, ismét lehetőség nyílt arra, hogy lendületet vehessen az otthonteremtés. Ha ez csak feleolyan sikeres lesz, mint az előző, már azzal sokat nyer az ország.

Forrás: Magyar Idők